Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - NÓGRÁDY ÁRPÁD: A Sóvári Sósok 1285. évi hamis adománylevelei

A SÓVÁRI SÓSOK 1285. Évi HAMIS ADOMÁNYLEVELEI 285 példányból, a határjárást pedig - figyelembe véve, hogy 1288-ban IV. László maga is hangsúlyozta: Sóvárt és Sópatakát a nagyapja uralma alatti határok mellett adományozta el - IV. Béla egy, mára már elveszett kiadványából meríthette. Bármilyen forrásból dolgozott is a szerző, listáink szerint a C hamisítvány határleírása legalább anynyira informatív, mint a kétszeres átiratban fennmaradt 1285. évi eredeti, egy-egy határszakasz vonatkozásában pedig, mint látni fogjuk, még pontosabb is annál. A két határjárás névanyagának ismeretében most már megkísérelhetjük megrajzolni azt a területet, amelyet a Sóvári Sósok szerint IV. László 1285-ben ősükre ruházott át. Bisztraköze és Rennekköze - Sóvár határa a Tapoly mentén Vizsgáljuk meg először a sóvári uradalom keleti tömbjét, azt a területet, amelyet IV. László Tapolyig nyúló erdóként nevezett meg 1288. évi oklevelében, és amely a 15. században már egy népes mezővárosnak és legalább három falunak adott otthont.

2

3 A jókora földet a korai területszervezés gyakorlatának megfelelően, ahol lehetett, vizekkel határolták. Délen a Bisztra-patak, keleten a Tapoly, északon a középkorban még Rednek/ Rennek-nek nevezett Medgyes-patak, nyugati irányban, Sóvár felé pedig a hegyek kerítették. Árpád-kori neve Rennekköze és Bisztraköze lehetett, jóllehet az elnevezés csak 1339-ben bukkan elő.

2

4 Határait a Sósok mindkét 1285. évi oklevele részletesen közli. A C hamisítványban említett, Sóvárhoz tartozó Nerlez nevű királyi vadászóhely, amelynek betelepítésére László király az oklevél szerint engedélyt adott, a későbbi Pálvágásával azonos. A birtokot a Sósok 1312 nyarán veszítették el. Ekkor a rozgonyi csatában magát kitüntető Aba nembeli (Lipóci) Sándor mester mint Megyes tartozékára szerez rá adományt, és veszi birtokba.

2

5 Sándor halála után testvére, a későbbi tárnokmester (Nekcsei) Demeter kezébe kerül. A Sósok 1334-től perlik a Nekcseiektől, előbb Demetertől, majd az ő halála után Denktől, és 1347-ben országbírói ítélettel szerzik vissza.

2

6 Deine föld - az uradalom határa délen Az Árpád-kori Delne-föld, ahogy nevéből is következik, minden bizonnyal a Delna-patak völgyét és vízgyűjtőjét ölelte fel, egy kisebb darabja azonban átnyúlt a Tárca jobb partjára. Az egykor tekintélyes méretű birtoknak csak egy része lett György mesteré. A patak forrásvidékét, Aranybánya környékét - amely talán már 1229-től Lipóc prédiumhoz, a későbbi lipóci uradalomhoz tartozott

2

7 - éppúgy nem nyerte el, ahogy Delnefővel, a későbbi Delnekakasfalvával sem rendelkezett,

2

8 jóllehet ez utóbbira a C hamisítvány tanúsága szerint György utódai igényt tartottak. (Ezt jelzi, hogy a hamisító Ábrahám földet, azaz Ábrányt teszi meg egy szakaszon a sóvári birtoktest déli szomszédjának, noha Ábrányt a kérdéses szakaszon északról már nem Sóvár, hanem a birtoktestből V. István adományából 1272-ben kiszakított Delnefő határolta.) A patak alsó folyása mentén elterülő földeket azonban lzbég, későbbi nevén Szentpéter birtok

2' és Sóvár közös határának említéséből kiindulva György megkapta. Deine részeként övé lett a későbbi Enyicke falu területe, és minden 23 Hanusfalvának, valamint Bisztrának, Hermánynak és Pálvágásának. 24 1339: possessio Rennukkezy; possessio Byztrakezy (AO V. 58.) 25 Megyesnek Károly adománylevelébe foglalt határjárása árulja el, hogy Sándor Megyessel együtt csalárd módon a Sóvári Sósok birtokát is felkérte és meg is kapta a királytól: „príma meta incipit a terra dicti mgri Alexandri et fratrum suorum Lypolch vocate in vertice montis Yauor ad oppositum capitis fluvii Byztra, et per eundem Yauor pervenit ad commetaneitatem Sowaar in capite Sebus, et per verticem Yauor venit ad caput Feyrpotok descendendo, et per idem potok venit ad Kuzepwt, et per Kuzeput pervenit ad Topl, ubi commetatur terre cruciferii dicte Komlous, et per fiuvium Topi descendit usque ad terram dictam Lypolch, ubi Byztra cadit in Topl ibique terminatur" (AO 1. 267-268., DL 1809.) 26 AO V. 53-62. 27 Wenzel 1.256. 28 Egy kétes hitelű oklevél szerint 1247-ben Delnefő prédium néven előbb a johanniták nyerték el (Fejér VI/2. 375-377., Magyar Országos Levéltár, Bp., Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 216 296., RA 864. sz.), majd 1272-ben, szintén Delnefő néven, vélhetően ennek nyolc ekényi részét adományozta el V. István (Fejér V/l. 190-192., DL 799., RA 2175. sz.). Az a vélemény, hogy Delnefő határai a Tapolyig nyúltak volna, félreértésen alapul. 29 Lásd lzbég határjárását 1320-ból: DL 57 459.