Piti Ferenc - C. Tóth Norbert - Neumann Tibor: Szatmár megye hatóságának oklevelei (1284-1524) - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 65. (Nyíregyháza, 2010)
Az oklevelek regesztái
(iegr. et nob.) közbenjárására azonban az eskütételt a következő, a Mihály-napi nyolcad (okt. 13.)1 utáni törvényszékre halasztották. Ekkor, azaz Tamás apostol ünnepe előtti szerdán (dec. 18.), a Mihály-napi nyolcad utáni első törvényszéken János a megítélt esküt nem tette le, ezért bírói döntésük értelmében elmarasztalták 300 aranyforintban. (D. in oppido Chenger, f. IV. p. Epiph.) Szakadt papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 69889. (Kende cs. lt.) - A hátlapon: Pro nobili Thome de Wra contra nobilem Iohannem Zolthan de Chepe iuramentalis. - A kiegészítések az ugyanezen per során kibocsátott, de nem teljesen azonos szövegű 1505. febr. 12-i oklevélből (450) származnak. 1 Itt a kúria nyolcados törvényszékéről van szó, amely decemberig is eltarthatott. 450 1505. febr. 12. Csenger. Chahol-i Miklós szatmári alispán és a négy szolgabíró jelentik Ulászló királynak, hogy az Wra-i Tamás (nob.) és Chepe-i Zolthan János (nob.) között előttük támadt per a következő: mikor Mihály-nap utáni szerdán (1504. okt. 2.) Chenger mezővárosban a megye nemeseinek törvényszéket tartottak, Tamás mint felperes a jelenlévő János ellen tiltakozással előadta, hogy az ő egyik, Pathyod-on lakó jobbágyának, Warga Mátyásnak öt holdon termett gabonáját teljesen, az egyházi tizeden túlmenően (ultra decimas episcopates) János jogtalanul elhordatta a mezőről, amivel kedve szerint cselekedett. Másodszor: János ugyanettől a jobbágytól jogtalanul elhordatta a mezőről a Tamást illető gabonakilencedet (proventus nonales frugum), amit ugyancsak tetszése szerint használt fel. Harmadszor: János az ő Pathyod-on lakó jobbágyainak néhány hold szántóföldjét elfoglalta és mindmáig elfoglalva tartja. János ekkor kijelentette, hogy az első keresetre nem válaszol, mivel a tizedek ügye nem a világi, hanem az egyházi bíróság elé tartozik. Ekkor ők kijelentették, hogy Jánosnak válaszolnia kell (séd nos ipsum cogentes hiis verbis, úti opus sit, ut respondeat). Erre azt felelte, hogy való igaz: Warga Mátyás gabonáját elhordatta, de ezt a jog rendje szerint tette a neki bérbe adott egyházi tizedek fejében. Tamás második keresetére azt válaszolta, hogy ő kész megmutatni saját jobbágya kertjében a Tamásnak járó kilencedet, ám ha ez nem illetné meg Tamást (sin autem cum Ulis fructibus ipsum Thomam non perveniret), saját gabonájából kárpótolja őt, amire szolgabíró kiküldését kérte. A harmadik keresetre azt válaszolta, hogy abban teljesen ártatlan. Ekkor Tamás valamennyi keresetét kizárólag János hitére (ad propryam solam fidem) bocsátotta oly módon, hogy a három hatalmaskodásért tegyen hármas esküt (triplicem iuramentalem deposicionem), amire János késznek is mutatkozott. Jóllehet ekkor Thywkod-i András szolgabírót és Thykod-i Mihály deákot, a törvényszék jegyzőjét János kérésének megfelelően kiküldték maguk közül, akik a feleknek kijelölt törvényszéki napon a János részére, Tamás ellenében az általuk felvett bevallásról jelentést kívántak tenni, azt érvénytelennek tekintették, hiszen a kereseteket kizárólag János esküjére bocsátották. Ezért úgy határoztak, hogy János a következő törvényszéken tegyen esküt Tamás ellenében, amelyet ha elmulasztana, 300 forintban bűnhődjön Tamással szemben. Mikor eljött az eskütevés ideje, azaz szerdán, Gál-napon (okt. 16.) megjelent János és Tamás nevében ügyvédje, Chazay András, aki késznek mutatkozott meghallgatni János esküjét. A felek között eljáró derék férfiak (egr. et [nob.]) közbenjárására azonban az eskütételt Tamás megérkezéséig, azaz a következő, a Mihály-napi nyolcad (okt. 13.)' utáni törvényszékre halasztották. Ekkor, azaz Tamás apostol ünnepe előtti szerdán (dec. 18.), a Mihály-napi nyolcad utáni első törvényszéken János a megítélt eskü letételét visszautasította, és a nekik bemutatott tiltakozó levéllel a perben 181
