Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Műemlékvédelem - BARTOS GYÖRGY- FÜLÖP ANDRÁS: Tiszaszentmárton gótikus temploma
224 BARTOS GYÖRGY—FÜLÖP ANDRÁS zálogba adták az uradalmat Szirmay Istvánnak, már romlásnak indult épületeket írtak le, 4 7 akárcsak 1702ben is (ekkor jegyezték fel, hogy a kastélyban „nap keletrül egy puszta kápolna" is található). 4 8 Az erősség falai a 18. század közepén még álltak, 4 9 később teljesen elpusztult, 1864-ben már szántóföld volt a helyén. 50 A 18. század elején Szentmártonban Forgách Simon lett a birtokos, aki 1701-ben Krenóczi Mihálynak adta bérbe Szentmártont. Simon a szabadságharc idején csatlakozott Rákóczi pártjához, emiatt 1718-ban, birtokai, köztük Szentmárton a koronára szálltak. 5 1 1744-ben a Szentiványi, három évvel később a Domahidi család is birtokosnak számított, míg a falu 1772-ben a Lónyayak és a Barcsayak kezén volt. 5 2 Ezután Szentmárton visszakerült a Forgách-család tulajdonába, 5 3 és ott is maradt 1945-ig. A templom a 19. század elején már biztosan református kézen volt: Liszkai Gábor prédikátor 1809. évi jelentése arról számol be, hogy a templom mellett (?) „vagyon egy ótska fa tornyocska, melyben vagyon két harangja, a nagyobb 1763, a kisebb 1791-ben öntődött," 5 4 A gótikus eredetű templom déli homlokzatát valószínűleg csak ezután bontották ki, és készült el a déli előcsarnok, tengelyében egy toronnyal. A mai kazettás mennyezetét a középső kazettán lévő felirat keltezi: „1831. A' Ml TÁRSALKODÁSUNK LEGYEN AZ ATYÁVAL ÉS AZ Ő F1]ÁVAL A' JESUS KR1STUSSAL. 1. JAN. 18." Amikor 1872-ben Foltinyi János, egri kanonok - keresvén a százdi alapítólevélben említett Szent Márton kápolnát - Tiszaszentmártonba látogatott, járt a mai református templomban is. templomba a bejárat a déli oldalon van, s a bejárattól jobbra a kar alatt hat darab durva faragású régi oszloptő szemlélhető, lábakúl szolgálva egy deszkaállványhoz, melyre temetkezések alkalmával a holttest szokott helyeztetni. Nem állott módomban ezen oszloptőket helyeikből kifordíttatni, s tökéletesen szemügyre venni, de még így felületes megtekintés után is sejtem, hogy azok egy régibb épület, valószínűleg az e helyen állott Szent Márton kápolnája maradványai." 5 5 1906-ban sor került a templombelső javítására. 5 6 A téglapadló fölszedése után „a hajónak középvonalában, a szentély előtt nyugotra mintegy négy lépésnyire" egy koporsós sírra bukkantak. A helyszínre kiszálló Jósa András már csak a helyiek elbeszélésére hagyatkozhatott, ugyanis a padlót gyorsan kijavították és új padokat helyeztek be, így további kutatásra sem nyílt mód. A szemtanúk szerint a koporsóban fekvő csontváz „teljesen elporlott". A mellőle felszedett leletek a következők voltak: 1. egy vertcsipkéből készített főkötő, 2. egy rakott, barna színű szoknya derékrészének darabja, 3. egy olvasó, melynek csontból esztergált szemeiből 62 db maradt meg, ezek egy selyemzsinórra voltak fűzve, a végén egy egy faragott kereszt töredékével, 4. 2 db koporsószeg, 5. egy érem, melyet Jósa András a következőképpen írta le. „Az aranyozásnak némi nyomait mutató, valószínűleg nyakban hordott, 27 mm átmérőjű bronz érmen egy szentnek mellképe van, mellén egymásra fektetett kezekkel. Körirata olasz nyelven „SAN FRANCESIO OR PN"... A másik lapon Páduai Szt. Antal áll az őt, mint egy magához hívó állásban levő és egy szíven (?) álló kis Jézus előtt. Körirata: S. Antonio de Pad(ua)." A fent leírt leletek alapján a temetkezés a templom katolikus korszakából (17. század?) származhatott, a sír központi helyzete pedig arra utal, hogy valamelyik szentmártoni birtokos női hozzátartozója lehetett. 5 7 A sokszögzáródású szentéllyel és támpillérekkel ellátott templom korát Jósa András a 15. század végére-16. század elejére tette, elsősorban a szentélyablakok és a déli előcsarnokra áthelyezett ablakok alapján. A déli előcsarnok és az „újabb időben hozzáépített torony" értesülése szerint a korábbi harangláb szerepét vette át. 47 Urbaria et Conscriptiones 5. Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának forráskiadványai XV. (Szerk.: Bodné dr. Bobrovszky Ida-Pintér Gábor) Budapest, 1979.141. 48 Bártfai Szabó 1910. 596-601. 49 Bártfai Szabó 1910. 601. 50 Szabolcs-Szatmár megye műemlékei 11. (Szerk.: Entz Géza) Budapest, 1984. 436-437. (továbbiakban: SzSzMM 11.) 51 Bártfai Szabó 19010. 576-577., 583-584. 52 SzSzMM II. 437. 53 Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára 111. Pest, 1851. 111. 54 SzSzMM 11. 439., vö: Várady József: Tiszántúl református templomai II. Debrecen, 1991. 956-957. 55 Foltinyi János; Régészeti érdekességek Szabolcsmegyéből. Archaeologiai Értesítő 6. (1872) 152-156. 56 Talán erre utal: Forster Gyula: Magyarország műemlékei 111. Budapest, 1913. 246. 57 Jósa 1968.171-178.
