Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - LŐRINCZY GÁBOR– TÓTH ANIKÓ: Előzetes jelentés a tiszalök-kövesteleki 11-12. századi temetőről

ELŐZETES JELENTÉS A TISZALÖK-KÖVESTELEKI 11-12. SZÁZADI TEMETŐRŐL 101 Korabeli rablás az ásató megfigyelései alapján az északkeleti részt kivéve a temető egész területén előfordult, a középső és nyugati részeken kissé sűrűbben. Halotti obulus a temető kevésbé sűrű, délebbi felének egyik sírjában, a medencelapátra helyezve került elő: CNH 118 típusú, név megjelölés nélküli dénár, amely a 12. század utolsó harmadára - a 13. század első harmadára datálható. A Rohács József által a Nemzeti Múzeumba juttatott 11. Géza (1130-1162) érme leletkörülményeiről nincsen adatunk, így akár szórványként is előkerülhetett. A régészeti leletanyagról Karikaékszerek. A temető mind a Rohács József, mind a Lőrinczy Gábor által feltárt sírjainak leletanyaga túlnyomó részben karikaékszerekből áll. A temető összesen feltárt 300 sírjából

2

4 62-ben került elő karikaékszer. 35 esetben 1-1 db, 20 esetben 2-2 db, 3 esetben 3 db, 2 esetben 4 db, és 1-1 esetben 6, illetve 10 darab ékszer került elő. E tárgyak a temető teljes területén előfordultak, a déli és nyugati részen kissé sűrűsödve. Sima, nyitott végű karika négy sírból került elő. Az egyik a Rohács Józseftől a debreceni múzeumba eljuttatott 14. sír anyagában egy S-végű karika mellett, a Lőrinczy Gábor által feltárt 153. sírban szintén egy S-végű párjaként,

2

5 a 217. sírban pedig egy kisméretű, vastag huzalból hajlított példány volt. A negyedik, elveszett darab esetében valószínűleg szintén egy egyszerű típusról volt szó. A karikák többsége sima S-végű volt, nagyobb részt bronzhuzalból hajlítva. 21 darab készült ezüstből. Kivételt képez egy rosszezüst, valamint egy aranyból készült példány.

2

6 Méretük igen változatos: nagyméretű, 25-38 mm (Giesler

2

71. típus), és egészen kicsi, 12-15 m

m (Giesler II. típus) példányok egyaránt előfordultak, mérettől függetlenül vékony és vastag huzalból egyaránt (1-3 mm), akár egy sírban vegyesen is.

2

8 Hat sírban fordult elő bordázott S-végű karika, általában ezek is bronzból készültek, kivéve a 12/1934 sír, valamint a Debrecenbe került 9. sír ezüsthuzalból hajlított ékszereit. A karikákat általában egyszerű, kerek átmetszetű huzalból készítették, de mind az egyszerű S-végűek, mind a bordázott S-végű változatok között előfordult néhány csavart drótból készült példány is. A különböző típusok nem különültek el, volt olyan sír, amelyben minden változat előfordult. Gyöngyök. 6 sírból kerültek elő (melyből három gyermek sírja volt), a temető területén elszórtan. A két hordó és egy lapított gömb alakú üveggyöngyön, valamint öt ametiszt gyöngyön kívül egyszerű és többtagú kásagyöngyök voltak. A gyöngyök egyedüli ékszerként, de ezüsthuzalból készült S-végű, és bordázott S-végű karikákkal együtt is előfordultak. 24 A nyíregyházi és debreceni múzeumban őrzött leleteket külön temetkezésként számoljuk, mind össz-sírszám szerint, mind az egy sírban előkerült tárgyak száma szerint. 25 Ez - mivel sírbeli helyzete nem ismert - mérete alapján gyűrű is lehetett. 26 Ezt a típust Mesterházy Károly a kora Árpád-kor már keresztény vezető rétegének ékszereként határozta meg, s a 11. század második felére-végére datálta (Mesterházy Károly.: Köznépi ékszerek nemesfém változatai: arany S-végű hajkarikák. - Edelmetall-Varianten von Schmuckstücken des Gemeinvolkes: goldene Schläfenringe mit S-förmigem Ende. Alba Regia 20 (1983) 144-146). Jelen esetben ez a karika a sír egyetlen lelete, a sír közvetlen környezete szegény, melléklet nélküli temetkezésekből áll, s a temető más részein sem került elő semmi, ami környezetéből kiemelkedő közösségre vagy családra utalna. 27 Giesler, ].: Untersuchungen zur Chronologie der Bijelo Brdo-Kultur. Praehistorische Zeitschrift 56 (1981) 3-167. 28 Ez Szőke Béla Miklós és Vándor László véleményét támasztja alá, amely szerint a különböző típusú karikák egymás mellett is léteznek, s bár a vastag huzalból hajlítottak valóban később jelennek meg, a vékony drótból készültek is használatban maradtak a 13. századig (Szőke Béla Miklós-Vándor László: Pusztaszentlászió Árpád-kori temetője. - Arpadenzeitliches Gräberfeld von Pusztaszentlászió. Fontes Arch.Hung. 1987. 56-57).