Piti Ferenc - C. Tóth Norbert - Neumann Tibor: Szatmár megye hatóságának oklevelei (1284-1524) - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 65. (Nyíregyháza, 2010)
Előszó
ELŐSZÓ A jelen kötet Szatmár megye hatóságának több mint négyszáz oklevelét tartalmazza.1 Az Oklevéltár megjelenésével teljessé válik a régió középkori hivatali írásbeliségének a feltárása. Szabolcs megye oklevelei két kötetben (1386-ig és 1387-1526),2 míg Bereg3 (és Ugocsa4) megye oklevelei egy-egy kötetben láttak napvilágot. E megyék jelentős különbségeik ellenére rendelkeznek egy fontos közös jellemzővel: Szabolcs, Szatmár, Bereg és - tegyük hozzá — Ugocsa megyék területén az egyetlen közhitelű intézmény a megyei ítélőszék, latinul a sedes iudiciaria volt. Ezen a területen egyetlen hiteleshelyet (loca credibility) sem találunk, ez persze nem azt jelenti, hogy nem is tartozott volna a terület valamelyik konvent vagy káptalan hatósugarába. A négy megyében a leleszi konvent és a váradi káptalan látott el hiteleshelyi feladatokat, illetve e két egyházi intézményt látogatták a régióban lakók, hogy jogbiztositást igénylő ügyeiket írásba foglaltassák.5 Tették ezt azért, mert a megyei ítélőszékek (sedria) által kiadott oklevelek ekkor még elsősorban a nemesek mindennapi, kisebb-nagyobb nézeteltéréseinek és egymás ellenében elkövetett erőszakos cselekményeinek vizsgálatát és megvitatását foglalták írásba. Emellett az Anjou-kor közepétől a királyi kúriából érkező bírósági feladatok végrehajtásába is bekapcsolódtak. ítéletig azonban ritkán jutottak el, mert az egyik fél általában áttétette a pert a királyi kúria valamelyik bírósága elé. Hogyan is nézett ki a nemesi megye? A királyi vármegyékből a 13. század utolsó évtizedeiben kezdődött meg a nemesinek nevezett vármegyék kialakulására. A folyamat természetesen nem egyik napról a másikra ment végbe, hanem évek, évtizedek alatt alakult ki az egyes megyékben.6 A kutatások jelenlegi állása szerint az új típusú megyei intézmény kialakítása központi akaratra történt az 1270-es évek legvégén.7 S hogy valóban erről 1 Az oklevelek összegyűjtését a Magyar Országos Levéltár A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa - Database of archival documents of medieval Hungary (http://mol.arcanum.hu/dldf/ opt/a091002.htm?v=pdf&a=start) tette lehetővé. 2 Pm Ferenc: Szabolcs megye hatóságának oklevelei I. (1284-1386) A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 55. Szerk. Németh Péter. Szeged-Nyíregyháza, 2004. és C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei II. (1387-1526) A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 53. Szerk. Németh Péter. Budapest-Nyíregyháza, 2003. 3 Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei 1299-1526. (A Szabolcs-szatmár-beregi Szemle Füzetei 3. sz.) Nyíregyháza 2006. 4 C. Tóth Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290-1526) (A Magyar Tudományos Akadémia-Magyar Országos Levéltár Zsigmondkori Oklevéltár Kutatócsoport kiadványa) Budapest, 2006. 5 C. Tóth Norbert: Adatok a megyék és a hiteleshelyek közötti viszonyra a 14. és 15. században. Századok 136. (2002) 351-364. 6 A megyékre, működésük korszakolására lásd Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon. „Honoris causa.” Tanulmányok Engel Pál emlékére. (MTA TTI Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 40. - Analecta Mediaevalia III.) Budapest-Piliscsaba, 2009. 487-518. - Legutóbb Hunyad megye gyakorlatán mutatta be a megye működését W. Kovács András: Administraţia comitatului Hunedoara în evul mediu. Sargetia (Acta Musei Devensis) 35-36. (2007-2008) 203-240. 7 Vö. Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák. Századok 137. (2004) 783-808. 7
