Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
Pál országbíró Birit ötvened-, Kallóit negyedmagával teendő esküre utasította, ami Váradon a káptalan előtt meg is történt. Biri Tamás esküjében külön is kiemelte, hogy a kápolna kulcsát nem vitte el, mint azt a perjel állította (DL 50966; Kállay I, 425). A pálosrendi utolsó szerzetesek közül "Benedek testvér a káptalani atyák egyhangú beleegyezésével elhagyta a torpai kolostort [ 1434 e. ], s magával vitt egy bizonyos könyvet Ungvárra, amelynek Eruditionale volt a címe" (Gyöngyösi Gergely: Arcok a magyar középkorból. Bp. 1983, 113. /Magyar ritkaságok/). 1446ban Kallói (Szabolcs m.) Lőkös János tütja Bátori István fia Andrást [Nagyar birtokosát], hogy a Semjén birtok határai között, a Nagyörvénytől a Remetékig elterülő makkos erdőrészeket elfoglalja és használja (DL 55322). Két évvel később Lőkös fia: Miklós fiai: János és Lőrinc panasza szerint Matucsinai György [Gyarmat részbirtokosa] familiárisaival és jobbágyaival az ő Remete pusztáján termett almát, körtét lerázta és elvitte. — Részben Panyola, részben Kisar határába olvadt (JosAufn. /1783-1785/ XXVIII, col. 13. sect: Remete; Kálnási 1984. 310, 143: Remete, ~ dombja; Csűry II, 49: „Ezen a területen a középkorban egy Remeteegyháza nevű település volt kolostorral. A kolostor elsüllyedt, de maradványai, kő- és téglatörmelékek most is nagy számban találhatók itt."). Vö. SzSzBmL. T. 114 /XVIII. sz. vége/: Desertum Aeremfíar[um] a Túrral egyesült Gegő és Szenke patakokkal körbefogva. A remeteség templomát 1979-ben Németh P. tárta fel (ld. 14. kép!). REMETE(-MEZÖ) 3. 399. 1407: Bark Feyrzegy dicto, altero Bark de Remethe (C. Tóth: Lelesz II, 177); 1414: p. Zemeremezew [ a Remethemezew] (Zs. IV, 1717); 1424: p. walahalis: p. Remethemezew (LO Stat. D-197; Wenzel 1857: 64); 1461: p. ~ (DF 211013 = LO Stat. B-149); 1463: p. Remethemeze (DF 222984=LO AA. nro. 11 ). A hn. a szn.-ként is alkalmazott magyar remete fn.-nek és a mező fn.-nek az összetétele. 1407-ben - a [Szamos közeli] falu feltűnésekor - Bélteki néhai Drág özvegye és fia: György, Balk fiai: Demeter és Sándor itteni jobbágyai is Sikárlón hatalmaskodtak, 1000 M. kárt okozva. 1414-ben Bélteki Balk vajda fia: Sandrin panasza szerint viszont Meggyesi János bán fia: Miklós 7 évvel korábban az ő Remetemező birtokára törve, jobbágyainak 200 ökrét, lábasjószágát és barmait elvitte, a visszaszerzésükre küldött Sáfár Miklós familiárisát elfogta, lovát elvette. 1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Balk testvére, Drág fiai: György és Sandrin birtokaikon megosztoznak. A román lakosságú Remetemező az előbbieknek jutott. 1461 -ben Bélteki Sandrin fia: Mihályt e birtokrészébe is beiktatták. Két év múlva Mihály panasza szerint [Meggyesi] Móric fiai: István és László familiárisaikkal és udvarii jobbágyokkal e birtokára is rátörtek, a jobbágyokon hatalmaskodtak, egyeseket megöltek és elhurcoltak, a falut felprédálták. —M. Remetemező, R. Pomi.j. SM. (Hnt. 1892, 1494: 2888 kh.). REMETESZEGfE) 400. 1355: p. Remethezege in Zathmariensi (DL 4501 : F. IX/2, 433: hibás névalakkal); é.n. [1360-61]: p. Remetezegh al. nom. Eygh (DL 48014); 1360: p. Remethezeg (DL 41422); 1367/549: sessiones sew loca v-rum Remetezegh et Eyg in C-u Zotmariensi exist. (DL 77387; Zichy III, 325); 1381: p. Remethezug (DL 42202); 1406: p. Remethezegh (Zs. II/l, 5119); 1419: p. ~ (Uo. VII, 1187); 1429: p. ~ (DF 211240 = LO Stat. C-98); 1429/549: pr. ~ (DL 24518). A hn. a magyar remete fn. és a szeg 'éles Jolyókanyar' fn. összetétele. A Szatmár m.-i település feltűnésekor, 1355-ben özvegy "Magyar" Pálné született [Nádasd nb-i] Gersei (Vas m.)
