Piti Ferenc - C. Tóth Norbert - Neumann Tibor: Szatmár megye hatóságának oklevelei (1284-1524) - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 65. (Nyíregyháza, 2010)
Előszó
megszűnt.22 Helyette a 15. század elejétől egy új típusú, eseti jelleggel tartott igazságszolgáltatási formát, a kikiáltott közgyűlés {proclamata congregaţie) módjára tartott tanúvallatást vezették be. Ez azt jelentette, hogy vitás vagy per alatt lévő birtok szomszédjait, határosait és a megyebeli nemeseket a megye, egy királyi ember és egy hiteleshelyi tanúbizonyság jelenlétében eskütétel után kikérdezték arról, hogy mit tudnak a szóbanforgó ügyről. A másik, a korábbi szakirodalomban nádori, általam inkább bírói közgyűlésnek nevezett intézmény volt. Ezen „az ország egyik nagybírája, más báró vagy ispán, királyi parancsra vagy anélkül, általában több megye lakosait összehívva, helyben intézte el a peres ügyeket.”23 Szatmár megye nemességének közössége {universitas) részére korszakunkban mindig Ugocsa megye nemességével együtt tartották a bírói közgyűlését.24 Ennek vezetőjét a bíráskodásban a megyék tisztikara, valamint a megyékbeli nemesek közül választott 12 esküdt segítette. Az oklevele közlési formájáról. Az oklevéltárban igyekeztünk közzétenni minden olyan oklevelet, amelyet Szatmár megye hatósága állított ki, legyen az pontos dátummal ellátva, avagy az évet nem feltüntető kiadvány. Ugyanakkor nemcsak a megye által kiállított okleveleket közöltük, hanem az azokban átírt, a megyéhez szóló parancsleveleket és más, az átíró oklevéllel szerves egységet alkotó kiadványokat is, velük egy időrendet alkotva. Ellenben nem tartottuk feladatunknak azoknak a parancsleveleknek a felkutatását és közlését, amelyekre nem ismerjük (mert nem maradt fenn vagy nem hajtották végre a parancsot) a megye által kibocsátott választ. A kötet a regesztákban szereplő rövidítések és könyvészeti adatok feloldását tartalmazó jegyzékkel indul, majd a megye ispánjait, alispánjait és szolgabíráit, valamint a jegyzőket és az 1486 után választott esküdt ülnökök névsorát közli. A regeszták nyelve magyar, de a bármilyen szempontból fontos szövegrészeket, illetve a megyei universitas által kiadott okleveleket a források eredeti nyelvén, latinul is közöljük. A forrás szövege alatt kisebb betűmérettel az oklevél anyagára, megpecsételési módjára vonatkozó adatok és a hátoldalán található - a címzésen kívül lévő - feljegyzések szövegét közöljük. Végül az oklevél levéltári jelzete következik. Bár a megyei oklevelek közül jónéhány már teljes szöveggel vagy regeszta formában napvilágot látott, ezekről is ugyanolyan regeszták készültek, adódóan a kiadvány természetéből. A kiadási helyeket mindenesetben az apparátus végén tüntettük fel. A kötetet, annak felhasználhatóságát növelendő, részletes Hely-, név- és tárgymutató, valamint külön Levéltári jelzet mutató zárja. C. Tóth Norbert 22 Vö. Szabolcs megyében. C. Tóth: Szabolcs megye működése 142. 23 Tringli István: Pest megye a késő középkorban. Pest Megye Monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686- ig. Torma István közreműködésével szerkesztette Zsoldos Attila. Budapest, 2001. 75-194.; 172. 24 Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Budapest, 1908. 127-139. 10
