Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

alpohárnokmestere (1365). 1407-ben Vasvári „Fekecs" Miklós halálával ( + 1406) annak Szatmár m.-i birtokai - így Vasvári is - királyi és nádori kézre kerültek, nem pedig fiúsított leányaira, Margitra, Szenterzsébeti [(Heves m.) Basó] Boldizsár feleségére, továbbá Dorottyára és Klárára háramlottak. A birtokot a darahi nemesek elfoglalták, később elhagyták. Ugyanekkor a szintén Káta nb-i Csarnavodai (Bereg m.) Tamás fia: Mihály és István fia: István a nádortól pénzért - jogtalanul - magukhoz váltották, bár az jogszerint a lányokat illeti. Ezért Zsigmond király elrendeli visszaiktatásukat. Darahi Jakab fiai: Miklós, János, Lukács, Tamás és Dámján 1409-ben egyezkednek Fekech Miklós leányaival birtokjogaik dolgában (C. Tóth: Lelesz II, 230). Az erdélyi püspökség ugocsai főesperessége alá tartozó egyházának Tamás papja 1334-ben 7 g. pápai tizedet fizetett. Ref. temploma „kőből épült, a tetőjavítása szükséges" (Acta C). — M. Batizvasvári, R. Oşvarău, j. SM. (Hnt. 1892, 988: 1348 kh). VASVÁRI 2. 541. 1215/550: Boynuc de v. Vosvaryi [VR. 275.§, 198); 1371:p. Vasuar (DF 219672 = LO AA. nro. 8; F. IX/6. 163); 1411: sessio Vaswary (DL 39504; LK 9/1931/72, 54. reg.); t. Waswary (Zs. III, 1028); 1423:pr. ~ voc. in C-u Zathmariensis exist. (DL 62241); 1445: pr. ~ ... intra m-s p-num Janosy et Hudaz (DL 39561, 39556; LK9/1931/88, 90; 107, 114. reg.); é.n. [1451]: pr. Vasvary (LOAA. nro. 2); 1454: p. Waswary (DL 39583; LK 9/1931/96, 138. reg.); pr. ~ intra m-s p-nis Janosy (DL 62312); pr. Vasvary (DF 222530 = LO AA. nro. 3); 1459: pr. Vasvari (DF 222823 = LOAA. nro. 72);pr. Vasvary (DF211237 = LO Stat. C-94); 1461:pr. Vasvari (LO Proth. IV-94). 1215-ben a Vasváriból való Bajnok azzal vádolja Tatár faluból való rokonát, Tekust, hogy feleségét, az ő nővérét megölte. Ügyében a szatmári kuriális ispán, Hisce és Gábor szatmári esperes járt el, a poroszló a gelénesi Farkas volt. A perben felperes Bajnok a névadója annak a birtoknak (1416: p. Bajnogfelde DL 79305; Zichy VI, 395), amely Rohod határába olvadt (1516: Bajnokfewlde DF 224904=LOAA. nro. 48; Maksay 202). 1371-ben Perényi (Abaúj m.) Miklós fia: Pál azt állította, hogy az ő Karászhoz (Szabolcs m.) tartozó Szepse földjét „Kántor" Bereck ősei a szomszédos Vasvár birtokért Karászi Sándor fiaival, Miklóssal és Lászlóval elcserélték, s ez utóbbiak adták el Perényi Miklósnak, a perlő nagyapjának, ezért nincs joguk Szepséhez. 141 l-ben Zsigmond király elrendeli a Jánosi Kántorok bevezetését e birtokba is, ám a végrehajtásról szóló jelentésben Vasvári neve nem szerepel. Még ugyanezen évben Kisjánosi Barla és Jánosi Péter és Barla közötti perben említik a Vajáról a Vasvári földre vezető utat. 1423-ban a Jánosi Kántorok határolják el örökségüket az Iklódiak részeitől, melynek során birtokcserére is sor került; az Iklódiak Gothárd, másképp Rét és Vasvári pusztája a Jánosiaké lett, míg az Iklódiakat a Bátorból Jánosiba vezető út menti szántókkal elégítették ki. 1445-től a Kántorprédiumok sorsában osztozik, kivéve néhány esetet. 1454-ben Derzsi „Kántor" Gergely és Antal, Barla fiai: László és István tiltják el Jánosi Lászlót és Pétert, s ez utóbbi fiait, többek között birtokrészeinek eladásától és Márki (Zemplén m.) Antal özvegyét, Suskót és gyermekeit annak megvételétől. 146 l-ben Derzsi „Kántor" István a Rét és Vasvári pusztákban bírt részeit 4 arany ft.-ért elzálogosítja Vajai Jánosnak. — Kántorjánosi határába olvadt (MW Szatmár 89: Vasvári dűlő), Ibrányi Gábor szerint „Vasvári... jelenben a Mándy Ignácz-féle tagban esik, s az úgynevezett Boglyatanya van reá építve. Ezen tanya nem a boglyái dűlőben épült, hanem a Vasvári dűlőben; ezen okból valódi nevét érdemelné meg: Vasvári." A Boglya-tanya mára Vaja határába került át (Mező 1967, 174). Kálnási egyedüli adatközlője tehát tévedett (Kálnási 1989, 143).