Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Műemlékvédelem - BALÁZSIK TAMÁS: Adatok a pálosok sopronbánfalvi templomának középkori történetéhez
212 BALÁZSIK TAMÁS 2. kép A hajó északnyugati sarka 3. kép Északnyugati ablak Az északnak tájolt, terméskőből rakott templom kétszakaszos, támpilléres szentélyből, ehhez csatlakozó, a nyolcszög öt oldalából képzett támpilléres záradékból és a szentélyhez képest meglehetősen hosszú, a nyugati hosszoldal támpillérkiosztása alapján ötszakaszos hajóból áll, ami miatt meglehetősen különbözik a környék hasonló korú pálos kolostoraitól, a sopronkertesitől (Baumgarten, Ausztria), a monyorókerékitől (Eberau, Ausztria), a szalónakitól (Stadtschlaining, Ausztria). Kérdés, hogy ebben a sajátosságban az építtetőnek, Sopron városának az elvárásai tükröződnek-e. A hajó délnyugati támpillére diagonális, az északnyugati sarkát pedig az eredetileg hosszabbra tervezett szentély déli támpillére és a hajónak ebbe délről becsatlakozó hosszfala alkotja. (2. kép) A szentély északnyugati (3. kép), északi (4. kép), délnyugati és déli poligonoldalán egy-egy gótikus ablak található. Ezek közül az északnyugati ablak külső béllete rézsűs, a többié hornyolt, amely utalhat arra, hogy beépítői előregyártott anyagból dolgoztak. A keleti ablak központi motívuma ívháromszög, az északkeletié körbe írt két halhólyag. A szentélyt kétszerhornyolt bordákból épített egyszerű hálóboltozat fedi, 2 7 (5. kép) a középtengelybe eső négy zárókövön, valamint további három-három zárókövön gyűrűbe faragott kerek talpú pajzsokkal. A pajzsok némelyikét jelenleg szentek alakjai díszítik, amelyeket az újkorban festettek. A bordák meglehetősen szervetlenül illeszkednek a hornyokkal összefogott pálcák fejezeteként alkalmazott széles, máshol pálcánként szétváló, kisebb tárcsákhoz. Míg a záradékban a pálcakötegek a járószintig futnak, az oldalsók esetenként párkánnyal kombinált konzolokról indulnak. Összevetve a szintén az 1480-as évek elején alapított nagyvázsonyi pálos kolostor átmetsződő végződésű boltindításaival, vagy a hajó egykori boltozatát hordó kissé ívesre faragott oldalú falpilléreivel, Sopronbánfalván a hornyokkal összefogott pálcák fejezeteként alkalmazott nagyobb tárcsák és kisebb gyűrűk egy legalább 50 évvel korábbi hagyományt képviselnek. Sajátos formai játék a szentélyboltozat diadalív felé eső részén a homlokívek íves visszametszése (6. kép), amely a záradékpont- illetve a vállvonal-magasságok összehangolása érdekében alkalmazható megoldás - legismertebb példája a kolozsvári domonkos, majd ferences templom káptalantermében látható a 15. század utolsó negyedéből - formai játékká váló motívumaként jelenik meg. 2 8 A Sopronbánfalván megfigyelhető átmeneti jelleg ekvivalens a Sopron város építészeti fejlődésében a 15. század végén kimutatható tendenciával. 2 9 A sopronbánfalvi és a nagyvázsonyi kolostor stílusában érvényesülő ellentét valamiféleképpen a városi struktúra céhes meghatározottságú kötöttségei által determinált viszonylagos konzervativizmus és a karrierje révén az arisztokráciába berobbanó „homo novus" korlátlan anyagi lehetősége által elérhető modernség szembenállása. 4. kép Északi ablak 27 Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon. Budapest, 2003.173. Szerinte a boltozat szerkesztése egyrészt a nyugat-magyarországi pálos építkezésekhez (Monyorókerék, Szalónak, Kertes), másrészt a Sopron környéki és az alsó-ausztriai késő gótikához kötődik. 28 Árkád, illetve diadalív íves visszametszésének példájaként az ingolstadti (Bajorország) Liebfarauenkirce és Szlovéniában Sentrupert na Dolenjskem Szent Ruprecht plébániatemploma idézhető. 29 „A határozott késő gótikus stílusváltás a soproni polgári lakóház-építészetben éppúgy, mint a Szent Mihály-templom ekkori építkezésein, csak a nyolcvanas évekre tehető." Magyarországi művészet 1300-1470 körül. I. kötet. (Szerk.: Marosi Ernő) Budapest, 1987. 677.
