Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Németh Péter köszöntése - BÁCSKÁI ISTVÁN: Kincs a lápban

KINCS A LÁPBAN 25 Ezek az ékszerek hevertek most az asztalon egy nagy erszénnyi ezüstpénzzel. Sajnos ezeket már nem sikerült ezüsttömbökre váltani az újvári böszörménynél. Pedig felárat is fizetett volna, de mindenki aranyba és ezüstbe fekteti a javait, hogy ha futni kell, könnyen menekíthető legyen a vagyon. A pénz most nem olyan bizodalmas. Sokáig nézegette őket, majd lehúzta ujjáról ősei pecsétgyűrűjét, melyet apja örökölt nagyapjától, majd ő az apjától, s melyen a hosszú használatban megkopott a Sigillum Pauli felirat. A gyűrűt is a többi ékszer közé dobta. Ha el kellene ásni a kincset és azt valaki megtalálja, akkor perdöntő erejű lesz, ha az ő pecsétgyűrűje van benne. Híre megy annak! A gyűrűnek ereje van. Annak a lenyomata nagy úr volt a környéken, sorsokról döntött kénye-kedve szerint. Ha valaki felismeri, akkor visszaszolgáltatja majd jutalom reményében. Ha pedig elsinkófálná és kiderül, akkor megismeri a derest, de ha rossz pillanatában találják, akkor megnézeti a deákjával, hogy milyen súlyú esetekben használhatja a bakó a pallost, ha már a joga megilleti. Most pedig őrzi a gyűrű a dénárok ezreit. Jó külhoni pénzeket, aranyakat, ezüsttömböket és a szemefényeit, a királyi ékszereket. Bánta már, hogy a hitvesével nem küldte el ezeket is Budára. De nem jó most ezekben a bizonytalan időkben gyenge asszonykézre bízni a javakat. Így most neki kell menekítenie a család vagyonát. Eltökélte, hogy csak végső esetben rejti el őket. Nálánál nagyobb biztonságban nincs sehol. Egy pillantást vetett az ajtó mellé támasztott nehéz botra. Jó lesz az ember és farkas ellen is. Megbízható útitárs a mai időkben, ha már kardot kötni nem lehet. Meghúzta az asztalon álló boroskancsót. Ki tudja mikor jut megint ilyen nedűhöz? Egy másik tarisznyába élelmet csomagolt. Jó sokat, hiszen hosszú útra készült. Budára akart eljutni az ő Annájához és gyermekeihez, akiknek hozományát menekítette volna most kőfalak biztonságába. Úgy számolta, hogy estére már Sárvárra ér. Megalszik a barátoknál. Befogadják, mert az apáttal sokszor beszélgettek a világ dolgairól egy-egy zsíros kappanos tál felett. Utoljára némi vörösbor mellett az apát kifejtette, hogy farkast a kutyákkal kellene széttépetni. Hova gondol a király, amikor a tatár farkas a kertek alatt ólálkodik, akkor a kun kutyákat kizavarja a portáról. Az apát szerint egyik sem különb a másiknál... egy fajzat... ezek sem járnak templomba és a szokásaik... jobb bele sem gondolni a sok tisztátalan cselekedetükbe. Gyakran elkötöttek jószágokat és az asszonyukat is rabolták ősi szokásaik szerint. Nem voltak jó szomszédság senkinek se. De őket is a tatárok szorították a Kárpátok karéjába. Arra viszont jók lettek volna, hogy ne a drága magyar vér omoljon, ha van Istennek tetszőbb megoldás is. Két legyet egy csapásra. Úgy gondolta, hogy a lápon átvezető úton megy a menekültek nyomában. Ezek jól ismerik a búvóhelyeket, ha netalán rejtőzni kell. Eleget bujkáltak ide a poroszlói elől, amikor az adót akarta beszedetni. Akkor mind idefutottak és elő sem jöttek a vész végéig. Jól éltek, hal volt bőven, ha pedig nagyon megszorultak, mert az úr őriztette a kivezető utakat, akkor kenyér helyett a sás gumóját is megették. Az uraság pedig megenyhült idővel, mert vetni és aratni is kellett valakinek. Adó dolgában megegyeztek, mert szükségük volt egymásra. Az úr megvédte őket a más uraságok zaklatásaitól, ők pedig ellátták a birtok körüli dolgokat. Pál valamiféle kopott gúnya után nézett. Sokáig turkálta a házában a ládákat, de nem talált közöttük alkalmas álöltözetet. Olyan kell, amiben nem látják, hogy úrféle. A jobb ruházatúak még a saját menekülő társaiktól sincsenek biztonságban. Alkalmas időpontban kifosztják őket. Örüljenek, ha legalább az életük megmarad. Sok élettelen test enyészik már a láp mélyén. Miután a házban nem talált megfelelő ruhát, körbejárta a parasztok elhagyott kunyhóit. Fintorogva nézelődött a füstös kalyibákban. Mindenütt a sietség nyomai. Széttört bögrék és lábasok hevertek a kunyhók földjén. Néha egy girhes kutyát kellett oldalba rúgnia, amely élelem reményében túl közel merészkedett hozzá. Kezdenek elvadulni, gondolta Pál. Hej de sok idő kell majd hozzá, mire helyrezökkenek újra a dolgok. Bosszúsan belerúgott egy felfordult kasba. Végül talált egy csupa lyuk öltözet ruhát, amelyet már a gazdája sem tartott érdemesnek a menekítésre, vagy talán csak ottfelejtették. Kelletlenül átöltözött. Kényelmetlenül érezte benne magát, mert tetves volt a ruha. Mihelyst megérezték, hogy meleg test került a ruhába lassan, de idegesítően mászni kezdtek a testhajlatok felé. Napokig együtt kell élni velük. Elszenvedni a csípésüket. De majd ha Isten megsegíti, akkor Budán a nagy palánkok és királyi hadak biztonságában egy jó forró fürdőt vesz és megcsipkedi a körülötte szorgoskodó cselédlány hátsóját. Az asszonya tettetett szigorral szól majd rá.