C. Tóth Norbert (szerk.): Documenta ad historiam familiae Bátori de Ecsed spectania I. Diplomata 1393-1540 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 67. (Nyíregyháza, 2011)
Egy kis levéltártörténet
24 Egy kis levéltártörténet Báthory jelzettel megjelölt oklevelek kivétel nélkül azokra a Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékben fekvő birtokokra vonatkoznak, amelyek egykor Bátori András (András fia) és gyermekei kezén voltak, és amelyek a család kihalásáig Bátori-kézen maradtak. Ellenben a Rajcsányi Ádám elenchusában kivonatban szereplő források azokat a birtokokat érintik, amelyek Bács, Somogy, Szerém, Valkó, Zala és Zaránd megyében feküdtek. E birtokok esetében is nagy biztonsággal megállapítható, hogy ezek azok a javak, amelyek Bátori András másik két fia, György és István kezén voltak. Mindezek alapján a két levéltárrész külön úton jutott jelenlegi őrzési helyére. A kétféle jelzettel ellátott oklevelek és a tiszántúli birtokok az ecsedi-ág kihalta (1605) után Somlyói Bátori Gábor erdélyi fejedelem kezére kerültek. A somlyói-ág kihalta (1613) után először Bethlen Gábor szerezte meg (1624)14 a birtokokkal együtt, hogy aztán 1647- ben a Rákóczi család birtokába jussanak. Tőlük azután a Rákóczi-szabadságharc 1711-es bukását követően előbb a szepesi kamara őrizetébe, majd a pozsonyi kamarán át a Magyar Kamara Archívumának különböző részeibe szóródott szét.15 A másik, Rajcsányi Ádám elenchus kivonatainak alapjául szolgáló levéltári töredék eredeti oklevelei pedig Bátori István nádor családjának halála (1540) után Nádasdy Tamás nádor révén a Nádasdy-család levéltárába jutottak, ahonnan 1671-ben kerülhettek be a bécsi császári levéltár megfelelő állagába (a kérdés pontosítása a további kutatás feladata lesz). Innen pedig az ún. Neo-regestrata Acta gyűjtemény 1736-os létrehozatala után meghatározhatatlan időpontban lett annak mára szerves alkotórésze.16 E jól alakuló képbe kevésbé illeszkedik a DL 23 284. számú oklevél (Rozgonyiörökösödési szerződés; Rajcsányi Ádám elenchusában is szerepel), amelynek hátlapján a következő pecsét szöveg szerepel: Átvétetett az Országos Levéltártól a Hunyady levéltárért kiadott iratok fejében. Minthogy a nevezett jelzet alatt két korabeli és eredeti példány szerepel, így az egyiket másodpéldánynak tekintették. Ezért kerülhetett szóba 1895 nyarán, amikor a Magyar Nemzeti Múzeumot kárpótolta a MÓL a Hunyadi-levéltárért átadott irataiért. E kárpótlás között volt 166 középkori oklevél eredeti másodpéldánya (így ez is).17 Az már a sors fintora, hogy a két intézmény iratanyagának 1930-as évek közepi egyesítésekor az oklevél ismét a MÓL állományába került vissza. Valószínűleg ezért nem is kapott új Diplomatikai Levéltári számot, hanem egyszerűen betették a régi helyére, eredeti párja mellé. 14 Ulrich Attila-, tsz ecsedi uradalom állapota 1614-ben, Báthory Gábor halála után. In: Báthory Gábor és kora. Szerkesztette Papp Klára, Jeney-Tőth Annamária és Ulrich Attila. Debrecen, 2009. 243., 245. 15Minderre lásd Eble Gábor. Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza. Bp., 1898. 6., 8. - Weltmann Imre'. A Rákóczi birtokok sorsa. In: Rákóczi emlékkönyv halálának kétszáz éves fordulójára II. Szerkesztette Lukinich Imre. Bp., 1935.102., 113-114.-Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai I. Levéltári Leltárak 8.) Budapest, 1992. 116. l6Maksay: Magyar Kamara 33-34. 17Borsa Iván: Hunyadi család levéltárának története. Levéltári Közlemények 35. (1964) 42-44.
