Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Műemlékvédelem - BARTOS GYÖRGY- FÜLÖP ANDRÁS: Tiszaszentmárton gótikus temploma
TISZASZENTMÁRTON GÓTIKUS TEMPLOMA 231 Az ő másodunokatestvére volt Zichy 11. Ádám, a Rabutin ezred kapitánya, akinek felesége, „Jagudich alias Szentmártoni Zsuzsanna" származhatna akár Tiszaszentmártonból is, de 11. Ádám kapitány is már előbb meghalt, feltehetően 1700-1710 között, Franciaországban. így csak az ő fia, vagy unokaöccse, a Csepregen birtokos Zichy 111. Ádám, vagy az 1732-ben majd bárói rangot szerző másik Zichy Ádám (Zichy 111. György alezredes fia) karcolhatta be nevét 1720. július 13-án a templom déli diadalív pillérének vakolatába. Az ő itt jártuk lehetséges okáról pedig semmilyen információnk nincsen. 7' A névvel szereplő korábbi személyek - Michael Tarnóci (1605), Caspar Zalardi (1601?), Stephanus Botos, S. Kazony, T. Keresztesy, Pal de Posgai (1614), Stephanus Szendrei (1613,1616), )oan Capo (1620) - nem szerepelnek az általunk ismert történeti forrásokban, sem a családtörténeti irodalomban. Családjaik többségükben a királyi Magyarország távoli megyéihez köthetők (Trencsén, Nyitra, Túróc, Vas), de a közelebbiek (Zemplén, Szabolcs, Bihar) esetében sem ismerünk családfákat. Matias Way az egyetlen, aki a környéken (Komoróban, Mándokon, Benken) birtokos családból származhatna de ilyen keresztnevű személy nem szerepel a Vay család családfáján. 72 Csak feltételezés, hogy ezek a személyek esetleg a 15 éves háború idején, vagy Forgách Zsigmond 1611-es, Báthori Gábor elleni hadjárata során itt járt katonák lehettek. Az 1603 utáni „hic fűit" karcok készülhettek a rekatolizált és a Habsburg-udvarban fényes karriert befutó Forgách birtokainak feldúlása közben is, talán ezért próbált 1604-ben éppen ő békét közvetíteni Bocskai és az udvar között. Csapó János felirata 1620-ból éppen abból a rövid időszakból való, amikor Forgách nádor Bethlen pártjához csatlakozott. Bármi legyen is a nevek bekarcolásának oka, különösnek tarthatjuk, hogy ilyenek csak a templom rekatolizált időszakában készültek, bár pontos adataink annak 18. századon belüli újbóli református használatba kerüléséről nincsenek. Remélhetőleg adalékkal szolgál majd a történet megismeréséhez a 18. század utolsó évtizedeiből származó szószékkorona restaurálása is, mert ennek alsó párkányán az átfestés alatt, surlófényben felirat részlete olvasható (..JÁNOS ÚR CS...), s ez a teljes néven kívül bizonyára évszámot, netán a festőasztalos mester nevét is tartalmazhatja. A későbbi református időszakban a belső járószintet megemelték, az egykori szentélylépcsőt megszüntették, és - valószínűleg a 18-19. században - téglapadlót raktak le, amelynek fektetőhabarcsát a szentélyben nagy felületen megtaláltuk, így a visszabontott diadalívpillérek fölött is. A hajóban erre a téglapadlóra tették rá a mai padlóburkolatot (a 20. század elején?). Az adatok szerint a 19. század elején egy fa tornyocskával (harangláb?) rendelkezett a templom. Ennek helyét - ha valóban különálló építmény volt - nem sikerült megtalálni. Mindössze a templomtól délre találtunk egy gyanús, újkori téglaalapozást, mely esetleg valamilyen felszíni építménnyel hozható összefüggésbe (4/b árok). Egy újabb átalakítás eredményeként visszabontották a hajó - egykor nyilván magasabb, 15. század végi - falkoronáját, és egy tetőgerinc alá hozták a szentéllyel. Ekkor készülhetett az 1831-es keltezésű, szerény kvalitású síkmennyezet. A padlástérben megfigyelhető, hogy a hajó kötőgerendái nem nyúltak át a déli előcsarnok tetőterébe, a gerendáknak lefűrészelt vége volt. Ebből adódik, hogy a déli előcsarnok és torony vélhetően még később, 1831 után készült. Az átnedvesedett vakolat eltávolítása, majd a régészeti feltárás után egyértelművé vált a déli előcsarnok - templomhajóhoz viszonyított - utólagossága. Ugyanakkor az előcsarnok és a torony kötésben volt, azaz egyidősek. Az új épületrészek lábazata lapos barabási kövekből állt. hasonló javítgatások figyelhetők meg több helyütt a középkori lábazatokon, illetve az északi szentélyfalon, ám ez utóbbi helyen láthatóan már a sekrestyeajtó befalazását is javították. Az új toldaléképítmény - a csehsüvegboltozatos előtér és fölötte a hasonló fedésű karzat - megépítésével megszüntették a középkori déli kaput, egy vagy két hajóablakot, és a földszinten, valamint az emeleten egy-egy nagy hevederívvel váltották ki a fal áttörését. Egyúttal (barnásszürke, homogén 71 Nagy Iván: Magyarország családai czimerekke! és nemzedékrendi táblákkal XII. Pest, 1865. 371-372, 381. 1680-1747 között a család grófi ágából származó rokonaik töltötték be Szabolcs vármegye főispáni tisztségét. Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főispánjai. 1526-1848. Budapest, 1994. 97. 72 Egy Vay Máté nevű prédikátort 1581-ben említenek a környéken (Nagy 1865. 96.)
