Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Műemlékvédelem - JUAN CABELLO– SIMON ZOLTÁN: Tornyospálca középkori temploma
244 JUAN CABELLO—SIMON ZOLTÁN A második építési periódus (14. kép) Az első templomot a 15-16. század fordulója táján majdnem teljesen lebontották. A hajó méretei ugyan nem változtak, de nyugati végébe karzat került. A korábbi szentélyzáródást teljesen lebontották, a régi szentély helyére poligonális záradékú, fiókos dongaboltozattal fedett, kívülről támpillérekkel erősített szentély került, melynek legfőbb éke a finom mívű, vakmérműves timpanonnal koronázott szentségtartó fülke lett. A szentségtartó fülke egyértelműen a templom második építési periódusához tartozik. Részletei összevethetőek a külső homlokzatokon feltárt, idomtéglákból kialakított vakmérműves díszítőelemekkel (5. kép), de még fontosabb, hogy szinte teljesen megegyezik a tiszaszentmártoni református templom későgótikus építési periódusához tartozó, már korábban is ismert szentségtartó fülkéjének részleteivel. Mivel Tornyospálca sorsa birtoktörténetileg is szorosan összefügg Tiszaszentmártonnal, véleményünk szerint nyilvánvaló, hogy a két templom azon építési periódusa, melyekhez a szentségtartók tartoznak, azonos, vagy közel azonos időben zajlott. Különösen fontos, hogy Tornyospálcán ugyanezen periódusban idomtéglákat is alkalmaztak díszítőelemként, s a művészettörténeti szakirodalom szerint az idomtéglák használatának országos elterjedése éppen a 15. század végére, sőt, sok esetben már a 16. század elejére tehető. 5 8 Lényegében ugyanezt az időpontot valószínűsíti a tornyospálcai szentély fiókos dongaboltozatának szerkezete is. A fenti datálásnak ellentmondva, Tiszaszentmárton kutatói, Bartos György és Fülöp András a tiszaszentmártoni szentségtartó keletkezését valamivel korábbi időszakhoz, a 14. század végére, de inkább a 15. század elejéhez kötik. 5 9 A hajó északkeleti végében kialakított kettős, csúcsíves záródású fülke arra utal, hogy esetleg mellékoltárt is állíthattak. A külső homlokzatok felső sávját idomtéglákból készült vakmérműves és sima csúcsíves lezárású, valamint kör alakú nyílást formázó díszítőelemekkel gazdagították. Ekkor keletkeztek a hajó és a szentély eredetileg rézsűs kávájú, s bizonyára mérműves ablakai is. A korábbi, igen egyszerű déli kapu aligha maradt használatban, valószínű, hogy a templomnak ekkor díszesebb, nyugati kapuja volt. Valószínűleg ekkor vésték a déli hajófalba a félköríves, de ismeretlen célt szolgáló fülkét is. Az építtető személyét ismét a Losoncziak között kereshetjük, konkrétan az 1454 és 1498 között adatolható László erdélyi vajdában, vagy fiában, az 1489 és 1521 között szereplő, 1525 előtt elhunyt, az ország zászlósurai közé tartozó Zsigmondban. A harmadik építési periódus (14. kép) A templom legkésőbb a 17. század elején protestáns kézre került. Hozzájuk köthető a templom újabb - jobbára liturgikus indíttatású - átalakítása. Lebontották a fölöslegessé vált sekrestyét, ajtaját fülkeszerűen falazva be. Bizonyára ők nyitottak új, nagyobb ablakot a nyugati karzat jobb megvilágítása érdekében a déli hajófalon. A jelek szerint a szentélybe is karzat került, s ekkor vágtak körablakot a szentély keleti falába. A 18. században a templomhoz már (talán különálló, fából épített harang-) torony is tartozott. A negyedik építési periódus (14. kép) Az utolsó jelentősebb átalakítás már 1803 és 1808 között történt, amikor a hajó nyugati falát elbontva a templomot nyugat felé meghosszabbították, s új tornyot is építettek hozzá. A templom műemléki helyreállítása Hild Csorba Bernadett tervei szerint készül, eddig azonban csak a külső homlokzatok újultak meg (16-17. kép). 58 Végh András: Budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek. Lapidarium Hungaricum4. Budapest I. 33,38,40. Budapest, 1998. (Szerk.: Feld István). 59 Erre iásd Bartos György-Fülöp András tanulmányát a kötetben.
