Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)

A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából

körforgásába a szabolcsi Rétközön át. A mai ember számára is tanulmányozható módon őrzik Szatmár megye Nyíri járásának ezeket a vízrajzi - szántóvetö foglalkozást és rétgazdálkodást befolyásoló - jellemzőit és korabeli állapotát a II. József uralkodása alatt e térségben elvégzett első katonai térképezés színes szelvényei.20

A vízrajzi viszonyok, a faluhatárok földjeinek táblánként változó minősége azokban a falvakban is arra ösztönözték a földesurakat és a szántóvető szolgálónépet, hogy több darabban adják ki az egy-egy gazda által művelésre kapott szántót, ahol évenkénti nyilazással élték a határt. Kapjon lehetőleg minden gazda a búzát és rozsot jobban termő, a tavaszi kalászosokat és főzelékféléket - árpa, zab, lencse, borsó, bab - nevelő földekből is. Az említett növényeket a fordulós földekben vagy nyomáshatárokon vetették. Voltak úgynevezett kerti földek is. Ezeket ugyanabban a táblában többnyire évenként osztották - kender, len, káposzta, dohány, burgonya, kukorica, dinnye, konyhai zöldségfélék alá - és rendszeresen trágyázták. A termés betakarítását követően itt deleltették a csordát, ezeken a földeken éjszakáztatták a juhnyájat, ide hajtották heverészni a kondákat, így menekedvén meg a trágyahordás kellemetlenségeitől.

Az úrbérrendező biztosok tudták, hogy a jobbágyiét alapját a szántóvető és állattartó foglalkozás hozadéka képezi. Azzal is tisztában voltak, hogy az emberi lét és az állattartás mellőzhetetlen létszükségleti cikke a só, és nélkülözhetetlen eszközei voltak immár a fémszerszámok. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy faluvallatáskor - a sorrendet illetően - mindenütt előkelő helyen érdeklődtek a vásározási lehetőségek iránt. Szatmár megyében számos mezőváros és vásározó hely volt. A Nyíri járás lakói azonban ezek közül leggyakrabban és legtöbb helyről a szatmári és nagykárolyi heti és országos vásárokat látogatták. Ezt követte Debrecen, ahová Derzs, Őr, Ecsed, Encsencs, Fábiánháza, Kántoirjánosi, Jármi, Lugos, Olcsvaapáti és Penészlek lakói szekereztek el több-kevesebb rendszerességgel, főleg gyümölcsöt, dohányt, háziipari tennékeket, szilvapálinkát, egyebet kínálva az ottaniaknak, és lószerszámot, bőrárut, fémszerszámokat, fehér szappant, bibliát, kalendáriumot, egyebet hozva cserébe eladott javaikért.21

A név szerint megemlített vásározó helyek mellett el-ellátogattak olykor-olykor olyan „aprólékos városok” országos sokadalmaiba is, mint Királydaróc, Nyírbátor, Margittá, Tasnád, Tasnádszántó, Mada, Királydaróc, Mátészalka, Kisvárda, vagy a Debrecen távolságával mérhető Munkács és Ungvár sokadalmaiba.22

Vásárba menet, vagy sót szállítva Máramarosból, Tiszaújlakról vagy Szatmárból Nagykárolyba, az igavonó barmokat épp úgy legeltetni kellett, mint odahaza. Természetes hát, hogy a legfontosabb megtudni való dolgok között érdeklődtek az úrbérrendező biztosok a falulakóktól legelőikről és legeltetési szokásaikról. Az árvíz és a belvíz gyakran megszorította a Nyíri járás falvainak legelőit, a Nyírségben pedig ritka és szálas, korán vénülő füvet termett a pascuum. Többször kényszerültek hát a lakosok más falvak határán

20 A Mária Terézia által elrendelt, de Szatmár megyében II. József uralkodása alatt készült első katonai felmérés színes térképszelvényei ma már az Arkanum cég jóvoltából DVD-n is tanulmányozhatók. Lásd még: Szatmár vármegye (1783-1785) Szerkesztette, a bevezető tanulmányt írta és az „országleírás” megyei falusoros adatait németből fordította Pók Judit. Nyíregyháza, 1998.

21 Takács Péter. Adalékok Szamár megye 18. század végi vásáraihoz és a szatmári adózó nép vásározási szokásaihoz. Sz-Sz Szemle XXV. 1990. 2. sz. 150-161.

22 Uo.

23