Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

XIV/13, 725); 1373: in p-ne Valle voc. habit. (DL 6127, 31106; F. IX/4, 679; a XVIII, sz.-i másolatokat ld. Bátor 1. alatt!); 1423:p. Valay voc. in C-u Zathmar exist. (DF211115=LO Stat. B-361); 1429: Ben-i Valentini, rect. par. eccl. S. Cruciş de Wale, Transsilv. dioc. (Lukcsics I. 1099). Ahn. feltehetőleg puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. Feltűnésekor, 1335-ben a Gutkeled nb-iek egyik ágából (Valkó m.) származó Cusy fia: Péter ispán és fia: János. Benedek fia: Geleth és Tamás fiai: András és Lőkös Sárvármonostorához tartozó részüket Vállajjal ahol a Szent Kereszt egyháza áll - [Bátori] Bereck fiainak, Jánosnak és Miklósnak, Lőkös fia Péternek és Benedeknek eladják. 1354-ben, Bátori Bereck fia: Lőkös fia: Péter és Bereck fia: Miklós, Bereck fia: János fiai: László. György és István osztozásakor, ekkor Miklós mesteré lett! 1363-ban az időközben elhunyt Miklós özvegyének birtoka. Leányai: Borbála ésAnych (Ágnes) - akiket ugyanakkor fiúsítottak minden birtokukban (DL 5225, 71872; 1363/369: DL 5226; 1363/369/XV.: DL 66825, 1363/785: DL 98583) - 1364-ben kérik ki negyedüket Lőkös fia Pétertől és János fiától, Lászlótól és Györgytől az apjukkal közös birtokokból, így Vállajból is. A 2 leány javára a következő évben megejtett vizsgálat szerint a falu 'A-e 8 jobbágyportából áll, amely az övék lett. 1370-ben Miklós fia: Miklós halála után birtokrészét kettéosztották: Imre fia: Mihály házától D-re a kettős utca végig Bereck fia: János fiaié, László és György mestereké - a Sárosutca (Sarusucha) kivételével -, míg Mihály házától É-ra végig Lőkös fia Péteré. 1373-ban Bátori Bereck fia. János fiai: György és László mesterek osztozásakor az itteni birtokrészek az előbbit illetik. 1423-ban ecsedi Bátori István, Mihály, Tamás, Bertalan és János részbirtoka. 1427-ben az azonos nb-i Gacsályi Ellős fia: László és fiai: Miklós és Gergely itteni részbirtokát Kusalyi Jakcs István özvegye és fiai: Mihály és László ellenében Gacsályi Tamás fia Tamásnak ítélik (DF 221709 = LO AA. nro. 20). Az erdélyi egyházmegyében fekvő Szent Kereszt tiszteletére szentelt parókiális egyházának rektora, Bálint fia: Benedek 1429-ben, Rómában kérelmet nyújt be. Ref. temploma „kőből, 23 éve a kálvinisták renoválták" (Acta C.). AXVII. sz.-ban Csanálos, Terem, Börvely, Vada és Mérk (Károlyi IV, 310). a XIX. sz.-ban Pusztaterem, Sárgaház, Csobaház és Pórháza puszták, a nagyfeneki és a bódvaji erdők határolták (Pesty, 1864). —Vállaj, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1654: 12779 kh.). VÁMFALU 531. 1270>409: Vamfalu (DL 31053; F. VII/3, 65, X/4, 864; RAII/1, 1988); 1491: Wamfalu (DL 71034). A hn. előtagja a Tálna patakon álló vámoshídra utal (Pesty, 1864). 1270-ben V. István király az örökös nélkül elhunyt „Úr" Benedek [? az ifjabb király volt országbírója] e birtokát is [a Pok nb-i] Móric fiának, Miklósnak adományozza. Egy XIV. sz. végi hamis oklevél szerint [a Kaplony nb-i] Nagymihályi (Zemplén m.) András (1258-1307) adta Vámfalut, mint [a nem létező] Jakóvár tartozékát leányának, Katalinnak (+1351 ), [a Pok nb-i Meggyesi] Mórichidai Miklós ( 1270-1319) második feleségének hozományul (DL31053; SztárayI, 17; Schönherr, 409). 1491-ben Szinér vár tartozéka. Egyházának védőszentje Szűz Mária (1512: DL 36985). A XIX. sz.-ban É-ról Túrvékonya, Mezőpallag, K-ről Felsőfalu, D-ről Láposbánya, Tótfalu. Sikárló, Ny-ról Ráksa határolta (Pesty. 1864). — M. Vámfalu, R. Varna, j. SM. (Hnt. 1892, 1646: 9454 kh.). VÁRALJA 532. 1382: iob-nes de Varalya (DF 219967; DocVal. 300); 1477: altarista in Varallya habit, etexist. (DL 81791; Zichy XI. 198); 1491 : p. WarAllya (DL 71034). A hn. a magyar váralja Pár alján lévő település' fn.-ből keletkezett. 1382-ben [a Pok nb-i