Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)
A források közlésének módszeréről
Mellőztem a források közlésénél a betű szerinti szigorú filológiai hűséget azért is, mert nemcsak tudósoknak, nyelvészeknek, filológusoknak szánom a kiadványt, hanem mindazon érdeklődőknek, akik laikusként tanulmányozzák majd ezeket a tartalmukban izgalmas forrásokat. A xerox, CD, mikrofilm, digitalizálás és tucatnyi egyéb másolási lehetőség közepette, amelyek a filológus kutatóknak rendelkezésükre állnak, talán megengedhető ennyi engedményt tenni a betűhűség rovására egy-egy 18. századi forrás közlésénél a múlt iránt tartalmilag hiteles forrásokból tájékozódni szándékozó érdeklődők és amatőr helytörténészek, honismerettel kedvtelésből foglalkozók javára. A forrásközléssel kapcsolatban meg kell még jegyeznem, hogy nem közlöm a faluvallatások felvezető szövegét, ahol azt rögzítik a kirendelt összeírok, hogy melyik megye, melyik járásának melyik településén milyen felhatalmazással vallatják a falu vezetőit és lakosait. A földesurak személyére fény derül részben a vallomásokból, részben a tabellákból. A megvallatottak pedig aláírásukkal, vagy a nevük után rajzolt kezük keresztvonásával minden esetben megneveztetnek. Szintúgy a vallatok is. Nem közlöm azt a sztereotip, minden esetben megismétlődő záradékot sem, melyben az összeíró biztosok bizonyítják, hogy a megnevezett vallomástevők eskü alatt tett vallomását pontosan, minden változatás és részrehajlás nélkül jegyezték le. Ezt aláírásukkal és használni szokott pecsétjükkel egyébként is hitelesítették. A fentebb említett formai csinosításokkar szó szerint közölöm a parasztok kérdésekre adott feleleteit, az investigatiókhoz csatolt egyezség-leveleket, contractusokat, reflexiókat, egyéb mellékleteket, mint ahogyan minden esetben az összeírok külön véleményét is, ha azok bármiben eltértek a parasztok véleményétől, vagy informatív funkciójuk van. Szatmár megye Nyíri járásában 50 települést kerestek fel az úrbérrendező biztosok. Volt ahol alig-alig találtak úrbéresnek minősíthető szolgálónépet, máshol a falu lakóinak többsége belőlük toborzódott. Feltűnő azonban, hogy milyen magas a szabad menetelő jobbágyok és zsellérek aránya, s mennyire kevesen vannak az örökös jobbágyok. Másik feltűnő jelenség az egész telek hiánya, s a félnél nagyobb telekhányad ritkasága. A forrásközlés első helyen minden esetben a település korabeli nevét szerepelteti. Ha ez a történelem sodrásában idközben megváltozott, feltünteti a helység törzskönyvezett (az 1913-as helységnévtárban szereplő) hivatalos nevét is. Amennyiben 1920-ban Romániához csatolták, a ma használatos román nevét is. ól
