Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)
Visszaemlékezések a 12. gyalogezred Don-kanyari harcaira és visszavonulására
osztály jobb szárnyán, körülbelül 10-15 kilométerre Puhovotól foglaljak el felvételi állást 21 8, mert a jobbszárnyon egy áttörés volt, a helyzet bizonytalan és a hadosztály semmi hírt nem hallott az eseményekről. A parancsot 12 órakor kaptam. A zászlóalj - jobban mondva - ami maradt belőle, vagyis egy puskásszázad és az aknavetők és a páncéltörő ágyúk nélküli nehézfegyver század, étkezés közben volt és 13 órakor kezdte el menetét. A géppuskák a falu szélén állásba mentek és biztosításukra a puskásszázad szakaszai is elfoglalták védelmi vonalaikat. Ekkor már a szovjet nagyon hevesen aknázott és komoly veszteségeket okozott. Megsebesült többek között a nehézfegyver század parancsnoka 219 is. Az aknázás alatt a 3 nappal korábban felváltott alakulatok eszeveszettül hátraözönlöttek a védelmi állásomon keresztül. Utána négy T-34-es harckocsi jelent meg, üldöztek egy német páncélvadász löveget, amely percek múlva telitalálatot kapott. Nagy tüzelés volt, az ellenséges harckocsik megálltak és később visszavonultak. Ezután megszerveztem a védelmet és vártunk. Később a sötétben egy szovjet oszlop közeledett. Tüzet nyitottunk és az éj leple alatt az ellenséges nyomás alatt visszavonultunk a hadosztály harcálláspontjához. Ott a zászlóaljparancsnokok jelentették a helyzetet. Az ezred egy új védelmi vonalat tervezett elfoglalni. Mielőtt a védelmi vonalat felvettük volna, az ellenség újból támadott és visszavonultunk Osztrogozsszkba, ahol az éjjelt töltöttük. Osztrogozsszkban reggel a hadosztálytól parancsot kaptam, hogy folytassuk a visszavonulást. Osztrogozsszktól délre 10—15 kilométerre egy faluban megpihentünk és meglehetősen szerény ennivalónkat elfogyasztottuk. A falu másik végén egy orosz sízászlóalj tartózkodott, amiről mi nem tudtunk. Éppen folytatni akartuk menetünket, amikor 3-4 katona a közeli erdőből felhívta a figyelmünket, hogy az út le van zárva és egy visszavonuló oszlopot az oroszok már lemészároltak. Erre az út két oldalán felfejlődtünk és körülbelül 500-800 méterre megtaláltuk az oszlopot. A megsemmisített oszlop országos járművekből (szekerekből) állt és sok halottat és sebesültet találtunk ezek roncsai között. Az oroszok géppuskával zárták le az utat. Mi támadásba mentünk és körülbelül 2-3 órai harc után az oroszok visszavonultak. A faluból ugyan erős tüzet kaptunk, de az túl messze volt ahhoz, hogy hatásos legyen. Sebesültjeink így is akadtak. A súlyos sebesülteket egy tábori kórházban hagytuk. Mi és az oszlop folytattuk a menetet. A következő védelmi állás az Oszkol völgyben volt, ahol néhány napot töltöttünk. Beástuk be magunkat és a házakat megerősítettük. Néhány nap után aztán leváltottak minket és mi visszavonultunk. Muzsay ezredes úrtól parancsot kaptam, hogy az alakulatommal - jobban mondva, ami maradt a zászlóaljamból - biztosítsam az átkelést a Dnyeper folyó jegén. Minket ide szállítottak és csoportommal egy hídfőt próbáltam itt kialakítani. 3-4 nap múlva az ezred megérkezett és átkelt a folyón. Itt már nem volt ellenséges tevékenység. A visszavonulás alatt Szumitól északra beszállásoltunk egy faluban, amely 2-300 méterre volt az úttól. Egy lókórház viszont folytatta menetét Szumi felé. Hirtelen erős puska- és géppuskatüzet hallottunk és láttuk, ahogy a partizánok megtámadják a lókórházat és lemészárolják a kocsisokat, akik megadták magukat. A partizánok hóköpenyben mozogtak a kocsik között. Amikor mi tüzet nyitottunk, a partizánok azonnal visszavonultak, s csupán egy halottat hagytak vissza. Másnap, amikor folytattuk a menetet Szumiba, mi voltunk az ezred elővédje. 218 A felvételi állás a visszavonulás védelmét célozza abban az esetben, ha a hátráló csapatok részére kijelölt új védőállás nagy távolságra található az eredeti állásoktól. A felvételi állásokat a visszavonulás útvonallal párhuzamosan, az arra megfelelő terepszakaszokon jelölik ki. 219 Kocsis János százados, a 12/111. zászlóalj nehézfegyver (géppuskás) századának parancsnoka 1943. január 15-én sebesült meg. 88 •.
