Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Műemlékvédelem - BARTOS GYÖRGY- FÜLÖP ANDRÁS: Tiszaszentmárton gótikus temploma
TISZASZENTMÁRTON GÓTIKUS TEMPLOMA 229 sarokban ilyet nem találtunk). Az északkeleti sarkot kívülről megvastagították, vélhetően a boltozás miatt. A sekrestyét, mint látni fogjuk, később visszabontották, ajtaját befalazták. A templommal egyidős vagy annál korábbi, a falakon kívül ásott temetkezések nagy részét a későbbiek során alaposan megbolygatták. Ennek köszönhetően számos kevert emberi csontot találtunk a 8. kép A feltárt sekrestye északról (Fotó: Fülöp András, 2003) temetőföldben, ép sírnak csupán egy újszülött csecsemő egykor koporsós sírját tarthatjuk (i. sír, i/c árok). A váz koponyáját teljesen megbolygatták (a fölötte lévő sírnak részben még meg lehetett figyelni a foltját, de ép vázat már nem találtunk benne), csupán a koponyatető csontjait, és rajtuk egy réztűt figyelhettünk meg. 6 9 A koporsószögek közül kettő még eredeti helyén volt megfigyelhető, a többi a fölötte lévő bolygatásból került elő. Mivel a sír a sekrestye területén jött elő, feltehetően korábbi a 14. század végi-15. század eleji templomperiódusnál. A feltárás során megfigyelhettük több esetben a külső járószintet is (2/c, 4/b árok) egy téglamorzsalékos építési szint formájában. Ennek szintje a déli oldalon bizonyíthatóan nem az alapozási padka szintjén, hanem annál magasabban volt, mégpedig úgy, hogy a lábazat szabálytalan kövekből, hézagosan rakott - valójában vakolhatatlan - falsíkja minden bizonnyal a földfelszín alatt volt. Ugyanezt feltételezzük az északi oldalon (vö. a sekrestye járószintjéről mondottakat), ahol mára a terepszint lemosódott. A 15. század végén-16. század elején jelentős átalakításon ment keresztül a templom. Megemelték a szentély falkoronáját, elbontották a korábbi ablakok záradékát, és a kőrestaurátori megfigyelések (Kovács István) szerint a régi mérműveket 250 cm-rel magasabban újra összerakták. Ugyanakkor a magasításhoz szükséges szárköveket a korábbitól eltérő kőanyagból gyártották le. Az új szentély szintén boltozott volt, rendszere, technikai megoldása a korábbi boltozatot ismételte. (9. kép) A szentélyboltozatot lényegében egy csúcsíves fiókos donga képezte, melynek lenyomatát a - szintén ekkor megemelt - diadalív keleti felületén figyelhettük meg (csúcsát a későbbi visszabontások megsemmisítették, amikor a mai deszkamennyezet elkészült). A sokszögű szentély sarkaiból induló, téglából készített fiókboltozatok kőből készült konzoljait és a homlokívek lenyomatait a 2001. évi restaurátori kutatással (Lángi József) egy időben azonosítottuk, a csúcsívek lenyomatai itt is a jelenlegi padlástérbe estek. Szerkezetében a már emlegetett Tornyospálca templomának ma is fennálló boltozatához hasonló volt. Ennek korát a legújabb kutatások (Juan Cabello, Simon Zoltán) az eddig gondoltaknál korábbra teszik: a templom 1500 körüli átépítéséhez kötik. Feltehetően e kőben szegény vidéken gyakoriak lehettek az ilyen, kőborda nélküli boltozatok, de a kettő között műhelykapcsolatot is feltételezhetünk. 9. kép A szentély későbbi boltozatának lenyomatai a délkeleti szentélyablakkal (Fotó: Bartos György, 2006) 69 Valószínűbb, hogy a tű a csecsemősírhoz tartozott és nem a fölötte lévő temetkezéshez, mely bolygatta. Elképzelhető, hogy mint az több helyről ismeretes, valamilyen halotti leplet fogott össze.
