Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - WEISZ BOGLÁRKA: AZ Árpád-kori harmincadvám
Az ÁRPÁD-KORI HARMINCADVÁM 277 külön megemlékezik Walter beiktatásáról, leírta a határokat, és mintegy mellékesen jegyzi meg, hogy a király Komárom falut Walternak adta. Azaz az oklevél központjában Komárom várának kérdése áll. Ezzel szemben az 1265. évi oklevélben a hangsúly nem azon van, hogyan került Walterhez Komárom vára, hanem hogy annak kiépítésében részt vállalt, és ezért a király Komárom falut adta neki, az ott lakó udvarnokokat áttelepítette, és az oda érkező fiospeseknek a budavári polgárok szabadságait biztosította. Az 1265. évi oklevél arra is fényt vet, hogy Komárom várának Walter általi megvételére 1265-öt megelőzően került sor, ám az is felettébb egyértelműnek tűnik, hogy 1261 után, hiszen ekkor még Wluelius kamaraispánként szerepelt 10 2, és nehezen elképzelhető, hogy kamaraispán lehetett volna abban az esetben, ha a királyné felé tartozással bírt. Valószínűleg 1265 és 1268 között Henel fiai valamilyen módon vissza szerették volna szerezni Komárom várát, és ezért került sor a vár Walter kezébe kerülésének körülményeiről pontosabb képet adó 1268. évi oklevél kiadására, mely egyben lehetőséget nyújtott arra is, hogy hasonló esetek elkerülése érdekében egy általános, a bérletekre vonatkozó rendelkezés is helyet kapjon a diplomában. Azaz Henel fiainak nem kétféle tartozása volt, hanem csak harmincadbérleti. Azon pedig, hogy ez 1265-ben mint ex administracione camere fisco regio debite jelenik meg, nem kell csodálkoznunk, hiszen az uralkodó a királynéi jövedelmek felett szükség esetén saját maga rendelkezett 10 3, és nem tartotta fontosnak részletezni 1265-ben - a fentebb vázolt okok miatt -, hogy ez a jövedelemkiesés a királynéi vagy a királyi jövedelmeket érintette. A harmincad olyan vámjellegű jövedelem volt tehát, melyet 11. András vezetett be, és a királyné bevételei közé tartozott, még akkor is, ha időnként az uralkodó - önkényesen, de korántsem szokatlan módon - rendelkezett felette. A harmincad az Árpád-korban a külföldről származó árukat érintette, és ezen kereskedelmi portékák értékének harmincadrészét tette ki, azaz értékvámnak tekinthető. A harmincadhelyek nem az ország határán, hanem annak belsejében helyezkedtek el, de olyan útvonalakon, melyeket a külföldről érkező kereskedők a Magyar Királyságba jövetelükkor előnyben részesítettek, így biztosította a király, hogy az országba szállított minden áru harmincadolás alá essen. Nem lehetett véletlen, hogy a belföldi árukat, kerüljenek azok akár kivitelre is, nem érintette a harmincad, hiszen annak mértéke az akkor használatban lévő vámkulcs (1/240) nyolcszorosának felelt meg, ami akkora terhet jelenthetett volna az éppen csak fellendülőben lévő belkereskedelem számára, hogy alkalmazása sokkal inkább a kereskedelem visszaszorulását, mintsem előmozdítását jelentette volna. 102 BTOE1.75. 103 Zsoldos: Árpádok és asszonyaik 52-53., 83-84.
