Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)
Az Urbárium szövege
másoknak igazságos kereseteket és pénzbeli adóságokat - maga kezeihez veheti.4' Úgy mindazáltal, hogy 1723-dik esztendöbéli 18-dik articulusnak rendelése fönttartassék és megmaradgyon.41 42 Mivel pedig ottan, ahol árvák maradnak, a földesur a maghóit jobbágynak értékében nem részesülhet. Hasonlóképpen azollyatin javak, mellyek valakinek osztóiban jutottak, ha szintén ennek is magnélkül halála történnék, az többi élő oszályos atyafiakat illetik. Arra való nézve, hogy minden történhető sérelem eltávoztassék, az magvaszakat jobbágyoknak maradott javairól az uraság tisztyei önnön magok ezután semmi rendelést ne tegyenek, hanem mint ezek az úr széken annak rendgye és módgya szerént elöl vétetödgyenek, és az 30-dik titulusnak értelme szerént elvégeztessenek. Annak utánna pedig az vármegyének törvényszékére hozattassanak. II. §. Ha pedig az uraság jobbágyihoz való kegyetlenségből az jobbágy házhelyeknek pusztulása történnék, azon történetre az elpusztult házhelyek, valamint más földek avagy fimdusok, mellyek az portáknak43 számában már bémentek (ha az elszöktek vissza nem térnének) vagy új jobbágyoknak, vagy pedig azon helységben lakóknak (az uraságnak ezen mostani Urbáriom rendelése szerént való szolgálatokért és adózásokért) adattassanak. III. §. Uladislaus ötödik decrétumának 18-dik articulusa, úgyszintén 1729-dik esztendőnek 22-dik articulusa szerént mindenféle vadászat, madarázás [!] és halászat, mindennémű halászó vizekben egyedül az uraságot illeti, azért mindezek a jobbágyoknak erössen megtilttatnak.44 IV. §. Noha ugyan a jobbágyoknak az korcsmáltatás fönt irt mód szerént bizonyos időre megengedtetik, ahol mindazáltal az uraságnak olly vendégfogadója volna, avagy jövendőben ollyast építtetne, mellyben az utazók megszálhatnának, az ollyatin vendégfogadóba mindenféle italnak kiárultatása egész esztendőnek follyása alatt szabadon hagyattatik. Valamint hogy mindenféle égett bornak és sernek áruitatása, s eféle italoknak elkészíttetése egyedül az uraságot illeti. V. §. Ha az földesúr 1550-dik esztendöbéli 36-dik articulusnak értelme szerént az korcsmáltatást valamellyik jobbágyára bízni kívánná, az ollyan jobbágy addig, améglen a bort 41 Werbőczy Hármaskönyvének idézett paragrafusai szerint a jobbágynak joga volt szerzett ingatlanai felét és ingóságait végrendelkezéssel bárkire hagyni. Az ősi javak egésze és a szerzett javak fele viszont a földesurat illette. Amennyiben végrendelet nélkül, és vérségi utód nélkül, magvaszakadtan távozott az élők sorából, minden ingó és ingatlan java a földesúrra szállt. 42 Az 1723: XVIII. te. arról rendelkezett, hogy a deserták, puszta helyek lakói, amennyiben vissza óhajtanak térni lakóhelyükre, a földesurak - büntetés terhe alatt - kötelesek visszafogadni. E kötelezettség alól csak akkor mentesült a földesúr, ha a puszta falut már megnépesítette, vagy az 32 évnél hosszabb ideje pusztán állt. Ennyi volt ugyanis az elévülési idő. 4j A porta a XVIII, században eszmei egység volt. A porták száma szerint osztották el az oerszággyűlés által megszavazott adót a törvényhatóságok között. A megyén belül azonban az adókivetés alapja és kulcsa a dica volt. Ez jobban tükrözte a jobbágyok vagyoni helyzetét és adózó képességét. 44 Az 1504: XVIII. te. három forint büntetés terhe alatt tiltotta el a jobbágyokat a vadászattól és madarászaitól. Ezt a szankciót újította fel az 1729: XXII. te. Ez utóbbi törvénycikk - a vadállomány védelmében - szabályozta a földesurak vendég-vadászatát is. Utal a törvény arra is, hogy az uralkodó a katonaság vadászatát is szabályozta. 243
