Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)
Visszaemlékezések a 12. gyalogezred Don-kanyari harcaira és visszavonulására
Mondtam a katonáimnak, hogy a futóárokból nem mehetnek ki még vécézni se. Nálam is előfordult olyan eset, amikor mégis kilépett, nem fogadott szót a katona, s ment hátra Liszkibe, mert nem akarta a futóárokban elvégezni a dolgát, kijött, ott távcsöves puskával kilőtték. Egy nagyon veszélyes támpont volt a mienk, úgyhogy mi be voltunk ásva. Nekem a bunkerem két részből állt. Egész mélyen, körülbelül a szinttől 5-6 méterre volt kiásva. Nem mi csináltuk, hanem az elődeink, még a rossebes bakák. A kis parancsnoki szobámból nyílott egy kis oldalrés. Ott volt egy R-6-os rádió felszerelve, ami félóránként volt vételkész a hadosztályparancsnokság és köztem, meg az ezred között. Ezenkívül még ki volt építve egy vezetékes vonal is. Ezek a bunkerek a folyó töltésén a talajvíz szintjétől addig voltak kiásva, ameddig a medret látni lehetett. A páncéltörő ágyúkat nem lehetett kihozni innen, amikor a visszavonulás megkezdődött. Volt egy rés a töltésen, amely egy deszkával volt letakarva. Ha lőttek, azt egy dróton felhúzták, amikor befejezték a lövést, leengedték. Az egyik reggel hajnalban egy hatalmas tűzre ébredtünk, én rögtön elrendeltem a teljes készenlétet, riadót. Liszkiből is az alakulatok mind jöttek be az első vonalba. Utána hátraküldtem egy járőrt, hogy Liszkibe nézze meg mi történt, mert a hátunk mögött lévő községek már égtek, s Liszki egy részét is felgyújtották. Erre én hátraküldtem egy Miskolczy nevezetű zászlóst. Azt mondtam Miskolczynak, hogy eridj hátra, nézd meg megőrültek ezek, hogy ott lövöldöznek. Mi itt vagyunk az első vonalban és itt még nem indult meg a támadás, csak a nagy lövöldözés volt, s a nehézfegyverek lőttek. Ez a támadás, amit az oroszok elkezdtek, nem közvetlenül az 5 km-es szakaszunkat érte, hanem az egész vonal mentén történt. Nálunk nem tudtak áttörni, mert olyan hatalmas erő volt a birtokomban. És jött a német és elektromos gyújtással felrobbantotta a hidat. Láttuk, hogy be vagyunk kerítve. Az oroszok mennek előre és oldalról számolják fel a középen lévő alakulatunkat. Nem tudtunk mást tenni, mint azt, hogy mi is lépcsőzetesen mentünk hátra. Figyelmeztettem a katonáimat, hogy vigyázzatok, mert itt nem lehet elaludni. Éjszaka is menni, menni, menni, nem lehet leülni. Ilyen körülmények között aztán Svedovonál volt egy rettentő nagy ütközetünk. Az orosz légierőt is bevetették ellenünk. Hihetetlen nagy veszteségünk volt, mert karok, lábak repültek a levegőbe. A repülők alacsonyan szálltak és nem is bombákat, hanem kézigránátokat dobáltak le, hiszen ők sem voltak olyan nagyon felszerelve. Nagyon kevés ember tudott megmenekülni. Itt volt a legnagyobb veszteségünk, ezt követően aztán mentünk, mentünk. Bementünk aztán egy nagyvárosba, oda csődültek össze a magyar és német parancsnokságok. Amikor Osztrogozsszkból kitörtünk, akkor értünk el ide. Több alakulat gyűlt itt össze. Erre megjelentek az orosz Ráták 18 0, a Mari nénik és a kézigránátokat dobálták lefele. Rengeteg magyar elpusztult. Jött aztán a Muzsay, s a 12. gyalogezredet szedte össze, verbuválta és vitt hátra bennünket. Akkor körülbelül már 7 napig nem ettünk semmit, csak hólevet. Mikor összeverbuválta Muzsay ezt a társaságot, akkor engemet egy csoportparancsnoknak nevezett ki és azt a feladatot adta, hogy egy horhoson keresztül menjünk és védelmi állást foglaljunk el. Nehéz volt abban a zűrzavarban a népet összeszedni, meg voltak félemlítve a katonák. Nekem üvölteni kellett, hogy ne adjátok át magatokat a tespedésnek, mert akkor meghaltok. Nem lehet le180 Az 1933-ban tervezett, több változatban készült, egyfedelű, behúzható futóműves, tömzsi, egyszerű szerkezetű I-16-os szovjet vadászrepülőgép közismert beceneve. Viszonylagos gyorsaságával és nagy emelkedési sebességével kellemetlen ellenfélnek bizonyult, a spanyol polgárháború idején ezért kapta a Rata (Patkány) nevet. A második világháború kezdetére már elavult konstrukciónak számított, de 1941 és 1943 között még nagy számban vetették be. 64 •.
