Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Műemlékvédelem - BALÁZSIK TAMÁS: Adatok a pálosok sopronbánfalvi templomának középkori történetéhez
216 BALÁZSIK TAMÁS A kolostorépület A középkori kolostor létére vonatkozó első adatot 1483-ból ismerjük. A középkori kolostor megjelenéséről olyan személyek beszámolói maradtak fenn, akik az után látták az épületet, hogy Sopron városa 1555 körül bontani kezdte. Az általuk használt kifejezések (rudi arte, két-három romos ház, humilis structura) szerint 4' a kolostor, a templommal ellentétben, nem volt jelentős épület. Megjelenésére vonatkozóan a Gabrieli Gabriella és Nemes András által végzett 2007. és 2009. évi kutatás szolgáltatott adatokat. A sekrestye épülettömbjétől délre és keletre elterülő, minden bizonnyal középudvaros, részben épületekkel körülvett középkori kolostorépület törtkőből rakott, viszonylag széles alapfalait, amelyeket a platót alkotó igen kemény altalajnak köszönhetően egyébként is csak mindössze 30-40 cm mélyre ástak, erősen kitermelték, ezért a kolostorudvar méretére, illetve a folyosóját, vagy folyosóit körülvevő helyiségek kiterjedésére vonatkozóan kevés információnk van. Úgy tűnik, hogy számolni lehet egy a hajó keleti hosszoldalára merőleges folyosóval, amelynek hozzávetőleges tengelyében helyezkedett el a korábban leírt, csúcsíves kapu. A kapu előterében azt is rögzíteni lehetett, hogy a kolostor felmenő fala 102 cm körüli szélességű volt, s hogy a középkori járószint, legalább ezen a szakaszon alig volt mélyebben a mai, belső járószintnél. A folyosó befordulhatott a hajó mellé, s földszintes szárnyat alkothatott. Tetőzetének magasságát az újkorban karzatajtóvá alakított gótikus ablak aljának szintje határozza meg. A sekrestyére merőleges újkori északi szárny alatt, erre merőlegesen fut egy észak-déli irányú fal, amely az északi homlokzat előtt egy sarkot követően kelet felé fordul. (12. kép) Ez a sarok, minthogy már a feltöltődött részre esett, nagyobb mélységben került elő. Az imént említett észak-déli irányú fallal párhuzamosan szintén az újkori szárny alá befutó fal alkothatta egy itt álló helyiség vagy épületrész másik, vagy hátsó falát. A sekrestye keleti falán lévő földszinti gótikus ablak helyzete alapján úgy tűnik, ha volt is északi szárny, annak legalábbis az északi fala máshol húzódott, mint az újkori, amely ráfed erre a gótikus ablakra. A feltárt csekély maradványok szerint nemcsak a templom, hanem a kolostorépület alaprajza is eltért a legalább részben megmaradt kertesi (Baumgarten, Ausztria) és az ezzel némileg rokon szalónaki (Stadtschlaining, Ausztria) elrendezéstől. A középkori kolostor pusztulása Noha a Lánzsérra (Landsee, Ausztria) magát befészkelő Péterfai Magas Ferenc (Kronperger) soproni polgár hatalmaskodása során 1523-ban felgyújtotta Sopronbánfalvát, 4 2 úgy tűnik, a kolostor nem sérült meg, s virágzása csak a török előrenyomulásával szakadt meg. A szerzetesek közeledtük hírére Bécsújhelyre menekültek. A Bécs ellen vonuló törökök 1529-ben, amikor a város külső részeit feldúlták, vagy 1532-ben, amikor idáig 41 Krónika 1724-1766. 3., DAP 235 és Andreas Eggerer: Fragmen panis corvi proto-eremitici seu reliquiae Annalium eremi-coenobiticorum Ordinis Fratrum Eremitarum Sancti Pauli primi eremitae. Viennae, 1663. 250. 42 Rozsondai-Sümeghy 1937. 40. 12. kép Az újkori kolostor északi szárnya előtt előkerült épületmaradvány
