Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Németh Péter köszöntése - ANTALL ISTVÁN: Föld alatti költészet (Németh Péter mediális megmutatkozásai)

20 ANTALL ISTVÁN A hetvenes évek táján szinte családias rendszerességű összejárások, rendkívül elmélyült beszélgetések egyikén - a Ratkó József körül kerengő legendák szerint - a készülő, vagy az éppen elkészült Halott halottam című nagyversét olvassa fel, szokása szerint rendkívül eszközteleniil, éppen ezért nagyon hatásosan a költő. Németh Péter áldott állapotban lévő feleségét annyira megviseli a lírai jelenés, a mesterséges vetélés nyomán szemétre vetett magzatok képe, szerveződő társadalma, hogy rosszul lesz, a lelki megrázkódtatás testi kínokat okoz neki. A barátság intenzitása persze változó. Ám abban az esszében, amely ugyan töredékekben marad fenn, ám amolyan szerelmes földrajzként költői szövegében e tájat járja körül, többször megjelennek a tárgyiasult történelmi emlékek, amelyeknek fölfedezésében egészen biztosan szerepe lehetett Németh Péterrel folytatott beszélgetéseinek, közös csavargásaiknak is. A szabolcsi földvár, a Rákóczi szabadságharc mitikus élményanyaga, a Nagykállói megyeháza, a néprajzi gyűjtések emlékei is jelzik a költő térben és időben szabadon szárnyaló fantáziáját, csapongó kíváncsiságát, másrészt közvetve és áttételesen azt, hogy a történész nemcsak szűkebb kutatási területén járatos, hanem hiteles felelevenítője, figyelemfelkeltő mesélője a régió minden historikus korszakának, mozzanatának. Ide köthető az a minden szempontból drámai élmény is, amely szintén, bizonyíthatóan összeköti kettejük munkásságát. A már cím nélkül emlegetett „Rákóczi földjén" több átiratban és részenkénti megjelenéssel alakuló írás egyik motívuma egy talán honfoglalás kori sírfeltárás megrendítő látványa, élménye, ahol a valaha áldott állapotban elhunyt és eltemetett nő méhében a kisded csontváza is felismerhető. Már önmagában véve egy sírfeltárás is a művészi újrateremtés katarzisa, a sajátos időinterpretáció alkotói megatartását formálja, ha csak a finom késekkel lehántott rétegekre, a puha ecsetekkel elsimogatott rögöcskék, porszemek alól előtűnő világító csontokra gondolunk, de itt a sajátos költői gondolkodásmód ismerhetett önmagára. A rendszerváltás idején himnikus erejűvé növekvő Tánc című korszakos vers költői jelenése is visszautal: „Életet aki ha itt vet, / húsba vet magot. / Holtból bú elő a kisded, / jövendő halott." A „Péter, aki ló koponyából megjósolja az időt..." akkor is érvényes szövegváltozat, ha az idézet természetesen az emlékezet megbízhatatlan világából beszél elő. S akkor is Németh Péterre utal ez a szövegrészlet, ha valami későbbi, máig kiderítetlen alkalmi vita miatt, indulatból a név kihullott, vagy más névre cseréltetett a szövegben. (Napjaink 1986) A Hangsúly, hangos irodalmi és művészeti folyóirat három esztendeje alatt ugyanis ez a történelmi esszé több részletben is föltűnt, elhangzott a közönség előtti rádiófelvételek alkalmával. Ott még egészen bizonyosan Németh Péterre utalt az írás és a töredékben maradt versrészlet, ekképpen emlékezhettem rá magam is így. Hogy aztán ez a feszültség jócskán oldódhatott, mi több, el is múlhatott, azt bizonyítja, hogy a Segítsd a királyt születésekor a darab rádiószínpadra alkalmazója, későbbi rendezője Nagy András László a kéziratot mintegy történelmi lektorálásra, szakértésre odaadta Németh Péternek. Magam is olvashattam (mi több talán őrzöm is valahol) azt a két, három sűrűn gépelt oldalt, ahol Németh Péter hihetetlen szakmai alázattal, alapossággal elemzi a szöveget. Különös módon nem is a drámai szituációk és a történelmi tények közötti azonosságok vagy különbségek izgatták, hiszen egyrészt annyira a költői szöveg szövetébe, s a személyes morális kétségek közösségi ellentmondásaiba ágyazottak az események, sokkal inkább a nyelvtörténettel foglalkozó olvasó szólalt meg. Ratkó Józsefnek ugyanis a költői szöveg egyedülálló monumentalitása mellett az érvényes nyelv megteremtése jelentette a legnagyobb gondot és napi örömöt is. Rendkívül pontosan ráérzett Németh Péter arra, hogy a szólelemények költői játékának milyen kockázata és milyen nyeresége van. A színházban gondolkodó rendező szempontjai ugyan soha nem lehetnek azonosak a tudós tényismeretéből fakadó pontosság igényével, de egyes vélekedések akkor is beépültek a születendő produkcióba, ha minden elemében nem is érhető tetten az elemző szándék a költői szövegváltozatban. Németh Péternek azonban már voltak a Hangsúly, hangos irodalmi és művészeti folyóiratnál, illetve a drámakísérlet bemutatásánál sokkal korábbi és évtizedeken át rendszeres kapcsolatai a rádiózással, a hallgatókkal. Ágoston István rádiós újságírói, szerkesztői pályakezdése szinte egybeesett Németh Péter SzabolcsSzatmár-beregi szakmai beágyazódásával. Ágoston István, aki a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakon végzett, s utóbb Margócsy Józseífel az anekdotikus, személyes élményeken alapuló