Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

PIRICSE 374. É.n. [1297]: Pet. de Periche (DL 1271; W. XII, 653); 1324: Pet. Paulus et Pouch de Penche [o: Periche] (A. II, 166; AOkl. VIII, 476); 1325: St. de Periche (Kallayl, 258; Uo. IX, 559); 1326: p. Perechee ~ Pereche (Kallayl, 266; Uo.X, 121); 1327: Nie. f. Mark de Pereche (Károlyi I, 68; Uo. XI, 517); 1332: St. magnus de ~ (DL 2758); 1332-4/PpReg.: Dom. sac. dePerethe, ~ Pereche (Vat. I/l, 116, 134); 1337:Sí. de Pereche (DL 31081 ); 1340: ~ (AOkl. XXIV, 611); 1342: St. de Perethe (DL 3490; A. IV, 230); 1369: ... de Pereche (DL 70653; Perényi 93); 1401: Sí. de ~ vel Petrus de eadem (DL 78460; Zichy V, 268; C. Tóth: Lelesz II. 44); 1406: p. Nogpereche (SzSzBOkl. 86-7); 1410: p. Pereche (Zs. H/2, 7489); 1419: ... de Nogpereche, p. NogPeryche (Uo. VII, 1003). A hn. szláv eredetű, jelentése 'folyó melléke, folyóvidék'. De a szláv práőe 'mosó' is számításbajöhet, ez esetben udvari szolgálatot ellátók települését jelenti. A kisnemesi falu 1297-ben az idevaló Péter nevében tűnik fel, aki nádori ember Mérk birtok ügyében. Piricsei Péter, Pál és Pócs, valamint „Nagy" István [a Gutkeled nb-i Bátori] Bereck fia: János szerviensei, akik Gilvács várának védelmének idején [1316] a királlyal szemben hűtleneknek nagy kárt okoztak társaikkal, de ezek következményei alól I. Károly király 1324-ben feloldozta őket. „Nagy" István [Jánki] Dénes fia: Tamás mester szerviense (1322: AOkl. VI, 411). Ugyanő, Piricsei István 1325-ben [a Balogsemjén nb-i] Semjéni (Szabolcs m.) István fia Jánossal pereskedik amiatt, hogy János apja 1299-ben Piricsét elpusztította, 60 M. kárt okozva. Jánost 25-d magával esküre kötelezik. Az idevaló Márk fia: Miklós Vezend ( 1327), míg István Csalános (Bihar m., 1342) ügyében tanúskodik. Ez utóbbi, Piricsei „Nagy" [Magnus) István fogott bíró [Debreceni] Dózsa nádor fiai és Bereck fia: János perében (1332), kijelölt királyi ill. országbírói ember (1337, 1340). Ő Batiz fia Domokossal együtt a Perche fia Pállal és fiával szemben - ez utóbbi kezének levágása miatt - kirótt bírságot 1348-ban megfizették (DL 41074, 41076). Piricsei János fia: Tamás és Jakab fia: Péter, mint Szatmár m.-i nemesek Orbó (Közép-Szolnok m.) ügyében tanúk (1369), Piricsei István és Péter kijelölt nádori ember Jármi ügyében ( 1401 ). Az ősi falurészt a XV. sz.-ban Nagypiricsének (1405: p. Nagpereche C. Tóth: Lelesz III, 143) hívták. 1406-ban Nagypiricsei Benedek fia: István nagypiricsei birtokától határjárással választották le a kispiricsei nemesek Kispüácse birtokát. Ekkor az innen Kispiricsére vezető utat, 1409-ben a Szalmádról idevezető közutat említik (Zs. H/2. 7197). Bátorral volt határos (1410). Nagyperecsei Benedek fia: István - mivel rajtuk kívül nincsenek közeli férfi és női rokonai nővérének, Klárának Apáti (Szabolcs m. ) Kopolch néhai fiától, Imrétől született leányaira, Zsuzsanna és Klára hajadonokra hagyja a nagypiricsei birtokban lévő, őt zálogjogon megillető részét, s ingóságait (1419). 1426-ban Gát és Karuly határát különböztették megPiricsétől, amely a nagypiricsei nemeseké volt (DF 209617 = LO Metales Szatmár, nro. 7; Szirmay II, 378). Az erdélyi püspökség szatmári főesperessége alá tartozó egyházának Domokos papja 1333-ban és 1334-ben 4-4 g. pápai tizedet fizetett. A XIII. sz. második feléből való templomának alaprajza: SzSz II, 272. A XIX. sz.-ban É-ról Kispiricse puszta és Nyírbátor, K-ről Pilis és Karulyi puszta. D-ről Nyírbéltek, Ny-ról Encsencs és Bogát (Szabolcs m.) határolta (Pesty, Szabolcs m.). — Piricse, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1463: 6423 kh.). PISKÁRKOS 375. 1324: Geo.f. Elekus de Pristarcosy [o: Piscarcosy] (A. II, 166; AOkl. VIII, 476); 1326: p. Py scar kos-Piscar kos (Kállay I, 265, 273; Uo. X, 87, 306); 1330: c. Geo.f. Elecus de Piscarkas, iob-nibus suis de eadem ~ (Károlyi I, 73; Uo. XIV, 291); 1332-4/PpReg.: Laur. sac, ~ de Pystarcus, ~ de Pyskarkos (Vat. l/l, 108, 117, 134); 1333: mg-o Pouchf-o Geo-ifi