Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - NEUMANN TIBOR Győr és Eger között. Egy püspöki áthelyezés története

GYŐR ÉS EGER KÖZÖTT. EGY PÜSPÖKI ÁTHELYEZÉS TÖRTÉNETE 361 Schneitpöck 1490 után Ulászló király szolgálatában folytatta pályafutását. Az 1491. novemberi pozsonyi béke egyik cikkelye értelmében megtarthatta az ausztriai magyar uralom idején megvásárolt, Bécstől északkeletre fekvő Schönkirchen várát, amely lakhelye is lett.

3

9 Kijelölésének oka részint talán abban keresendő, hogy a győri egyházmegye egy része - Kismarton, Fraknó, Kabold, Szarvkő, Kőszeg, Borostyánkő és uradalmaik - császári zálogban volt

4

0, és az élükön álló osztrák főurakkal és tisztségviselőkkel Schneitpöck bizonyára jobban megtalálta a közös hangot. Győri tartózkodása idején természetesen gyakorolta a győri püspököket megillető megyésispáni hatalmat is, amely tisztségviselésének az első, egyben utolsó említését fentebb valószínűsített Győrbe kerülése után három-négy hónappal, 1494 márciusából ismerjük.

4' Az 1494-1495. évi királyi számadáskönyvből tudjuk, hogy 1494. szeptember-októberben a Nagyszebenben, majd Temesváron tartózkodó uralkodó küldöncei útján négyszer is levelet intézett hozzá - egy esetben, szeptember 13-án még arról is bizonyságot kapunk, hogy a levelet Győrbe címezték - minden bizonnyal az éppen folyó adószedés és mozgósítás tárgyában.

4

2 Mindez bizonyossá teszi, hogy Schneitpöck legalább egy esztendőt töltött Győrött. Hasonlóan az Egerben, a széküresedés idején tapasztaltakhoz, Bakócz győri várnagyai, egyben Győr megye alispánjai a püspöki kormányzó beosztottjaiként továbbra is hivatalukban maradtak.

4

3 Ahhoz, hogy meghatározhassuk Schneitpöck adminisztrátorságának a végét, figyelmünket elsősorban Bakócz győri utódjára, öccsére, Szatmári Ferencre, valamint Szatmári Györgyre kell fordítanunk. Egy 1494. december 6-án, Bácsban kelt királyi oklevélben Ferenc még budai prépostként és királyi titkárként szerepel

4

4, szemben egy két hónappal később, 1495. február 14-i, Verőcén kibocsátott királyi oklevéllel, amely már választott győri püspökként és budai prépostként hivatkozik rá.

4

5 Magától értetődő, hogy kinevezésére a két időpont között került sor, aminek fényében hihetőnek tűnik az itáliai történetíró, Antonio Bonfini közlése, miszerint a mindkét nyelvben (azaz a latinban és a görögben) egyaránt rendkívül jártas budai főpapot, Ferencet (1495.) január i-jén nevezték ki a győri püspökség élére

4

6, méghozzá a dátum alapján az Újlaki Lőrinctől frissen elfoglalt Újlak várában.

4

7 A február 14-i adatból úgy tűnik, hogy kinevezése után Ferenc még egy ideig az uralkodó környezetében maradt, és ellátta a titkári feladatokat, hiszen ezen a napon egy kérvényre kiállított királyi oklevél referenseként szerepel, márpedig a kérvényeket legnagyobbrészt a titkár intézte.

4

8 Öt nappal később, február 19-én azonban az uralkodó titkára már bizonyosan Szatmári György volt

4

9, tehát ekkorra már 39 Ausgewählte Urkunden zur Verfassungs-geschichte der deutsch-österreichischen Erblande im Mittelalter. Hg. v. Ernst von Schwind, Alphons Dopsch. Innsbruck 1895. 427. - Tevékenységének részleteit nem ismerjük 1493-ig. Az azonban bizonyos, hogy gyakran járt Magyarországon, mivel tudjuk, hogy pl. 1492. szept. 7-én és 1493. márc. 5-én a pozsonyi városi tanács vendégül látta őt: Pozsony város számadáskönyvei 51. (DF 277 107.) 77., 79. old. 40 A császári zálogbirtokok felsorolását 1. Schwind-Dopsch 428-429., Bariska István: A szent koronáért elzálogosított Nyugat-Magyarország 1447-1647. (Archívum comitatus Castriferrei 2. Kismonográfiák.) Szombathely 2007. 29-35. 41 1494. márc. 12. Buda: Héderváry481-482., Horváth: Győr megye 26., 31. 42 „Nuntio misso cum literis regie maiestatis ex Chibinio laurinum ad Sigismundum Snopek pro expensis dati sunt 9." Engel: Geschichte 48. - „XV. Octobris duobus nuntiis, qui ad Sigismundum Snapek cum literis regie maiestatis iverant, pro expensis dedi 15." Uo. 50. - XXVil. Sept. misse fuerunt littere regie maiestatis de Transsilvania Snapek sonantes, cui quidem Ladislao literato delatori earundem hinc ad Snapek dati sunt 1 Vz." Uo. 98. - Eodem die [Duodecimo die Octobris] misse sunt certe litere regie maiestatis per Nicolaum literatum Sigismundo Snapek, Thome Groff nec non Blasio Posa et capitaneo castri Posoniensis, dati sunt pro expensis 3." Uo. 99. 43 Horváth: Győr megye 31. 44 1494. dec. 6. Bács: DL 33 002. - Dec. 8-án még Bakócz viseli a győri püspöki címet: DL 32 901. 45 1495. febr. 14. Verőce vár: DF 231 925. Vö. Horváth: Győr megye 27. (különösen 97. jegyzet) 46 „Kai. ían. Franciscus Budensis antistes, Agriensis fráter, vir utraque lingua eximie eruditus ad Iauriensis episcopatus honorem evectus est." Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades I-1V. Edd. I[osephus] Fógel, B[ela] lványi et Ladislaus] Juhász. Lipsiae 1936-1941. V. IV. 174. 47 Az uralkodó ugyanis a hónap elején, mielőtt Valpóra utazott volna, Újlakon tartózkodott. Lásd pl. DF 245 214. 48 Szilágyi Lóránt: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban. Turul 44. (1930) 61-63.. Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idejében. Századok 122. (1988) 158. 49 „Eodem die [1495. febr. 19.] ad relationem Georgii secretarii regie maiestatis nuntiis Cassoviensibus, qui ad regiam maiestatem ad Wereche venerant, pro expensis dedi 6." Engel: Geschichte 69. - Itt jegyzem meg, hogy egy Kassa város által kibocsátott 1494. júl. 9-i oklevélben az áll, hogy „per egregium dominum Georgium Zathmary tunc secretarium regium". Az oklevelet azonban sejtésem szerint utólag, akár évekkel később állították ki (valószínűleg valamilyen feljegyzés alapján], amire a szövegben nagyon is zavaró tunc szócska utalhat. Az oklevelet idézi szept. 10-i dátummal: Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás 1457-1524. (Magyar történeti életrajzok] Budapest, 1906. 33. - Az bizonyos, hogy 1494. márc. 16-án Szatmári még a kancellária pecsétőre volt (Kundra: Bakócs-kódex 363.], de 1495 februárjáig nincs adatunk az általa betöltött tisztségről. - Ha a kassai oklevél közlését mégis el kellene fogadnunk, a szakirodalom által eddig nem ismert újabb kettős titkárságot kellene feltételeznünk 1494 nyara és 1495 februárja között. - A két titkárra összefoglalóan 1. Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest, 1971. 312.