Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Szatmár megye kialakulása
km 12 kiterjedésű Ecsedi-láp mocsárvilága, amely a Szamos feltöltődött bal partja és a Nyírség által övezett kék és sárga agyagú, sekély medencében alakult ki. A Meszes-hegységben eredő, s eredetileg Olcsvánál a Szamossal egyesülő Kraszna és a Szamos árvizei táplálták a XIX. század végén történt lecsapolásáig. A Szatmári-síkság az Alföld legcsapadékosabb területe (évi 600-700 mm.), talaj- és folyóvizekkel egyik legjobban ellátott területe. A Tisza-Szamosközben a barnaföld az uralkodó, amelyet kisebb-nagyobb öntésiszap, -homok és -agyag foltok szakítanak meg. A Szamos és a Nyírség között ezek mellett a réti agyag, a kotu és a löszös homok fordul elö. Az Alföld peremét jelző Omsó ér, vagy röviden Ér mocsaras völgye egy, az Erdöd-Székelyhíd (Bihar m.) vonalon lesüllyedt árok, az ún. Érmellék; ennek a Nyírhez simuló jobb partja tartozott Szatmár vármegyéhez 2 . E területen, a Szamos bal partján és az Érmeiléken megtelepült honfoglaló magyarság a helynevek tanúsága szerint szláv nyelvű lakosságot talált, elsősorban a Szatmári-síkság mocsaras vidékén, s a folyók mellékén. E nevek egyúttal a táj jellegére is utalnak, mint a Bászna= 'mocsár', Bazan= 'bodzás', Boroszló= 'szilfás', Borzova= 'nyírjes', Darnó= 'gyepes', Dombó= 'tölgyes', Garbolc= 'gyertyános', Jeszenő= 'kőrisfa', Kernecse= 'forrás', Kolcs= 'irtás', Kömörö= 'szúnyogos', Loh= 'erdő', Makra= 'nyírkos', 01csva= 'égerfás', Peleske= 'kopasz', Penészlek= 'tó', Pilis= 'kopár hely', Piricse^ „folyó melléke", Pozsár= 'égetett hely', Ricse= 'árkos hely', Terebes= 'irtás', Topolyán 'fehér nyár", Uszka= 'szűk' (víznév), mások az egykori állatvilágra, mint a Szernye= 'őz', Túr= 'őstulok', Zsarolyán= 'daru' 1 . E korai szláv lakosság meglétét régészeti leletek is igazolják, azonban hamvasztásos temetkezéseik módszeres régészeti kutatás hiányában még nem kerültek elő. A honfoglaló magyarság a 10. században ezt a területet K-i irányban a Szamosig, D-re az Ér folyóig szállta meg az újabban előkerült régészeti leletek tanúsága szerint (Csenger, Csengersima, korábban: Gálospetri) 4 . Ezt a képet igazolják a napvilágot látott köznépi temetőtöredékek is 5 . A honfoglaló magyar törzsnevekböl mindössze hármat ismerünk e területről: Jenő a megye Ny-i határszélén akár Bihar m.-hez is tartozhatott, míg Kér a Szamos bal, Gyarmat a jobb partjáról ismert. Ugyancsak hasonló elhelyezkedést mutatnak a magyarokhoz csatlakozott néptöredékekre utaló helynevek: a Besenyő, Böszörmény is. A Szamost tekinti korai határnak a Garan(d) tatárjárás ( 1241 ) előtti település neve is a Kapussal együtt. Tárkony és Varsány falvak is e vonal mentén vagy azon belül találhatók. Az elbeszélő források közül Anonymus az alábbiakban adja elö a megye területének 10. századi megszállását: „Szabolcs és Léi apja Tas a sereg felével a Tisza partján indult meg, letörve az arra lakókat, és a Szamos folyó irányában addig a helyig jutottak, amelyet most Sárvárnak hívnak. Ugyanazon mocsarak övezte helyen Léi apja Tas az egybehívott szolganépekkel nagy árkot 1. A nem hivatkozott szövegrészek lelőhelye az Adattárban! 2. Összeállításunk Borsy Zoltán: Szabolcs-Szatmár megye természeti földrajza. In: Szabolcs-szatmári földrajzi olvasókönyv. Nyíregyháza, 1975. 1-35; Frisnyák Sándor: Történeti földrajz (A Szatmár-Beregi síkság, a Rétköz, a Nyírség és a Zempléni hegység 18-19. századi földrajza). Nyíregyháza, 1985., ill. Metz József-Oszócki Kálmán- Soltz László: Nagybányai kalauz. Nagybánya, 1993. (EMKE Füzetek 1-2.), Dávid LajosMetz JózsefSoltz László: Bányavidéki túrák. Nagybánya, 1995. (EMKE Füzetek 7-8.), Felsőbányái kalauz. Szerk: Máriás József. Nagybánya, 1998 (EMKE Füzetek 15-16.) adatain alapul. 3. A szófejtések alapjául Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémia Kiadó. Bp., 1978. és annak bővített kiadásai, továbbá A Magyar Névarchívum Kiadványai 1-12. kötetei (Szerk.: Hofmann István) Debrecen, 1998-2007. (elsősorban Póczos Rita, Rácz Anita és Tóth Valéria mcgyefeldolgozásai) szolgáltak. 4. Ld. Németh Péter: A Nyírség honfoglalás és kora Árpád-kori földrajzi képe és régészeli emlékei. In: A Kárpátmedence történeti földrajza. Szerk.: Frisnyák Sándor. Nyíregyháza, 1996. 19-30. 5. Pl. Erkörlvélyes-Kápolnahegy. Kismajlény-Messzclátódomb, Mczőfény-lstállók, összefoglalóan: János Németi: Repertoriul archéologie al zonei Careiului. Bucureşti, 1999. (Bibliotheca Thracologica XXVIII.)
