Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - PITI FERENC: Két balkányi nemes az Anjou-kori Magyarországon: Fábián és László

306 PITI FERENC Fábián nélkül ezután László mintha „lecsillapodott" volna, legalábbis további gaztetteiről nem olvashatunk a forrásokban. Bár túl sok adattal már nem rendelkezünk életének hátralevő részéről, de ami ránk maradt, az cudar sorsot tár elénk. A váradi káptalan 1353. május 15-i oklevele szerint László a Sárvármonostora birtokon levő részt (aminek egyik részét ő és már elhunyt fivére, Fábián korábban elidegenítették) Bátori Bereck fia, Miklós mesternek, Bereck fia, János fiainak és Lőkös fia, Péternek elzálogosította.

4

71361-ben László a Kállaiaktól követelt nagyanyja után leánynegyedet, de azután lemondott róla részükre a neki nyújtott segítségeik miatt.

4

8 Az egri káptalan 1361. december 9-i oklevelében jelentette az uralkodónak, hogy az általa adományozott Balkány és Béltek birtokokba iktatták Cudar Pétert és fivéreit.

4

9 A váradi káptalan 1362. február 22-én arról számol be, hogy Balkányi László a maga és fiai, Péter, János, Fábián és László nevében tiltakozott amiatt, hogy Balkány, Gút és Körtvélyes nevű birtokaikat Cudar Péter, Cudar István, a testvéreik, valamint [Kallói] Egyed fia Iván fiai, László és Demeter a királytól adományul kérték, azt elfoglalták, és ott laknak az ő joguk sérelmére, ezért László eltiltotta a királyt az adományozástól, nevezetteket pedig e birtokok elidegenítésétől.

5

0 A káptalan ugyanazon napi oklevele szerint László a fiai nevében azért is tiltakozott, hogy Cudar István és Cudar Péter 4 évvel azelőtt őket elfogta, Ugocsaszász városba vitte, és birtokaikra vonatkozó okleveleiket elvette tőlük.

5' Bebek István országbíró (1365. november 16-i oklevele a Balkányi László és fia, Fábián által Kallói Iván fia, László ellen a Gút, Balkány és Györkteleki birtokokba való iktatás miatt indított pert elhalasztotta - és ez az utolsó oklevél, amiben László élőként feltűnik.

5

2 Balkányi Fábián és László zűrzavaros életük során nem töltöttek be jelentős szerepet nemhogy országos, még megyei szinten sem. Nem lett belőlük királyi/nádori ember (megyei ember is csak László, egy ízben),

55 alispán, szolgabíró, vagy esküdt ülnök. Voltak jobbágyaik, Balkányon falunagyuk is, néhány famulusuk/ szerviensük (a fenti források 15 ilyen nevet tartalmaznak), részt vettek a közgyűléseken, eljártak a sedriára, megfordultak a központi kúriai bíróságokon pereik során, borsot törtek a többiek orra alá: életük tehát a vidéki nemesség nagy részéhez hasonlóan zajlott. Ennek ellenére sorsuk mégsem tanulság nélküli, hiszen senkié sem az.

5

4 47 DL 4361. 48 DL 51 944. és 51 946. (Kállay 1421. sz. és 1423. sz.) Lásd még DL 51 948. (Kállay 1425. sz.), Zsigmondkori Oklevéltár IV. (1413-1414) Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette Borsa Iván. Bp., 1994. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 25.) IV. 1291. sz. és 1820. sz. 49 DL 51 945. (Kállay 1422. sz.) 50 DL 51 951. (Kállay 1429. sz.) 51 DL 51 952. (Kállay 1430. sz.) 52 DL 52 084. (Kállay 1569. sz.) Arról nincs adat, hogy László fiainak lettek volna örökösei. Úgy tűnik, végül Balkány is a Kállaiaké és a Cudaroké lett. 53 Lőrinc fia: István 1322-ben Debreceni Dózsa nádor, szatmári és szabolcsi ispán embere (Fejér Vlll/2. 394-395. Anjou VI. 716. sz.), László pedig Szabolcs megye hatóságáé 1332-ben (DL 50 916. Kállay 377. sz.). Ezek, illetve a korábban a Balkányi István leányainak Dózsa nádor által adott lovak miatt felvethető, hogy a Balkányiakat ha nem is fűzte szerviensi kötelék a Debreceniekhez, Dózsával, illetve annak szabolcsi ispánná lett fiaival jó viszonyban voltak, ami csak azután romlott meg, hogy Fábián és László elkezdték sorozatos kihágásaikat. 54 A megyei/régióbeli kisnemességre lásd még Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Budapest, 1998., valamint főként Németh Péter munkáit, pl.: A Kántor-család közéleti szereplése a X1V-XV. században. In: Az erdélyi román nemesség. Nobilimea romaneascá din Transilvania. Coordinator: Marius Diaconescu. Satu Mare, 1997.201-206.; A falu és a Nagytárkányi család a középkorban. In: Nagytárkány. I. Szerk. Viga Gyula. SomorjaKomárom, 2006. 35-54.; A Péc nembeli lbrányiak. Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv 18. (2008) 133-146.; A Vayak ősei. In: Molnár Mátyás Emlékkönyv. Szerk. Heckenast Gusztáv, Molnár Sándor, Németh Péter. Vaja, 1998. 55-68., stb.