Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

i Mikó fia:] Kaplony [Kupién] ispánnal megjárták. A határ K-ről, Kak földről - amely [a Gutkeled nb-i] Thebe (Tiba) fiáé [Tibáé] - indul, s érinti But földet, amely most Németihez tartozik, s amelynek földből emelt határjele van a Sár felől, átmegy a Sárvízen {iuxta... Saarwyzy), s annak jobb partján D-nek tartva elér egy folyóhoz, amit Sártőnek {Saartu) neveznek, ahol földből emelt határjel van. Egy hegynek tartva az Etény (Etin) erdőhöz közelít, majd Etény végétől jobbra fordul. Innen a síkságon át egy földből emelt határjelig húzódik. Innen a Hasasfőhöz (ad Hashosjeu) K-re 2 határjel van, az egyik földből, a másik fából; aztán bemegy a közönségesen Ligetnek (vulgo Liguet) nevezett erdőbe a Németi út mellett, és az út menti tölgyfákhoz érkezik. Azután a közönségesen Mogyorósnak (vulgo Monurous) nevezett helyhez tart, itt egy kisebb rész a Mogyorósból But birtok földjénél marad, s egyenesen a Kerekberekhez (ad Kerecberuk) megy, majd Sukrekettyéhez (ad Sukrakati) tart és a Füzespatak (ad Fusiespotok) felé hajlik, s újból az erdőben folytatódva Sólymos földjénél egyesül a határ. A földrajzi nevek közül Füz ér Batiz, a nagy kiterjedésű tölgyerdő, Etény Aranyosmeggyes határából aXTX. sz.ból ismert (Pesty, 1864). 1296-ban III. András király megerősíti Sándor bán fiai: Sándor és János részére V. István ifjabb király oklevelét. 1321-ben Karászi Sándor fia: Miklós mester károkozása miatt Szabolcs m.-i birtokait. Tímárt és Esziárt elvesztette, ezért öccsének, Lászlónak [felesége Ládi (Borsod m.) Domokos leánya (1353: DL 4363; A. VI, 79)] adja a Szatmár m.-i Szentmártonban és Vasváriban bírt részeit. 1342-ben „Karászi" Sándor fia Lászlót Sólymoson és Szentmártonban lakónak tekintik. A Karásziak 1351 előtt történt kihalása után (vö. Zsoldos 2001, 397), 1364-ben I. Lajos király [a Pok nb-i Meggyesi] Simon fia Móricnak adományozza a fiúörökös nélkül elhalt Sándor fia: László/!/ e birtokát is, a horvát és szlavón bánt csak 1369-ben iktatták. Ugyanis III. András király megerősítő oklevelét Vasvári Tamás fia: „Fekech" Miklós alpohárnokmester 1365-ben I. Lajos király előtt bemutatja, annak megerősítését kérve. A király az oklevelet átírja, majd új adományként adja „Fekech" Miklósnak e birtokot is, arra hivatkozva, hogy Miklós felmenői apja, I. Károly király óta annak békés birtokában vannak. 1379-ben Simon fia: János itteni emberei Pálfalván hatalmaskodnak. 1414ben Meggyesi János bán fiát, Miklóst e birtokán idézték meg. 1433-ban [a Hontpázmány nbi] Jánoki (Abaúj m.) Hont fia: Demeter fia: Ders fia: Bertalan fia: Egyed fia: László perli Meggyesi Simon „bán" fia: János fia: Simon fia Móricot, mert szerinte Simon bán ( 1326-74) jogtalanul kérte fel a királytól e birtokot is. Németivel volt határos ( 1406). A Szamos a falu egy részét elhordta. AXTX. sz.-ban É-ról Batiz. ÉK-ről a Szamoson túl Pettyén, Ombód és Pálfalva, Ny-ról Szatmárnémeti határolta (Pesty, 1864). — M. Szentmárton = Kakszentmár

ton, R. Martinesti, j. SM. (Hnt. 1892. 1216: 1098 kh.). SZENTMIKLÓS 1. 456. 1316: p. Zenthmiclos (A. I, 398; Károlyi I, 46; AOklt. IV, 290); 1342: St.J. Sebrechde ~ (DL 3490; A. IV, 230); 1439: via que de v. Mezeupetri duceret ad p-nem ~ (DL 98959; Károlyi II, 218); 1454: in p-nibus ... Zenthmiclos (DF 222589=LO AA. nro.

62); 1455: p. Zenthmyklos (DF211759 = LO Stat. K-305; DF 284998=LO Acta Bercsényiana XXXV-22); 1479: pr. ~ (DL 30220); 1507: pr. ~ (DL 30070); pr. ... Zenthmyklosjaya (DL 86732, 86735; Iványi: Teleki 451, 453); 1514: pr. Zentmyklos (DL 62408); 1516: pr. Zenthmiklos in C-u de Zathmar (LO Proth. parvum C-272); 1518: pr. Zenthmyklos (DL 86753; Iványi: Teleki, 496, 498); 1522: ~ (LO Proth. V-165); 1523: pr. Zenthmyklostheleke (DL 23737; C. Tóth 792). A hn. a helység egyházának védőszentjére utal. Feltűnésekor, 1316-ban a részegei nemesek Részege birtokával határos. Nem tévesztendő össze a Szarvad (Közép-Szolnok m.) határába ol-