Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - PITI FERENC: Két balkányi nemes az Anjou-kori Magyarországon: Fábián és László

302 PITI FERENC Fábián és László kapcsán azonban a korábbiakkal ellentétes folyamatról szólnak a források: a Balkányiak birtokállományának apadásáról.

9 Gelénes felét már 1327-ben eladták Berekszói

1

0 Pál fia, Dezső beregi ispánnak 50 ezüstmárkáért, mivel szükségükben másképp nem tudták ezen összeget kifizetni Atyai Detre fia, Pál özvegyének annak leányjogai fejében." 1329-ben Péter egri püspöki vikárius előtt néhai Balkányi István leányai, Csala és Skolasztika követelték néhai Balkányi János fiaitól, Fábiántól és Lászlótól az apjuk után nekik járó leánynegyedet, továbbá, mivel állításuk szerint István és János egykori, 30 lóból álló ménesében István lovai is benne voltak, és István halála után a lovak Jánoséi lettek, így ezek után is a negyedet, végül azt a 30 márka értékű 15 lovat, amiket egykor Dózsa nádor adott István leányainak. A leánynegyed jogosságát Fábiánék elismerték, de azt nem, hogy Jánosnak ménese lett volna Istvánnal közösen, illetve, hogy Jánosnak köze lett volna a 15 lóhoz. A vikárius elrendelte István és János birtokai becslését, a leányoknak járó negyed megállapítását és annak kiadását, valamint, hogy János fiai tegyenek esküt arról, hogy Istvánnak és Jánosnak nem volt olyan ménese, amiből járna a negyedrész István leányainak, s hogy a 15 lóval János fiai sosem rendelkeztek." Fábián és László 1330-ban előbb zálogba adták 62 márkáért Magyar Pálnak Szalka birtokot, majd még 38 márka átvétele után (összesen tehát 100 márkáért) azt eladták neki." Ezt megismétli-megerősíti egy 1331. évi oklevél, mely szerint a birtok eladása (aminek okaként ismét Fábiánék szükségét, ínségét jelöli meg) szántóföldekkel, erdőkkel, kaszálóval, halastóval és a Mindenszentek-fakápolnával történt.'

41333-ban Pete felét 20 budai márkáért adták el Várdai László fia, Jánosnak'

5, Atya birtok felét pedig [Gútkeled nembeli] Miklós fia, Ellősnek, Tiba fia, Péternek és Gergely fia, Györgynek 90 budai márka cseh garasért.'

6 1335-ben a Gútkeled nemzetség tagjai közül Atyai Detre fia, Mátyás és három (már Valkó megyében birtokos) unokatestvére a sárvármonostori részüket Bátori Bereck fiaira és Lőkös fiaira ruházták, s ugyanezt tették László és Fábián is a saját negyedükkel.'

7 1336-ban ugyanők (kiegészülve [Körtvélyesi v. Gúti] Salamon fia, Jánossal) a monostor kegyúri jogához tartozó birtokokat bejárták és a Bátoriakra ruházták.'

81337-ben Várdai László fia, János tiltakozott is az ellen, hogy Detre fia, Mátyás, László és Fábián, valamint Miklós fia, Ellős mester Sárvármonostort és a hozzá tartozó birtokokat az ő tudta nélkül Bereck fiainak, Jánosnak és Miklósnak eladták.'

9 Mivel két forrás is Fábiánék szükségét (necessitas; amit készpénzhiányból fakadó megszorultságnak lehet értelmezni) említi, ez a megkapott és csekélynek nem nevezhető összegek fényében arra utalhat, hogy birtokaik kevésbé voltak jövedelmezőek, Fábiánék pedig a pénzeket gyorsan felélték. Talán vagyoncsökkenésük és az abból fakadó állapotuk is szerepet játszhatott abban, hogy az életükre vonatkozó adatsor ezután, mondhatni, egy bűnlajstrommá alakul át. Az 1337-től sorjázó adatok lényegében szinte csak a két fivér (vagy szervienseik) gaztetteiről (és mindezek vagyoni következményeiről) szólnak.

2

0 9 Egy esetet találtam, amikor Fábián és László 1327 után megpróbálták volna gyarapítani is birtokaikat. Nagymartoni Pál országbíró 1339. febr. 6-i oklevele szerint az örökös nélküli Atyai Detre fia, Mátyás idős kora miatt az uralkodó engedélyével minden, rokonaival megosztott ingatlanát eladta [Őril Domokos fia, István mesternek, a királyi aula specialis notarius-änak. Ezek közül a Szabolcs megyei Nagyiván, Magy és György_birtokok 1338 eleji iktatásának Gúti Salamon fia, János és Balkányi Fábián ellentmondott, azt állítva később, hogy Mátyás velük igen közeli rokon, ezért ők a birtokokat szeretnék visszavásárolni István mestertől. A pert azonban elveszítették és a birtokok Istvánéi maradtak. (Anjou XXIII. 74. sz.) 10 Neumann Tibor. Bereg megye hatóságának oklevelei (1299-1526) A Szabolcs-szatmár-beregi Szemle Füzetei 3. Nyíregyháza, 2006. 15. 11 Anjou XI. 384. sz. és 417. sz. Ez ellen jóval később tiltakozott Várdai László fia, János az egri káptalan 1342. febr. 27-i (Zichy 11. 5-6., Anjou XXVI. 74. sz.) és Zsámboki Miklós nádor 1347. júl. 12-i oklevelében (Zichy II. 264-265., Anjou XXXI. 671. sz.). 12 AO IL 431-433. (Anjou XIII. 512. sz.) 13 Ugrin fia, Miklós országbíró 1359. febr. 24-i tartalmi átiratában: AO VII. 603. (Anjou XIV. 633. sz.) Ezen eladás ellen is tiltakozott később Várdai János 1347-ben. 14 AO VII. 602-603. (Anjou XV. 236. sz.) 15 Zichy 1. 407-408. (Anjou XVII. 135. sz. és 136. sz.) 16 Nagymartoni Pál országbíró 1340. jan. 26-i tartalmi átiratában. (Anjou XXIV. 234. sz.) 17 AO III. 233. (Anjou XIX. 769. sz.) Szintén erre utal a váradi káptalan 1353. máj. !5-i oklevele (DL 4361. AO VI. 77.) is. 18 Anjou XX. 53. sz. 19 DL 76 552. (Zichy 1.510-511.) 20 Egy ritka ellenpélda, amikor nem ők, hanem vélhetően nekik okoztak kárt: Szabolcs megye hatóságának 1338. márc. 28-i oklevele szerint Fábián az ő emberükkel, saját jobbágyával, Wecee fia, Péter balkányi falunaggyal a Wagwch Lőrinc nevű embert rablás miatt elfogatta. AO III. 454. - Piti Ferenc: Szabolcs megye hatóságának oklevelei (1284-1386). A nyíregyházi Jósa András Múzeum Kiadványai 55. Szeged-Nyíregyháza, 2004. (a továbbiakban: Szabolcs m.) 239. sz.