Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)
Visszaemlékezések a 12. gyalogezred Don-kanyari harcaira és visszavonulására
koroltuk kellően. Az egyes harcosok jó helyzetfelismerésre, gyors döntésre, cselekvésre való felkészítése háttérbe szorult. A harckiképzés hiányossága az ellenséggel való harci érintkezés során tragikusan beigazolódott. Arról például szó sem esett, hogy harc esetén első dolog legyen a harcképtelenné tett ellenség dobtáras géppisztolyának és lőszerének birtokba vétele. Ilyen és hasonló instrukciókhoz az elvonulás előtti kiképzés során az alantos tisztek csak szerény mértékben jutottak hozzá, így nem is volt mit továbbadni. 1942 októberében már kezdett erősödni a szovjet hadsereg aktivizálódása. Parancsnokaink szóba sem hozták a Dontól való visszavonulás lehetőségét, annak stratégiáját és taktikáját. Emlékezetem szerint a feltételezés az volt, hogy 1943 tavaszán támadunk a Donon át és előrenyomulunk északkelet felé. Nyíregyháza lakossága mély együttérzéssel és tiszteletadással búcsúztatta az elvonuló ezredet. Nagyon sokan megjelentek Szabolcs vármegyéből, a mozgósítás legfőbb körzetéből. A hivatalos búcsúztatásnál sokkal megrendítőbb volt látni a lassan kigördülő szerelvényünk mellett futó és zokogó asszonyokat, gyerekeket, szülőket, hozzátartozókat. Gyötrelmes volt látni a vagonban síró katonákat is. írásos feljegyzéseim nem maradtak, bajtársaim neveit javarészt elfelejtettem. Az ezredparancsnok vitéz Muzsay Ferenc ezredes, az I. zászlóaljparancsnok vitéz Nyáry Rezső alezredes, a II., vitéz llonkay József alezredes, a III., pedig Koppány Vilmos őrnagy volt, aki Radomnál meghalt. Az ezred másodsegédtiszti teendőket Lovass Nagy István tartalékos hadnagy látta el. A századparancsnokok közül Toperczer Dezső és Gellén Ernő hadnagyokra emlékszem. A református tábori lelkészt Nagyváthy Józsefnek, a katolikust Kovács Pálnak 18 1 hívták. Az egyik zászlóalj vezető orvos Ophorczel (?) Flórián 18 2orvos hadapród őrmester volt. A tartalékos zászlós szakaszparancsnokok közül dr. Bék József árkász szakaszparancsnok, Hernádi Béla, Bácskai László, Bíró Ferenc 18 3, Dercsényi Aladár, Hayer Ferenc, Jobban János, Kun Gergely, Szabó Levente 18 4, Varga Sándor 18 5 neve jutott eszembe. Pávlik 186 Antal, Számusz Pál 18 7 és Szimkánics Mihály ruszin anyanyelvűek, Angelmayer István 18 8, Burger László német anyanyelvűek, Bodák Pál, Kucsera Ferenc 18 9 pedig szlovák anyanyelvűek voltak. 181 Személyére és katonai szolgálatára vonatkozólag nincsenek adataink. 182 Személyére és katonai szolgálatára vonatkozólag nincsenek adataink. 183 Bíró Ferenc (Kecskemét, 1919. október 21. - ?) tartalékos zászlós. 1940. december 2-án a 12/11. zászlóaljhoz vonult be tényleges katonai szolgálatra. A tartalékos tiszti iskolát Nyíregyházán, a 12. gyalogezrednél végezte el. Miután 1942. november l-jén leszerelt, rövidesen hadibeosztást kapott, s 1943. január 20-án a 42/11. zászlóalj szakaszparancsnokaként vonult el a megszállt ukrán területre. 1943 szeptemberében aknaszilánktól a fején súlyosan megsebesült, s 1944. október 20-ig gyógykezelés alatt állt. 184 Szabó Levente (Budapest, 1922.- 1944. szeptember 25.) tartalékos zászlós. A 12/111. zászlóaljnál teljesített szolgálatot. Katonai szolgálatára vonatkozó egycb adatokkal nem rendelkezünk. Harctéri sebesülése folytán 1944. szeptember 25-én a 151. Vöröskeresztes kórházvonatban meghalt. Gödöllőn temették el 1944. szeptember 27-én. 185 Varga Sándor (Fclsőgalla, 1917-?) tartalékos zászlós. 1944. március 29-én a 42. gyalogezred kötelékében a galíciai hadműveleti területen nyoma veszett. Katonai szolgálatára és további sorsára vonatkozólag egyéb adatokkal nem rendelkezünk. 186 Másutt Paulik Antal. 187 Számusz Pál (Felsőverecke, 19lf. - ?) hadapród őrmester. A 12/111. zászlóaljban szolgált. A 42/111. zászlóalj kötelékében a megszállt ukrán területen harctéri szolgálatot látott el. 1943. szeptember 23-án nyoma veszett. További sorsára vonatkozólag nincsenek adataink. 188 Angelmayer István (Kisoroszi, 1917. január 22. - Szentendre, 1962. december 4.) tartalékos zászlós. 1940. december 2-án a 15. gyalogezredhez vonult be tényleges katonai szolgálatra. 1941 őszén alakulata megszűnését követően egy hónapig az 58. határvadász zászlóaljnál szolgált, majd a 12/111. zászlóaljhoz helyezték, s tartalékos tiszti iskolát is ezen utóbbi alakulatnál végezte el. 1942 októberétől 1944 januárjáig a 42/111. zászlóalj szakaszparancsnokaként a megszállt ukrán területen frontszolgálatot teljesített. 1944. májusában újból be kellett vonulni alakulatához, Sopronban aknavető átképzésben részesült, majd szeptember végétől a 12. gyalog tábori pótezred aknavető szakaszparancsnokaként részt vett a dél-alföldi harcokban. Október végén a 218. erőd-géppuskás zászlóaljhoz került, melyet a dél-dunántúli harcokba vetettek be. 1945. április 2-án Szigetváron bolgár fogságba esett, s csertőpusztai fogolytáborból június 20-án sikeresen megszökött. 189 Személyére és katonai szolgálatára vonatkozólag nincsenek adataink. • 67
