Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Szatmár megye kialakulása
Bihar vára és Szatmár y 1 Györffy György Szatmár vára, mint határvár esetében nem tételez fel korábbi (nemzetségi) előzményt, hanem azt az országból kivezető főút mellett, a magyar-szláv etnikai határ metszéspontjában álló, a többi határvárral egységes elvek alapján épült várnak gondolja. Ám ennek térképe ellentmond, amelyen Szatmár megye területén ősfoglalónak a Kaplony nemzetséget tekinti. 8 Szatmár megye kialakulásáról legutóbb véleményt közlő Kristó Gyula megállapítása szerint „határvidék volt az utóbb Szatmár megyeivé váló teriilet, ahol a megye és a várispánság valamikor a XI. században, az egri püspökséghez tartozó szomszédos régió kormányzati viszonyai feltett keletkezési idejét is figyelembe véve inkább a század közepén (második harmadában) született meg, természetesen mindjárt Szatmár központtal." 1 ' A kutatástörténeti áttekintés után megye kialakulását az egyházszervezet, a 13. század első feléből származó okleveles adatok és a ómagyar-kori helynevek tükrében a következőképp gondoljuk. Szatmár megye esetében három kisebb egyházkormányzati beosztást ismerünk a pápai tizedjegyzék alapján: a szatmári és az ugocsai (fő)esperesség az erdélyi egyházmegyéhez, a meggyesi (meggyesaljai) kerület (districtus) az egri egyházmegyéhez tartozott a 14. század elején (1332-4). Ez utóbbi plébániái a 15. század végén már szintén az erdélyi egyházmegye részét képezték (DL 65136). A két előbbi esetében a főesperes az erdélyi püspökség székhelyén, Gyulafehérvárott tartotta szállását a káptalan megalakulása után, helyettesítésükről a szatmári és a németi plébánosok, mint alesperesek, s felváltva, mint a püspökség Meszesen túli vikáriusai (helynökei) gondoskodtak, míg a meggyesi plébános korabeli címzését nem ismerjük. A szatmári esperesség nemcsak kiterjedése, de talán történeti előzmények miatt is két részre vált: a Krasznától Ny-ra fekvő nyírségi plébániák a száldobágyi részen (a parte Zoldubag-Zoldobag) feküdtek, élükön változó székhelyű alesperes-plébánossal. A tájnév a régi magyar száldob származéka, hárssal benőtt területet jelent. Az egyházi beosztáshoz kapcsolódó ómagyar-kori helynévanyag érdekesen árnyalja a megye korai politikai viszonyait. Száldobágy néven - mely a közelében futó Száldobágy patakról vette a nevét - is ismerjük azt a Terem települést a Nyírségben, amelynek értelme 'udvarház, palota'. Úgy véljük, hogy a királyi (hercegi) jelenlét legkorábbi emlékének Terem udvarháza tekinthető, amely körül fekvő délnyírségi erdőrengetegbe szívesen jártak vadászni, az időt mulattatni az udvar főemberei. Karácsonyi J. - mint említettük - feltételezte, hogy eredetileg a megye eme nyírségi (száldobágyi) része Szabolcs megyéhez kapcsolódott. Ez azonban csak abban az esetben lenne hihető, ha Eger korai térítőmunkáját e tájon valamilyen formában bizonyítani tudnánk. Az udvarház melletti - Szent Demeter vértanú tiszteletére épült - egyház lehetett a korai egyházszervezés kiindulópontja, all. században a Száldobágynak (,,Hársas"-nak) nevezett terület első egyháza 10 . Ugyancsak az e században, de annak már utolsó harmadában ( 1083 után) vagy a 12. század elején léphették át a Szamost a királyi udvar tisztségviselői új vadászó helyet keresve az Avas rengetege alatt. Ennek lenne emléke a már az egri püspökségnek adót fizető Udvari falu, amelynek udvarnok lakói a Meggyesen létesült királyi 'udvarház, kúria' szolgálatában állhattak. A birtok még 1271 -ben is a királyé volt. Ez utóbbi mellett álló, Szent Imre tiszteletére dedikált egyház hasonló funkciót látott el, mint a teremi: az egri püspökség területéről érkező 7. Hóman Bálint: Magyar történet. I. Bp. é.n. 21 1-212, ill. a 208-9 közötti térkép. 8. Györffy György: Szent István király és müve. Gondolat. Bp. 1977. 202., 206-207. 9. Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Magvető Kiadó. Bp. 1988.491. (Nemzet és emlékezet). Az itt leírtakon nem változtatott az általa készített Szatmár megye szócikkben sem: Korai magyar történeti lexikon (9.-14. század). Akadémiai Kiadó. Bp. 1994. 619. Hasonló álláspontot képviselt később is: Kristó Gyula: Néhány vármegye kialakulásának kérdéséhez. Századok 136. (2002) 474. 10. A Szent Demeter kultusz kárpát-medencei korai meglétére Id.: Szent Demeter, Magyarország elfeledett védőszentje. Szerk.: Tóth Péter. Balassi Kiadó, Bp., 2007.
