Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Műemlékvédelem - JUAN CABELLO– SIMON ZOLTÁN: Tornyospálca középkori temploma
233 JUAN CABELLO—SIMON ZOLTÁN Tornyospálca középkori temploma Történeti adatok Tornyospálca nevének -pálca tagja valószínűleg szláv eredetű, jelentése: „lapos, sík terület", de az is lehetséges, hogy a személynévként is használt pálca köznévből származik. A csak később felbukkanó (írott forrásokban 1799-től, egy kelyhen azonban már 1736-ban T.Pálczaként szereplő) Tornyospálca falunév Tornyos- előtagja arra utal, hogy a falu templomának már a 18. században legalábbis fa-tornya volt'. A falu neve először Polcia formában, 1212-ben bukkan fel Zsurk határosaként, mint egy bizonyos, azonban közelebbről ismeretlen Péter nevű ember birtoka 2. 1355-ben a Tomaj nembeli Losonciak birtokaként találkozunk Pálca nevével. Ekkor Losonci Dénes fia Tamás és fiai: Tamás és István elcserélik Palcha nevű birtokukat, avagy földjüket Várdai László fia János Gőstuzsér (GeusTusyr) birtokával. 3 Az eredendően máshol birtokos Tomaj nemzetség ismeretlen időben (de 1212 után) szerzett birtokokat ezen a vidéken (Zsurk, Tiszabezdéd, Tiszaszentmárton), de 1322-ben Zsurkon és Szentmártonban már jelen volt. E két falu ekkor már elég régen a Tomajok kezén lehetett, hiszen amikor Losonci Dénes fiai, Tamás és István el akarták idegeníteni azokat, igen távoli rokonaik, a nemzetség abádi ágához tartozó Sebestyén fia Loránd és fiai tiltakoznak ellene, mondván, hogy azok osztatlan birtokok 4. Azt nem tudjuk, hogy Pálca a Tomaj nem birtokában volt-e már ekkor is, azonban a középkor folyamán a későbbiekben mindvégig a Losonciak szentmártoni uradalmának részeként találkozunk nevével. Mindenesetre feltűnő, hogy Pálcát csak Dénes fiai: Tamás, István és Dezső leszármazottai birtokolták, talán csak az ő közös szerzeményük volt 1322 után. Látszólag ellentmond mindennek, hogy az 1354-es adat szerint a Losonciak éppen elcserélik Pálcát a Várdaiakkal Gőstuzsérért, azonban a csere legfeljebb Pálca egy részét érinthette, hiszen a későbbi adatok a Losonciak további folyamatos birtoklásáról tanúskodnak Pálcán. Ugyanakkor van későbbi adatunk is arról, hogy a Várdaiaknak volt részük a faluban, hiszen 1444-ben éppen a Várdaiak pálcái jobbágyai törtek rá a közeli Paposra. 5 Pálca neve a középkor folyamán többnyire határperek, hatalmaskodások kapcsán bukkan fel az iratokban. 1381-82-ben a Losonciak és a Várdaiak közötti határper tárgya a birtok 6. 1389-ben a Várdaiak elhurcolták a Losonciak egyik pálcái jobbágyát. 7 1393-ban a Losonciak megosztoznak az elhunyt István bán fia Dénes birtokain. Pálca István bán fiainak: Lászlónak és Istvánnak, valamint Dénes bán fiainak: Péternek, Györgynek és Lászlónak jut. 8 1 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológia szótára I—II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. U. 669. 2 Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. (Kiadják: Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső I-V. Győrött, 1865-1873. Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghely Dezső VI-VIII.) Budapest, 1876-1891., Vili. 14., A kiadásban romlott névalak: Peter-Lolcia szerepel. V.o. Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, 1997.149. 3 Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. (Szerk.: Varjú Elemér, lványi Béla) 1—II- Budapest, 1808-28. (a továbbiakban: Bánffy) 1. 201-202., A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zieh et Vásonkeő. (Szerk.: Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál) I—XII. Pest-Budapest, 1871-1931. (a továbbiakban: Zichy) 11.606-609. 4 Anjou-kori Oklevéltár., Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia VI. 1321-1322. (Szerk.: Kristó Gyula) Budapest-Szeged, 595. sz. V.o. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1900. (reprint: Nap Kiadó Bt. 1995.), 1016-1017., 1022. 5 Zichy IX. 73-75. 6 Bánffy I. 364-369. 7 Zichy IV. 391-393., 440-441. 8 Bánffy 1.451-453.
