Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)

A források közlésének módszeréről

A FORRÁSOK KÖZLÉSÉNEK MÓDSZERÉRŐL

Mielőtt a Nyíri járáson belül - községről községre haladva - sorra vennénk a forrásokat, szólni kell a forrásközlés módszeréről. Azért is, mert máig lezáratlan vita övezi a forráspublikációk mikéntjét. Számosán ragaszkodnak a filológiai pontossághoz, a betűhű közléshez. Ettől ez a kötet sok tekintetben eltér. Szigorúan ragaszkodtam a tartalmi és nyelvjárási hűséghez, a kiejtés normáihoz igazodó írásmódhoz, de a betűhü közlést indokolatlannak vélelmeztem.

Elsőként kell megemlítenem, hogy a hiányos vagy éppen szeszélyesen alkalmazott központozást - vessző, pontosvessző, kettőspont, mondatzárójelek alkalmazása - a szöveg tartalmához és értelemszerű tagolásához igazítottam. Mondatzáró jelként sehol nem fogadtam el a pontos vessző [;] alkalmazását. Vagy pontra [.], kérdőjelre [?] vagy felkiáltó jelre [!] változtattam, függően a mondanivaló tartalomától, a szöveg értelmétől.

Nem alkalmazkodtam a hangok jelölésénél a korabeli szokásokhoz, kivéve a családi-, személy- és helynevek írását. A ts helyett c.v-t; a tz, ez helyett c; eö helyett ő alakot használtam. Tettem ezt még akkor is, ha ez az ejtés szerinti írott alakot eredményezte. Meghagytam azonban a kiejtést utánzó tty, Ily, ly alakokat, akkor is, ha a mai helyesírás szerint tj vagy ly, illetve Ij betűkombinációkat kívánna a szóelemző írásmód, mivel ezek a korabeli nyelvhasználat jellegzetességére, a kiejtett hangok hosszúságára, máshol pedig rövidségére utalnak. Ugyanakkor rákényszerültem - j elentéstani okokból - néhány hosszú magánhangó alkalmazására. Például kender ásztato tok írásmód helyett következetesen a kenderáztató tók formulát használva, mint ahogyan a mák, так helyett is a makk, a groff alak helyett a gróf, baro helyett a báró formulához igazítottam az írásmódot következetesen.

Változatlanul hagytam a szövegben előforduló családi- és személynevek írásmódját, s egy-két esettől eltekintve a helynevek írásmódját is. Ez utóbbiaknál - jelzés nélkül - következetesen egybe írtam a vallomásokban két vagy három szóban előforduló [Nagy Károly —> Nagykároly; Szatmár Németi —> Szatmárnémeti; Kis Várda —> Kisvárda stb...] helyneveket.

Ahol az értelmezés megengedte, következetesen végigvezettem a szavak külön- és egybeírásának mai szabályokhoz igazodó alkalmazását.

Minden esetben kis kezdőbetűvel írtam a közneveket - Búza, Zab, Elegyes, Rozs, Rét, Szántó, Földesúr, Helység stb. helyett búza, zab, elegyes, rozs, rét, szántó, földesúr, helység stb.

Mai írásformára egészítettem ki a dezma = dézsma\ ros = rozs szavakat.

Következetesen a mérföld távolság-mérték kifejezést használtam a mélyföl, mély föld, méllyföld, mért föld távolságot jelző kifejezések helyett.

Rendre feloldottam az olyan rövidítéskete, mint Sz., Szt. = Szent; ns, nms = nemes; nztes, nzs, nzes = nemzetes; titl, tit., titt. = tutilált; eö kimének, eö kimé, eö kgylme = őkelme, őkegyelme; mgs., mlságos = méltóságos; t.i. = tudniillik; tek., tk., tts. = tekintetes; kir. = királyi; ú.m. = úgymint; m. e = mintegy; p.o. = példának okáért; xr., xer = krajcár;

59