Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - FELD ISTVÁN: Várkutatás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

VÁRKUTATÁS SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN 205 Az épület déli homlokzata előtt végzett ásatás során három vaskos téglapillér csonkját tárták fel a kutatók. Ezeket - bár nem voltak a falazatba belekötve - egyidősnek határozták meg az előzőekben leírt, álláspontjuk szerint egyetlen korai építési periódust felmutató, sőt „egységes építészeti koncepció szerint készült""

2 épülettel, amely a 15. század végén vagy a 16. század elején épült volna fel a Bátori-család főnemesi lakóhelyeként. Azon megfigyelésük, miszerint a pillérek alapozási árkában a várkastély egyéb pontjairól ismerttel megegyező, általuk 1500 körűire helyezett leletek voltak

1", ugyan ezt nem bizonyítja, hanem épp arra utal, hogy csak ezen időpont után került sor emelésükre! Az épület környezetében nyitott kutatóárkokban további falak - az említett pillérekkel egykorúnak tartott pincegádor kivételével - nem kerültek elő, viszont úgy keleten, mint északon meghatározhatták az egykori külső palánk egyes részleteit."

41992-ben Tamási Judit a magtárépület északkeleti sarkán egy annál korábbi, lakóháznak meghatározott, földbemélyített objektumot is feltárt, melyet feltételesen a Bátoriak egyik, 15. századi forrásokban említett udvarházával azonosított."

5 A negyedik kutatási szakasz, a területen 1998-tól 2006-ig folytatott s mindeddig a legnagyobb felületet - lényegében az épületegyüttes teljes északi felét - érintő kutatások eredményeiről elsősorban Virágos Gábor számolt be, aki 1999-ben vette át az ásatások vezetését. O az éves régészeti összefoglalók"

6 mellett az északkeleten jelentős szakaszon feltárt külső erődítésrendszert ismertető 2006. évi jelentésében a magtárépület esetében már legalább három építési fázist határozott meg, ezek korhoz kötésében döntő szerepet tulajdonítva az előkerült (de behatóan nem elemzett) reneszánsz faragványoknak. Az első építési korszakot ő is a 15. század végére, legkésőbb az 1500-as évek elejére, míg az utolsót az 1530-40-es évekre helyezte. Véleménye szerint ezt követően került volna sor a rezidenciális funkcióját ekkor már elveszítő udvarház körül egy talán árokkal is övezett, legalább északkeleten egy rondellával rendelkező palánkerődítés kiépítésére. Úgy tűnik azonban, hogy e megállapítás nem annyira az ásatási megfigyeléseken, hanem sokkal inkább írott forrásokon alapul - 1553-ban említik először a nyírbátori „arx"-ot, melynek első ostroma 1564-ből ismert."

7 Szintén 2006-ban látott napvilágot a kutató doktori értekezése is, melynek egyik esettanulmányában ugyancsak tárgyalta az ásatás legfontosabb eredményeit."

8 E beszámolóiból számos új részletmegfigyelésről értesülünk - az épületegyüttes kialakítását megelőző korábbi építménymaradványokról, az északkeleti épület esetében a pincelejáró eredeti formájáról, északi homlokzata alapozási részén talált, minden bizonnyal meg nem valósult építkezésekre utaló falcsatlakozás-nyomokról, a csak az 1990-es évek végétől kutatott s eredeti formájában földszintes épületként értékelt északnyugati szárny térelrendezéséről, annak téglaburkolatos udvari folyosójáról, nyugati nagyterméről - mindezek értelmezését azonban megnehezíti a jól követhető dokumentációs anyag, elsősorban egy olyan összesítő alaprajz közzétételének a hiánya, melyet jelen áttekintésünkhöz is mellékelhettünk volna."

9 112 Szekér-Tamási 1991.19. 113 Szekér-Tamási 1991.19. 114 Szekér-Tamási 1991.16-17., az 1500 körüli építkezésre utaló s feltételesen a 16. szd közepe ostromaihoz kötött rétegek leírásával - sajnos, egy jól értelmezhető összesítő feltárási alaprajz és a leletek közlése nélkül. Dokumentáció hiányában nem ellenőrizhető az a fontos megfigyelésük sem, miszerint a magtárépület északnyugati sarkán egy nyugat felé induló egykori, „szilárd anyagból rakott körítőfal" csorbázata mutatkozott volna. 115 Tamási Judit: Bátori kúria-Bátori várkastély. In: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. 44-48, 116 Régészeti kutatások Magyarországon 1998. (Szerk.: Marton Erzsébet és Kisfaludi Júlia) Budapest, 2001. 158., Régészeti kutatások 1999. Budapest, 2002. 229., Régészeti kutatások 2002. Budapest, 2004. 247-248., Régészeti kutatások 2003. Budapest, 2004. 262., Régészeti kutatások 2005. Budapest, 2006. 283-285., Régészeti kutatások 2006. Budapest, 2007. 245-249. 117 Virágos Gábor: A nyírbátori Báthori rezidencia műemléki helyreállítást megelőző régészeti kutatásának 2005. évi eredményei a várkutatás tekintetében. In: Castrum. A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 3. (2006/1.) 102-105. - itt csupán az északkeleti épület környezetében feltárt régészeti jelenségek alaprajza került közzétételre. A kutató „teljes falkutatásra" vonatkozó megállapítását ugyanakkor nem látjuk megalapozottnak. Az írott forrásokra lásd a következő jegyzetben említett munkát! 118 Gábor Virágos: The Social Archaeology of Residential Sites. Hungarian noble residences and their social context from the thirteenth through to the sixteenth century an outline for methodolgy. BAR International Series 1583. Oxford, 2006. 60-80. 119 A 2006. évi összesítő alaprajz mindennemű jelkulcs nélkül került közzétételre: Régészeti kutatások 2006. Budapest, 2007. 246., hasonlóan ennek nyomdatechnikai okokból még kevésbé használható változatához: Virágos 2006 (mint az előző jegyzetben) 61., Fig. 80. Ez utóbbi munkában ezen kívül megtalálhatók még az északkeleti épület Szekér György korábban közzétett rajzától (vö. Feld 2000. 73. kép) csak néhány ponton (pincelejáró, déli pillérek, külső falcsatlakozások) eltérő alaprajzai: 70. fig. 97. és 98. Ugyanitt újraközölve Szekér György korábbi eredetű (Tamási-Szekér 1991. 19., 13. kép) rekonstrukciós rajza a déli homlokzatról. Meg kell jegyeznünk, hogy Virágos Gábor a kőfaragványok vonatkozásában minden esetben Szekér György információira utal, ugyanakkor a gazdag régészeti anyag (itt elsősorban a kályhacsempéket kell kiemelnünk) részletes elemzésére még nem vállalkozott.