Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Szatmár megye kialakulása
Remete Sárköz Szinér Udvari nem fizet nem fizet 158 48 232 79 124 166 ( )sszesen: 960 118 1309 Az éves átlagadatok alapján a szatmári főesperesség 42,3 d.-ral (5, 2 g.), az ugocsai 51,5 d.-ral (6, 3 g.), a meggyesi kerület 163,6 d.-ral (20,1 g.) szerepel, ami az első kettő esetében az országos átlag alatti, míg az utóbbinál messze feletti lenne. A képet azonban árnyalja, hogy ha leszámítjuk a négy 100 d.-ron felüli összeget fizető települést, Bátort, a vámos hely Dománhidát, Szatmári és Németit, akkor a valós kép ennél sokkal szomorúbb: a szatmári főesperesség átlaga ekkor 23, 4 d., azaz 3 g., az ugocsaié 32,6 d., azaz 4 g., mélyen a 8 g.-sos országos átlag alatt, azaz a paraszti lakosság szegénységben élt. A meggyesi kerületben lakók jólétét nem lehet csak a 2 bányaváros, Asszonypataka és Felsőbánya magas átlagával magyarázni. Ha e kettőt leszámítjuk, s az egyes falvak által fizetett összeget sem felezzük, mint tettük, hanem négy évre osztjuk el, akkor is magasabb összeg, 45,8 d., azaz közel 6 g. jön ki, a szatmári falvak átlagának a kétszerese. A jelenséget magyarázni nem tudjuk, csak sejthetjük, hogy lakóik jövevény volta játszik ebben valamiféle szerepet. Szatmár vármegye lakosságának tatárjáráskori (1241-42) pusztulását falvak eltűnése, elrejtett kincs- és éremleletek jelzik 27 . Ezek alapján elsősorban a főútvonalak menti falvak lakói szenvedték meg a mongol pusztítást, s talán ezzel is hozható összefüggésbe a Szatmár körüli német falvak népesség-váltása, későbbi kihatásaiban pedig a románok betelepítése. Az 1241 előtt említett falvak kb. negyede nem települt újjá, ez alapján az aprófalvak mintegy negyede szenvedett veszteséget. A megyében az országos politikára is kiható események nem történtek, I. Károly király idején Gilvács várának ostromát és a Bátoriak birtokainak pusztítását, szervienseik megölését (1316) tartotta feljegyzésre érdemesnek a krónikás. Szatmár vármegye korai történetének ez a vázlata csak akkor lesz igazán bővíthető, ha szomszédai, elsősorban Ugocsa és Közép-Szolnok megyék - de ideértve Bereget és Szabolcs megyét is - a 14. század egészét felölelő település- és birtoklástörténete majd rendelkezésünkre áll. Korai (1332 előtti) forrásaink csekély volta az ő esetükben sem teszi lehetővé ennél markánsabb kép megrajzolását. 27. Az utóbbira: Jakab Attila-Balázs Attila: Elrejtett kincsek titkai. Felső-Tisza-vidéki tatárjárás kori régészeti leletek. Nyíregyháza, 2007. (Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 3.)
