Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)

A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából

A JOBBÁGYLÉT DOKUMENTUMAI AZ ÚRBÉRRENDEZÉS KORI SZATMÁR VÁRMEGYE NYÍRI JÁRÁSÁBÓL

A Felső-Tisza-vidék jobbágylakosainak a sorsát tekintve ma is nehéz megválaszolni, hogy Mária Terézia a katolicizmus lelki tartalmát képező felebaráti szeretettől áthatva vagy valamiféle misztikus anyai érzéstől vezéreltetve szorgalmazta-e a jobbágyok földesúri kisajátításának megfékezését, avagy csupán a felvilágosodott abszolutizmus doktriner elveihez ragaszkodva, netán csak a Bécsből vezérelt állami és katonai adminisztráció megnövekedett költségeinek behajtásához óhajtott teherbíróbb adózókat tudni a Magyar Királyságban.1 A szokásjoghoz és a diétái törvények rögzítette szabályokhoz és uralkodási rendhez szokott nemesség - bármennyire kedvelte a királynőt, és bármennyien olvasták Montesquieut - nem fogadta lelkesedéssel az úrbérrendezés ötletét. Az 1764-1765. évi országgyűlés követei elzárkóztak azelől, hogy a Werbőczy Tripartitumában kodifikált nemesi és jobbágy magánviszonyokba beavatkozva a rendi tulajdonlás szabályait - akárha saját jobbágyaik javára is - az országgyűlésen újításokkal megmásítsák.1 2 Azt pedig hinni sem merték, hogy a Szent István óta építkező alkotmányos rend nemesi tulajdonra vonatkozó szabályait az uralkodónő statútummal zavarja meg. A bécsi tanácsadókat és a Habsburgdinasztia tagjait a Dunántúlon élénkülő paraszti mozgolódás azonban tettre serkentette. Ezért a királynő az országgyűlésen hozott törvények szentesítését követő napon, 1765. március 20-án megbízta Festetics Pál udvari és kancelláriai tanácsost egy úrbéri tervezet kidolgozásával. Két nap múlva a nyugtalankodó Vas megyei parasztok petíciójának jogosságát vizsgáltatta meg a Bécsben székelő királyi Kancellária illetékeseivel. Ugyanezen év augusztus 26-án egy katonákból és civilekből szervezett vegyes bizottságot rendelt Vas megyébe, a szűnni nem akaró paraszti zavargások lecsillapítására.3

Az úrbéri tervezettel bíbelődő Festetics Pál lassúsága türelmetlenné, talán ingerültté is tette a királynőt. 1765. augusztus 26-án - a már említett vegyes bizottság Vas megyébe küldése napján - utasította a királyi Kancelláriát, hogy két hónapon belül nyújtson be egy, a jobbágy-földesúri viszonyt szabályozó urbáriumot. A dunántúli vármegyék parasztjai azonban a királynőnél is türelmetlenebben voltak. A Vas vármegyei parasztok zenebonái átcsaptak Zalába, Sopronba, Somogyba, Tolna és Baranya vármegyékbe. Ez is

1 Szabó Dezső: Mária Terézia és a parasztok. Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kunó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére. Szerk. Lukinich Imre. Budapest 1925. A magyarországi úrbérrendezés története. I. Szerk. Szabó Dezső. Budapest 1933.; Eckhardt Ferenc: Mária Terézia és a magyar parasztkérdés. In: Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kunó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére. Szerk. Lukinich Imre. Budapest 1925.

2 Szabó Dezső: A megyék ellenállása Mária Terézia úrbéri rendeletével szemben. ArchErt XXV: 3. Bp. 1934.; Ember Győző: Mária Terézia úrbérrendezése és az államtanács. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve 1935.

3 Vörös Károly: Az 1765-66-i dunántúli parasztmozgalom és az úrbérrendezés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon, 1711-1790. Szerk. Spira György. Akadémiai Kiadó, Budapest 1952. (A tanulmány később külön füzetben is megjelent.).

9