Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

börvelyi részbirtok iktatásánál mint szomszéd. 1335-ben a nemzetség tagjai közül [Atyai (Bereg m.)] Detre fia: Mátyás és három unokatestvér, [Szemesi (Valkó m.)j Benedek fia: Keled, [Damjándi (Valkó m.)] Tamás fia: András és [Szemesi] Körös fia: Péter fia: János részüket [Bátori] Bereck fiaira, Jánosra, Jakabra/!/ és Lőkös fiaira, Péterre és Benedekre ruházzák, ugyanezt teszik [Balkányi (Szabolcs m.) Pál fia: Lőrinc fia:] János fiai: László és Fábián is az ő negyedükkel. A következő évben ugyanők - kiegészülve [Körtvélyesi] Salamon fia Jánossal és [Balkányi] János fiaival, Fábiánnal és Lászlóval - a monostor kegyúri jogához tartozó birtokokat bejárják és a Bátoriakra ruházzák. 1337-ben Várdai László fia: János tiltakozik, hogy Detre fia: Mátyás, Balkányi János fiai: László és Fábián, valamint Miklós fia: Ellős mester sárvármonostori részeiket Bereck fiainak, Jánosnak és Miklósnak eladják. 1347-ben a Szatmár m.-i sárvári Szent Péter monostor patronátusi jogáról Bereck testvére, György fiai: János és Mihály Bereck fiai: János és Miklós, Bereck fiai: Lőkös fiai: Péter és Benedek javára lemondanak. Ugyanezen éven egy hosszú per vette kezdetét: Várdai László fia: János mester az ellen tiltakozik, hogy a Sárvármonostorához tartozó - meg nem nevezett - birtokokat Bátori Bereck fia: János mester megvegye, s ezzel a kegyúri jogot bitorolja. A nádori előtti tiltását az egri káptalan előtt is megismételte, a kegyúri jogok negyedére is jogot formálva. A perhalasztások sora (DL 76862, 76903, 76924, 76949, 76968, 77007, 77016; Zichy II, 273-4, 319, 364,401,425, 463-4, 474) 135 l-ig tartott, amikor-mivel nem jelentek meg-az időközben elhunyt apjuk helyett Bátori János fiait, Lászlót és Györgyöt, nagybátyjukat, Miklós mestert a nádor megbírságolta. 1354-ben a monostor tartozékait, Kálmándot, Vállajt és Szentmártont a földesuraik egymás között elosztják, ezzel kezdetét veszi annak pusztulása. 1357-ben Bátori Bereck fia: János fiai: László és György birtokaikon sorsot vetve megosztoznak, de a sárvári monostorban lévő részeik közös használatban maradtak. Mátéi Hont ecsedi öröksége a sárvári monostortól D-re, annak szomszédságában feküdt ( 1337). — Nagyecsed határába olvadt: JosAufn. (1783-85) XXVIII, col. 13. sect.: Eingefallenes Kloster Sar Var; Magyar K.: Nagyecsed-Sárvár nemzetségi központ kutatása (1975-77). CommunicationesArchaeologicae Hungáriáé 1984, 147-183. SÁRVÍZ 421. É.n. [1460-80 k.]: Saruezy-Saruizy (DL 56700; Maksay 191). A hn.-nek 'mozgásban lévő vagy folyós mocsár, mocsarasfolyó' az értelme. A település a XV. sz.-ban tűnik fel 1 innen származó, Panyolán lakó jobbágy nevében. — Batiz határába olvadt (Pesty, 1864: „Saár Kortsama itt hajdan tan kis község volt, mely e század elején a megye hatóság útján el rontatott, ... egyedül a Kortsma ház hagyatott meg a Saár viz folyó partján, ahol egy nagyszerű kőhíd van."). SEBESPATAK 422. 1493: p. Sebespathak (DL 30332; 71049; Csánki I, 467). A falu a Szamos egyik mellékvize mellett települt, s róla kapta a nevét. Egy XIV. sz. végi hamis oklevél szerint [a Kaplony nb-i] Nagymihályi (Zemplén m.) András (1258-1307) adta Sebespatakot, mint [a nem létező] Jakóvár tartozékát leányának, Katalinnak ( +1351 ) [a Pok nb-i Meggyesi] Mórichidai (Győr m.) Miklós (1270-1319) második felesége hozományul (DL 31053; Sztáray 1,17; Schönherr, 409). 1493-ban Szinér várának tartozéka. A tatárok (? 1717) által elpusztított régi falu helye a Kóh patak mellett, a Puszta nevű dombon volt. A XIX. sz.ban [É-ról] Szinérváralja, [K-ről] Iloba, [D-ről] a Szamos, ill. Remetemező határolta (Pesty, 1864). — M. Kissebespatak (1907), R. Săbisa, j. MM. (Hnt. 1892, 1521: 666 kh.).