Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)
A magyar királyi 12. honvéd gyalogezred Nyíregyházán és Nyírbátorban (1920-1945)
A városi képviselőtestület a szeptember 30-án tartott közgyűlésen tárgyalt a levelekről, s nem zárkózott el a honvéd kincstárral folytatandó tárgyalásoktól. Többszöri, hosszan elhúzódó megbeszélések, egyeztetések után 1929 tavaszára alakult ki a végleges álláspont. Április 29-én egy vegyes bizottsági értekezleten döntöttek arról, hogy a város a Kallói út mentén a régi vásártérből a laktanya építésére ingyen átenged a katonai igazgatás részére 12 katasztrális hold földterületet. Ugyanitt adnak a gyakorlótér céljára 18 kat. hold földet is, ugyancsak díjmentesen. A város az építkezéshez és a tatarozáshoz szükséges homokot ingyen, a téglát és a kályhacsempéket a legelőnyösebb nagybani áron bocsátja az építő rendelkezésére, s 1930 őszéig pedig saját költségén járdát is épít a laktanyáig. Ezekkel szemben a katonai igazgatás vállalta a laktanya felépíttetését 9. Május 4-én a városi képviselőtestületi ülés is foglalkozott a laktanya ügyével, jóváhagyva a vegyes bizottság megállapodását. Az egyezséghez ezen túl még két pontot fűztek hozzá. Az egyik kitétel szerint a kincstár kötelezze magát, hogy egyenlő feltételek mellett az építkezés elnyerésénél a helybeli vállalkozókat részesíti előnyben és az építkezéseknél helybeli iparosokat és munkásokat foglalkoztat, a másik feltétel, hogy a Kallói út tengelyében „városszépítészeti szempontból" lehetőleg magas épületet emeljen a kincstár, és az új laktanya építését 3 év alatt befejezik 1 0. Miközben a városi képviselőtestület az építési feltételeket módosítgatta, május 4-én a Honvédelmi Minisztériumban már fel is bontották az árajánlatokat. A kiírás szerint az újonnan építendő laktanyában el kell helyezni egy ezredtörzset (ezredparancsnokság, árkászszakasz, távbeszélő járőrök), egy zászlóaljtörzset (zászlóaljparancsnokság, gazdasági hivatal), 3 puskásszázadot (századonként 4 szakasz), egy géppuskás századot (2 géppuskás szakasz, 1 árkászszakasz, 1 távbeszélőjárőr), ezredzenekart, összesen 40 tisztet, 45 altisztet, 554 tisztest és honvédet 40 lovat és 11 országos járművet". Az épületek terveit Zachári László budapesti építészmérnök készítette el, s ezek kivitelezésére 18 ajánlat érkezett a minisztériumba. Közülük kettő nyíregyházi érdekeltségű volt. Várallyay Sándor, Pisszer János, Kálmán Károly és a nyíregyházi Cementipari Rt. 745.679 pengőért vállalta volna az építkezést, míg a budapesti Dávid János és a nyíregyházi Kovács Dezső árajánlata 679. 242 pengő volt 1 2. A minisztérium az utóbbi vállalkozók mellett döntött, a város pedig 1929. június 17-én a III. számú legénységi épületre és a XI. és XII. számú istállókra kiadta az építési engedélyt. A vállalkozók azonnal munkához is láttak. Naponta átlagban 500 nyíregyházi munkás dolgozott az építkezéseken, s így 1929. szeptember 24-én déli 12 órakor már bokrétaünnepre gyülekeztek a város vezetői és a honvédség képviselői. Elkészült az első évre tervezett nagy legénységi épület és a két istálló. A megjelenteket Dávid János társa, Dávid Károly és Kovács Dezső fogadta, majd Zachári László és Lator Zoltán alezredes 1 3, zászlóaljparancsnok kíséretében a háromemeletes legénységi épület tetejére indultak az ünneplők, ahol Müller Imre építésvezető köszöntötte a megjelenteket, majd a 9 SzSzBMÖL V.B. 186. III. 131/1928. 10 SzSzBMÖL V. B. 181. Közgyűlési jegyzőkönyv (a továbbiakban: Kgy. jkv.) 1929. május 4. 449/1929. 11 SzSzBMÖL. V. B. 186. III. 131/1928. 12 Nyv. 1929. május 3. 100. sz. 4. o. 13 Lator Zoltán, vitéz (Nagyszőlős, 1884. szeptember 25. -Zalaegerszeg, 1961. február 3.) ezredes. 1920. augusztus 1. és 1923. február 28. között a Szabolcs vármegyei katonai parancsnokság beosztott tisztje. Ezt követően 1926. április 30-ig a 12/11. zászlóalj parancsnoka, majd 1929. november l-ig a 12. gyalogezred parancsnok-helyettese Nyíregyházán. 1929. november l-jétől nyugállományba helyezéséig, 1935. április 30-ig Szabolcs vármegye testnevelési és népgondozó felügyelője. Mint nyugállományú ezredes 1944. október 13-ig tevékenykedett a Szabolcs vármegyei Vitézi Széknél. • 9
