Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)

Az Urbárium szövege

helyett kiadott szántóföldekkel, nem külömben [!] midőn a belső fundusnak héányossága miatt szántóföld vagy rét adat [t] atnék, az jobbágyok mindenképpen szabadon élhessenek, és attul semmiképpen el ne tiltathassanak.

IV. §. És ezen rendelés hasonlóképpen minden fél helyes, fertályos és nyolcados jobbágyokról is egyenes kiszabás, vagyis proportió10 11 szerént értetödgyék.

Második punctom

A jobbágyoknak haszonvételeiről.

I. §. 1550. esztendőnek 36-dik articulusa" szerént szabad légyen a jobbágyoknak bort árulni Szent Mihály naptól fogva...12

II. §. Ha a jobbágyoknak valamelly irtási vannak, azokat az földesúr tölök el ne vehesse, vagyis házhely után való földek közzé ne számlálhassa külömben, hanem ha azokban tett munkájokat az vármegye által előbb igazságosan megbecsülteti, és aszerint találandó árát azoknak készpénzül megadgya.13

Hogyha pedig valamelly régebbi időben tett irtások idővel házhely után való földek vagy rétek közzé bészámláltatnak, s azért már irtásoknak nem is tarttatnak, avagy ha az irtásokat tévő jobbágyok máshová költözködvén, az ollyatén elhagyatott irtások kézrül kézre estenek, és azokhoz most azokat bíró jobbágyok is minden pénz és irtásra tett munka nélköl jutottak, az Hlyen irtásokról és azoknak megváltásáról föllebb írt cikkelyben tett rendelés ne értetödgyék.

III. §. Az jobbágyok martháinak (amennyire a határ fogja engedni) elegendő legelő mezeje к légyen, mellyböl vonyó marhák számára földesuraságnak tudtával és engedelmével tilalmast is tehetnek.'4 Úgy mindazonáltal, hogy abban az földes uraságnak vonyó - de nem gulyabéli — marhája is szabadon legelhessen. Az melly határban pedig úgyis szűk volna a legelőmező, az vagy új felszántással, vagy akármelly más móddal kissebbé ne tétedődgyék.15

10 Arány szerint.

11 Törvénycikke (1550: 36. te.).

12 Az 1550: 36. te. rendelése szerint amely településen szőlőt termeltek, ott Szemt Mihály naptól (szeptember 29.) Szent György napig (április 24.) mérhették a gazdák saját borukat a korcsmákban. Ahol viszont nem volt szőlőskert, Szent Mihály napjáról csak Karácsonyig (december 25.) korcsmárolhatott a faluközösség. Ide azt írták be kézzel, ameddig az adott településen a lakosságot illette a bormérés haszna.

13 Az irtásból - amit különös nehézséggel és nagy fáradtsággal hódított művelés alá a jobbágy - ha az arra fordított munka limitált bérét a megye megállapította, s azt a foldesúr a jobbágynak lefizette, kibecsülhették az irtásból (szántóból vagy kaszálóból), s azt a foldesúr saját majorságához csatolhatta.

14 Az így külön rekesztett legelőn csak az igás barmok - ökrök, lovak - legelhettek. Többnyire a legjobb fíitermő legelők szolgáltak erre a célra, hogy a szántást végző barmoknak kellő táplálékuk és igaerejük legyen. Ahol erre lehetőség volt, ott többnyire ökörtilalmas néven emlegették a legelőnek ezt a részét.

15 Ahol a legelő szűk volt, ott a jobbágyokat zsellérekké minősítették, s tőlök igás robotot nem lehetett követelni. Ahol a legelő szűkössége miatt fejőstehenet nem tarthattak, ott vajat nem követlehettek a földesurak a jobbágyoktól. Ezt az urbárium ezen helyén minden településen kézzel írva rögzíteni kellett az úrbérrendező biztosoknak.

234