Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

építhessen." Az ezen a területen létrejött Felső-Fernezely, Felső- és Alsó-Újfalu, Lénárdfalu és Láposbánya fele része az újkorban Nagybánya birtokait képezte. Csakhogy Lápos kivételével a többi négy településre középkori adatot nem ismerünk, ezért Bél Mátyás közlését - miszerint Felsőújfalut Zsigmond király 1404-ben Nagybányának adományozta, s ezt 1464-ben I. Mátyás király, majd 1510-ben II. Ulászló király is megerősítette (Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról I. közlemény; Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás III-IV. /Nyíregyháza, 1982/ 52) - míg erre bizonyító anyag nem kerül elő, kétségbe kell vonni. A XIX. sz.-ban Alsóújfalut É-ról Nagybánya, K-ről Tőkés, D-ről Feketefalu, Ny-ról Hidegkút, Felsőújfalut É-ról Giroldtótfalu és Alsófernezely, K-ről Felsőbánya, D-ről Dombrovica, Ny-ról Tőkés és Nagybánya határolta (Pesty, 1864). — M. Alsóújfalu, R. Satul Nou de Jos (Hnt. 1892, 960: 755 kh., 1864-ben 704 kh.) és Felsőújfalu, R. Satul Nou de Sus, j. MM. (Hnt. 1892, 1122: 3058 kh.). ÚJFALU 4. 517. 1493: p. Wyfalw (DL 30332; Csánki I, 488). A falu 1493-ban a Meggyesaljai Mórocok Szinér várának tartozéka. AXIX. sz.-ban É-ról Mózesfalu és Técső (Máramaros m.), Bikszád, ÉK-ről Szaplonca (Máramaros m.), DK-ről Nagybánya, D-ről Firiza, DNy-ról Felsőfalu, ÉNy-ról Túrvékonya határolta (Pesty, 1864). — M. Avasújfalu, R. Certeze, j. SM. (Hnt. 1892, 971: 15125 kh.). ÚJLAK 1. 518. + 1282/319: t. Vylok (DL 50665; W. IX, 329; Kállay I, 22; RA II/2-3, 3171); é.n. [1320 e.Y.Dat. in Wylak (DL 82903; Zichy I, 114); 1321: p. Wylok in C-u de Zothmar (A. I, 603; 633; AOkl. VI, 58, 306-7); 1330/XV.:p. Wylak (Uo. XIV, 416); 1338: Henricus de Wylok (DL 96202); 1405: nob. de Vylak (DL 39490; LK 9/1931/68, 38. reg.). A hn. jelentése 'újfalu.' A település egy 1282-re hamisított oklevélben tűnik fel, mint Mérgesd szomszédja. Eredetileg Sige fiai: Tamás és László birtoka, de mivel Tamás [a Balogsemjén nbi] Péter megölésében részes volt, IV. (Kun) László király elkobozta és Péter testvéreinek, Ubul fia: Mihály fiainak: Istvánnak, Lászlónak és Mihálynak adományozta. 1321-ben megállapodnak: Lidert és Mérgesdet visszaadják, a Szatmár m.-i Újlakot Mihály fiai maguknak megtartják 28 M. fizetése fejében. Tamás fiai: Roland és Péter megerősítik az örökös átengedést, nagybátyjukért, Sige fia Lászlóért is kezességet vállalva. Mégsem került a Balogsemjén nemzetség birtokába - a birtokosztások alkalmával nem szerepel - mert 1338-ban a településről címzi magát Újlaki [Jákói (Szabolcs m.)] Henrik kiküldött. Itt állítottak ki egy bírói végzést [a Gutkeled nb-i] Várdai Aladár fia: László [tl320 e.] és Rohodi Fodor perében. Gemzse határjárásakor Karász (mindkettő Szabolcs m.) és Újlak, majd Mérgesd, Újlak/!/ és Karász közös határszögletét említik (1330). 1405-ben az idevaló, meg nem nevezett nemeseket is tiltják a Jánosi Kántorok földjeinek és erdeinek használatától. — Petneháza határába olvadt, úgy tűnik, hogy utóbb Sige(teleke) néven említik. ÚJLAK 2. 519. 1310: p. Wylok-Wylak (AOkl. II, 866); 1310/313: p. Wylok (A. I, 201-2; AOkl. II, 865); 1313: ~ (AOkl. III, 561); 1347>352: p. Vylak (DL 51608; Kállay II, 1085). A település Gelse (Szabolcs m.) területéből vált ki. 1310-ben a Gutkeled nb-i András fia: [Bátori] Bereck, Benedek testvére, valamint György testvére fiai, János és Mihály, továbbá Hódos fia: [Szakolyi] Lőrinc és testvére, László, apai nagybátyja, István megosztozik a rokon Felicián fia [Zeleméri (Szabolcs m.)] Mihállyal, János fia Viddel és testvéreivel, Domokossal és Felici-