Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - RÁcz GYÖRGY: AZ első megyei papíroklevelek
308 RÁcz GYÖRGY pótolható lesz, így sor kerülhet majd részletes statisztikai felmérésre is a témában, de csak néhány év múlva. A levéltári nyilvántartást tartalmazó, 1960-as években készített úgynevezett törzskönyvek rögzítették az oklevelek anyagát, és többnyire megbízhatóak is, viszont az nem derül ki belőlük, hogy eredetiről vagy másolatról van-e szó, így hatalmas mennyiséget kellene leellenőrizni darabonként. Mivel állományvédelmi szempontból nem lehet az eredeti anyagot ilyen céllal átforgatni, a fekete-fehér fényképek pedig nem adnak biztos alapot az oklevél anyagának megállapításához, kiindulópontként maradnak a forráskiadványok, amelyektől elvárható, hogy leírják az oklevelek anyagát. 6 A Hazai Okmánytár, az Anjoukori Okmánytár valóban rögzíti is ezeket az információkat - bár korántsem tévedésmentesen - de mivel ezek a kötetek nem a teljesség igényével tartalmazzák az Anjou-kori okleveleket, nem lehetünk biztosak abban, hogy a levéltárak mélyén nem lapulnak még ismeretlen papír oklevelek. 7 Az Anjou-kori oklevéltár regeszta köteteiben - az 1. kötet előszava szerint - ugyan helyet kap minden Anjou-kori dokumentum, függetlenül attól, hogy korábban megjelent-e nyomtatásban vagy sem, de „nem ad az apparátus információt az oklevél anyagáról". 8 A sorozat elindítója, Kristó Gyula nyilván felismerve ennek a szerkesztői döntésnek a tarthatatlanságát a későbbi kötetekben hallgatólagosan követve az előző Anjoukori oklevéltár gyakorlatát - mégis vagy maga jelölte meg az oklevél anyagát, ha papírról volt szó, vagy csak egyszerűen benne hagyta a pecsétek leírását végző Kovács Zsuzsanna megjegyzését. 9 A további kötetekben véletlenszerűen találunk ugyan papír oklevélre történő utalásokat, 1 0 de az addigi gyakorlattal csak 1999-től történik - nem eléggé méltányolható módon - szakítás. Ekkor jelent meg ugyanis a Piti Ferenc által szerkesztett 1339-es kötet, ahol az eredeti elvektől eltérően ő módszeresen jelölte, ha papírra írták az eredeti oklevelet. 1 1 De mivel a sorozat többi köteteiben a szerzők nem vették át ezt az újítást, csak egy-egy „Piti Ferenc" év esetében tudjuk könnyen összeszedni kutatásunk tárgyát. Szentpétery Imre Magyar Oklevéltanában a hivatali papírhasználat magyarországi kezdeteiről a következőket írta: „A papírnak oklevélírásra való használása Magyarországon a XIV. század első-második tizedében lép fel először, akkor is még csak elvétve fordul elő. Sűrűbben találjuk már nyomait a húszas évek vége felé, megyei kiadványoknál egyházi hatóságok által is használva." Majd más helyen: „A papírnak a megyei kiadványokban oklevélírás céljaira való alkalmazása elég korán lép fel. Miután ritkábban már előbb is előfordultak, a megyei papír oklevelek a XIV. század 40-es évei óta nagyon gyakoriak." 1 2 A későbbi történészek közül )akó Zsigmond volt az, aki az erdélyi okleveles anyag vizsgálatával elsőként mutatott rá a különböző oklevélkibocsátók eltérő viselkedésére a papírral szemben, így Szentpétery föntebb idézett megfigyelését fejlesztette tovább, megállapítva: „Az új íróanyagot elsőnek a kisebb és még teljesen ki nem alakult gyakorlatú oklevelező fórumok (megye, püspöki vikáriusok stb.) fogadták be, minthogy az általuk írásba foglalt jelentéktelenebb ügyek nem kívánták a tartós megörökítést. Az olcsó papiros használatát, főként a megyék részéről, az is előmozdította, hogy az Anjou királyok reformjai az írásbeliséget az ügyintézésnek olyan területein is megkövetelték, ahol eddig jórészt a szóbeliség uralkodott. Elsősorban a megyék oklevelein keresztül barátkozott meg fokozatosan a világi társadalom a papiros oklevelekkel."" 6 A legjobb forráskiadványokkal szemben sem árt az óvatosság, mert néhány esetben (Id. alább) az ellenőrzés során más fróanyagot találtam, mint ami az apparátusban szerepelt. 7 Hazai okmánytár X—VIIL. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győr-Budapest, 1865-1891.; Anjoukori Okmánytár I-Vll. Szerk. Nagy lmre-Tasnádi Nagy Gyula. Budapest, 1878-1920. (a továbbiakban: AO) A 11. kötet első oklevelénél Nagy Imre erről így ír: „Ezen korban a papírra irt oklevelek még igen ritkák, a 11-ik kötetben is tehát csak a papírra írottakat fogjuk külön megjelölni; a többi oklevél mind hártyára van írva. Szerk." (1. o.) A III. kötet 12. oklevelénél, Gergely alnádor 1333-as oklevelénél közli az apparátushoz fűzött jegyzetében: „Ezen korban is a még ritkábban előforduló papírra írott okleveleket külön fogjuk jelezni." (11. o.) 8 Anjou-kori Oklevéltár 1-XV., XVII., XIX-XXI., XX1I1-XXV1II., XXXI. Főszerk. Kristó Gyula, Almási Tibor, szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kőfalvi Tamás, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Tóth Ildikó. Szeged-Budapest, 1990-2010. (a továbbiakban: Anjou) I. 9. sz. 9 Anjou II. 46. sz., 101. sz.; Anjou IV. 35. sz., 172. sz., Anjou V. 182. sz.; Anjou VI. 35. sz., 149. sz. 10 Anjou IX. 252. sz. 11 Később megjelent köteteiben is követte ezt az újítást: 1336 (2004), 1340 (2000), 1344 (2010), 1342 és 1343 (mindkét kötet 2007-ben jelent meg); Tóth Ildikó is kibővítette az 1331-es (megjelent: 2004) kötetben az apparátust az oklevél anyagának leírásával. 12 Szentpétery Imre: Magyar Oklevéltan. Budapest, 1930. 191. (Kiemelés R. Gy.), 230. 13 lakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a X1V-XV. században. Levéltári Hiradó 8. (1958) 127.
