Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

m.) örökölt és Alsórakamaz vásárolt birtokaikon. Dózsa erdélyi vajda és szolnoki ispán itt tarja Szabolcs, Szatmár és Szolnok megyék közgyűlését, s keltezi oklevelét ( 1320). 1326-ban I. Károly király Szakolyi László fiai: János [a Szakolyi cs. őse] és István, valamint Hódos fia: Lőrinc Szakoly birtokát Szabolcs m.-ben fekvőnek tekinti, s ezért Szatmár m.-t eltiltja az ott történő bíráskodástól. 1370-ben Demeter erdélyi püspök kérésére [Rakamazi Lőrinc fia:] Illés szakolyi birtokrészét, a falu felét Opuliai László nádor Szatmár m.-be helyezi át. Semjén (Szabolcs m.) egyik utcáját Szakolyi útnak hívták (1319). —Szakoly, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1541: 7321 kh.). SZALCSA(TELKE) 438. 1215/550: Salta de v. Sadan (VR. 181.§, 196); 1391: Jo.J. Thomas de Zalcha (DL 98673; Károlyi I, 450); 1428: locus Sulchatelke (DL 98884; Uo. II. 115). A település névadója a Zsadány falusi Salta, aki 1215-ben lopással vádolja a pátyodi Mogost. 1391-ben az idevaló [Urai] Tamás fia: János Dobos és Olcsva határperében [a Kaplony nb-i Károlyi] Marhard fia: András javára tanúskodik. 1428-ban telekhely; ez alkalommal Bagosi Péter mester és fia: Péter valamint Urai Jakab fia: György, „Nagy" Balázs fia: Tamás, János fia: György és István deák fiai: Bálint és László Bagos ill. Ura birtokaikat Recsege felől elhatárolják. — Talán Csengerújfalu határába olvadt (Pesty, 1864: Szalgos mező). SZALDÓBA GYfTEREM) 439. 1350: Mathias vicea-diac. de ex ista parte de Zoldubag (DL 96310); 1400: t. Zaldobagh (Zs. II/l, 473); 1414: silva ~ (Uo. IV, 2736); 1431: ~ (DL 98899; Károlyi II, 139); 1500: p. Zaldobagtherem (DL 99205; Uo. III, 42). A hn. előtagja a régi magyar száldob 'hársfa' fn. származéka, jelentése: 'hársfákkal benőtt hely'. A település a közelében folyó Száldobágy patakról vette a nevét (1346: iuxta alveum Zaldubag DL 98555; Károlyi I, 168; 1431:J7. Zaldubagh Uo. II, 139-140). De Száldobágy részén fekvőnek nevezték a szatmári főesperesség egyik alesperességét (a későbbi nyíri járás területére kiterjedőt) is: 1350-ben Mátyás piricsei pap, száldobágyi alesperes derzsi, jánosi, vajai és lórántházi (Szabolcs m.) lelkészek társaságában szerepel. 1390-ben a vajai plébános vicea-diac. de Zathmár a parte Zoldobag (DL 96636) terecsei, császári, madai és vajai nemesek ügyében jár el. 1400-ban Teremhez tartozó föld, amelynek rétjein Bátori Péter fia: János mester szénát kaszáló jobbágyait Károlyi Marhard fiai: László és András fegyveresen megtámadják, javaiktól megfosztják. 1414-ben Bátori Péter fia: János, György fia: János és Szaniszló fia: István panasza szerint a tyukodi, urai, bakwei/!/ és vetési birtokokon lakó nemesek és jobbágyaik jogtalanul használják az ő Száldobágy erdejüket is. Ez az erdő egy 1431. évi oklevél szerint Mérk, Bodvaj és Terem közös határai közelében feküdt. 1500 előtt a Bátoriak száldobágyteremi birtokukra telepítik a Károlyiak 3 fényi jobbágyát. — Terem határába olvadt. SZÁLKA 440. 1268: v. seu t. Zolka (Kolzsvári Állami Lt., Szatmár m. lt. DF 291393; Kiss 1992, 79); 1268/296/365: t. Zalka (Ványi cs. okl.>Kende lt. DF 288324; W. VIII, 197); 1271: [Dat. in] Zalka (DL 50623; H. VII, 128; Kállay I, 11); é.n. [1281 u.]: Dat. in Zalaka (DL 105231); 1295: in v. Zolka (DL 96039); 1299: Dat. prope v-m Zalka (DL 76185; Zichy I, 98); é.n. [13241/325/XVI. sz.: p. Kyuuzalka-Beelzalka (AOkl. VIII. 486, 488); 1325/XVI.: p. ~ (Uo. IX, 204; Németh 1992, 98-99); é.n. [ 1325]>327/XVL: p. Zolka (Uo. IX, 353); 1325/XVI.:p. Kyuuzalka-Kywwzalka, Beelzalka (Uo. 365); 1325/325: p. Kywzalka-Belzalka (A. II, 222; AOkl. IX, 493, 560); 1327: p. Zolka (AOkl. XI, 263); 1329: p. ~ (Uo. XIII, 147); 1354: p.