Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - E. KOVÁCS PÉTER: Mit evett Zsigmond 1414. június 27-én?
MIT EVETT ZSIGMOND 1414. JÚNIUS 27-ÉN? 321 A számadáskönyv adataival ellentétben azt gondolom, hogy az utazás az alább leírt módon történhetett, habár ezt nem tudom semmivel sem alátámasztani. 4 9 Trinóból már június 26-án elindultak és Chátillonban aludniuk kellett. Mivel két Szent Bernát-hágó van (Nagy és Kis), és mindkettőnél van kolostor, talán a Kis Szent Bernát-hágón keltek át, mivel ez alacsonyabban van, és ez meggyorsíthatta az átkelést. Ha így történt, akkor is meg kellett állni a hágón pihenni (aludni). Saint Maurice és Vouvry közötti 57 kilométer megtételére sem elég egy nap, mindenképpen szállást kellett találniuk, talán a Genfi-tó mellett. Ezzel természetesen a forrás és a „valóság" még „köszönőviszonyban" sincs egymással, de magyarázatként Kubinyi András sorait idézném, bár egyáltalán nem biztos, hogy megállapítása erre az esetre is érvényes. „Létezik tehát egy település (Visegrád), amely nem főváros, mégis a király, sőt az udvara távollétében az uralkodó nevében cselekvő intézményekkel rendelkezik." 5 0 Az itinerárium-kutatás nagy kérdésével állunk tehát újból szemben (egybeesik-e az oklevél kiadása és az uralkodói jelenlét), bonyolítva a számadáskönyvek vezetési technikájával. Kubinyit idézve újból, aki Mátyás utazásairól úgy gondolta, hogy „két párhuzamos naplót vezettek: az egyik az utazó király kiadásait tartalmazta, míg a másikat az alkincstartó vezette a budai központban." 5' Talán a savoiaiak esetében is hasonló volt a helyzet, és a számszaki pontosság fontosabb volt nekik, mint a dátumok. A savoiaiak mozgása Zsigmond és kíséretének útvonala mellett érdekes lehet a vendéglátók itineráriumát is megadni. 1414. június nyolcadikát Amadeo di Savoia gróf, 111. Tommaso di Saluzzo őrgróf és Ludovico di Savoia-Acia herceg Zsigmonddal együtt Montecapelliben töltötte, ahová a monferrátói területről érkeztek. 5 2 A számadásban csak saluzzói őrgrófként említett előkelő nem lehet 1. Ludovico di Saluzzo, hiszen ő 1406-ban született, nyolc évesen nem lovagolhatott a menettel. Jelen esetben apjáról, 111. Tommaso di Saluzzo őrgrófról van szó, aki középkor egyik jelentős lovagtörténetét („Le Chevalier Errant") írta meg, feltehetőleg 1394 és 1396 között, amikor éppen Torinóban raboskodott. 5 3 Másnap itt volt a prandium, de Zsigmond hamarosan elvált a savoiai előkelőktől, hiszen ők június 10-én már lvreában voltak, míg az uralkodó Trinó irányába indult. 5 4 lvreában egészen június 13-ig maradtak és arról is tudomásunk van, hogy Zsigmond követei végig velük voltak a városban. Háromnak a nevét is ismerjük Johannes Carleus, comes Novi Castri (Pálóci Máté vagy Pálóci Imre) 55 és archiepiscopus Vugarie (Ungarie) személyében. 5 6 Ez utóbbi Kanizsai János esztergomi érsek lehet. VIII. Amadeo di Savoia gróf, 111. Tommaso di Saluzzo őrgróf a Bard (06. 13.), Chátillon (06. 14.), Aosta (06. 15) útvonalat követték, amikor visszaindultak Thonon-les-Bainsbe. 5 7 Saint-Rhénry-en-Bosses volt a következő 49 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Bak Borbálának (ELTE BTK), aki az útvonal megállapításánál a segítségemre volt. 50 Kubinyi András: Főváros, rezidencia és az egyházi intézmények. In: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp., 1999.307. 51 Kubinyi: Főváros, rezidencia 309-310. 52 Az itineráriumokban azt találjuk, hogy Zsigmond ezen a napon (1414. 06. 08.) Montkatrellben van. Ezt a helységet eddig nem sikerült azonosítani. A hivatkozott levéltári forrásból kiderül, hogy ez nem más, mint Montecapelli (Möns Capelli). Archivio di Stato di Torino. Sezioni Riunite. Camera di Savoia. Inventario 39. Foglio 18. Numero 38. 58r. (Továbbiakban: Számadás 2.) Montecapelli helyét eddig nem sikerült beazonosítanom. A 14. század utolsó harmadában Montecapelli, Masserano és Crevacore (Crevacuore) településeket együtt említették egy adományban. Celesia Emanuele: La congiura del conte Gianluigi Fieschi. Memorie storiche del secolo XVI da documenti originali ed inediti. Genova, 1864. 64. Az utóbbi két városka földrajzi elhelyezése ma is ismert. 53 Életére: Franeschina Roggero-Bargis: Saluzzo, 1886. 51-61. Valamint: Delfino Muletti: Memorie storico-diplomatiche appartanenti alia cittá ed ai marchesi di Saluzzo. Tomo IV. Saluzzo, 1830. 333-334. 54 Számadás 2. 61r., 63v. Engel-C. Tóth: Itineraria 97. 55 Abban az esetben, ha a "comes Novi Castri" kifejezés alatt valóban Abaúj megyére gondoltak. (Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. 1—II. /História Könyvtár, Kronológiák, adattárak 5./ Bp. 1996.1. 96.) 56 Számadás 2. 67r., 68r., 71r. A szövegben ez áll, miután felsorolták a három nevet:" cum pluribus aliis ambasciatoribus domini regie Romanorum et pluribus aliis nobilibus et extraneis personis." 57 Számadás 76r.
