Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)

A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából

Az urbáriumokba kézírással írták be, hogy milyen minősítést kapott a település határa, s egy egész jobbágytelekhez mennyi szántó és rét tartozik. Ugyancsak kézírással rögzítették, hogy mennyi ideig mérhet bort saját hasznára a falu, hány ökörrel kötelesek szántani a jobbágyok, és hány ökröt fogatoljanak a szekeres robot idején. Azt is, hogy milyen munkálatok alkalmával kérhette a heti robot kétszeresét a foldesúr. Ilyenformán rögzítették a faizás vagy nádiás hiányát, az 1/8 teleknél kevesebbet használók zsellér-státuszát.7

Külön bekezdésben tüntették fel, ha a legelő szűkössége miatt a fejőstehenek tartása nehézségbe ütközött. Ilyen esetben eltiltották a földesurat a vaj követelésétől. Erdő hiányában az ölfa vágatásától. Ahol nád volt, annak úrbéres használatáért 40 kéve nádat kellett egy egész telek után a földesúr majorságába szállítani.

A más házánál élőket házatlan zselléreknek, subinquilinusnak, rossz magyar fordításban alzselléreknek nevezték. Számos faluban a foldesurak a házatlan zsellérek között íratták össze saját jobbágyaiknak a felnőtt korú, nőtlen fiait is. Volt, ahol a jobbágyok, máshol a zsellérek között vették számba az apai háznál maradt, de már megcsaládosodott fiúkat is. Ilyen esetben két háznépet írtak össze egy telken, s így követelték a robotot és szolgáltatásokat.8

A házas zsellérektől (korábban „bevett szokás” szerint szolgáltatták őket) a rendezés után az egy forint cenzuson vagy házbéren kívül évenként csak 18 nap gyalogrobotot követelhetett a foldesúr. A házatlan zsellérektől vagy más házán élőktől - cenzus vagy házbér nélkül - esztendőnként 12 nap gyalogrobotot.

A szokás hatalma azonban sok esetben felülírta a rendezés nyomán keletkezett akár jobbágyi, akár földesúri kötelességeket.9 Arra is van példánk, hogy az 1770-es évek elején lezajlott rendezés következményeit csak az 1820-as években, vagy még később érvényesítették.10

Az úrrérrendezés fontossága - azon túl, hogy az 1526-os mohácsi csatavesztést követően először szabályozta egységesen és mindenre kiterjedően a földesúr-jobbágy viszonyt - elsősorban abban jelölhető meg, hogy a birodalom védelmére és a Habsburg-dinasztia hatalmának „fényesítésére” szervezett állandó hadsereg fenntartására és az államháztartás költségeire fordítandó magyarországi adóbevételeket a Kincstár számára kakulálhatóvá tette. Másrészt - főleg az árutermelésre alkalmas régiókban - gátat vetett a jobbágyok féktelen robotoltatásának és a szolgálónépek által usuált földek gátlástalan majorsághoz csatolásának. Istentől eredeztetett alávetettségükben hagyta azonban az úrbéres és az úri szolgálónépeket is. Az ország keleti vármegyéiben, és a mezőgazdasági termékek, főleg a

7 A kétszeres robotot - beszámítás mellett - országosan négy alkalommal kérhették a foldesurak: aratáskor, szénakaszáláskor, szántáskor és szüretkor. Egy-egy településen többnyire két alkalmat - ritkán harmadikként az őszi szüretet - jelölhették meg duplán robotoltatható alkalomként a rendező biztosok. Szatmár megye Nyíri járásában többnyire évi két alkalmat jelöltek meg: az aratás és a szénakaszálás idejét.

8 Ez a szokás jelzi, hogy a házatlan és házas zsellér, sok esetben az egy- és esetleg a kétnyolcados telki hányad is életkori sajátosságok jellemzője is lehet. Összefügghetett a családosodás folyamatával. A házatlan vagy házas zsellér állapot a friss családalapítás jellemzője is lehetett.

9 Taicács Péter: Az úrbérrendezés; Szabad erdölése volt mindenkinek. In: Dombrád (Szabolcs-Szatmár- Bereg megye). Szerk. Németh Péter. Dombrád Város Önkormányzata, Dombrád 2003. 43-69.

10 TakAcs Péter: Az urbáriumhoz szabni magukat köteleztetnek. In: Vaja (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Száz magyar falu könyvesháza. Szerk. Németh Péter. Budapest 2001. 58-85.