Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

kor Ököritó határát III. Béla 1181. évi [s nem IV. Béla 1238. évi! /Szirmay II, 121/) oklevele alapján járták be, ami bizonyítja, hogy Ököritó az etetyukodjai határból szakadt ki. 1369-ben Kölesei Dénes fiai - az időközben elhunyt Mihály kivételével - valamint Kölesei János fia: István vissza akarták magukat iktatni a lakott Ököritó K-i felébe és az elnéptelenedett Ököritó [Etetyukodja] egészébe is, ennek azonban Dománhidai Miklós fiai: Miklós és Mihály ellentmondtak. A király időközben a Kölcseiek javára kiadott oklevelét visszavonta. 1373-ig húzódó per mivel a Kölcseiek jóhiszeműen jártak el - az utóbbiak felmentésével zárult, a birtokok viszont a Dománhidaiak kezén maradtak. 1393-ban Dománhidai Miklós Ököritó birtokáról [a Káta nb-i] Csaholyi Sebestyén fia: István 24 ökröt, 10 tehenet és több más marhát elvitt, ám a vármegye csak 7 ökröt igazol, a többit Csaholyi visszaadta. Esküt ítélnek Miklósnak, Istvánt meg nem jelenés miatt fej- és jószágvesztésre ítélik. 1395-ben Dománhidai Miklós fia: Miklós panasza szerint - miközben egymással pereltek - Csaholyi Sebestyén fiai: György és Dénes az Ököritóhoz tartozó Etetyukod birtokát elfoglalta. A 2 település 1456-ra már az Ó- és Újököritó [p-nibus Oewkewrytho, Wyewkewrytho DF 222653 -LO AA. nro. 15) nevet viseli. Plébánosát 1455-ben említik. A falu a hagyomány szerint a XVI. sz.-ban a Kistelek dűlőben volt „ott talált cserép égető katlanok, elásott régi pénzek - melyek Bátori/!/ Zsigmond lengyel király, Bocskai fejedelem talált érc pénzei - melyet a Szamos töltése készítésekor találtattak - bizonyítják" (Pesty, 1864). A XIX. sz.-ban É-ról a Cégénydányád, Fülpös, Fülpösdaróc és Géberjén községek alatt folyó Szamos, K-ről Rápolt és Porcsalma, D-ről Tyúkod, Ecsed és Győrtelek, Ny-ról Győrtelek és Géberjén - közte a Szamos - határolta (Pesty, 1864). — Ököritófülpös ( 1950) része, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1438: 5142 kh. = Ököritó). ÖMBÖLY 338. 1221/550: prist-o Atanasio de v. Dumbul[y. Eumbul] (VR. 95.§, 259; ErdOkmt. I, 116); 1298//320: p. Ember/M (Tiszántúli Ref. Egyházkerület Kt., Sztojka cs. oki.; DF 275875; Száz. 23/1889/VIII, 92); 1330/331 : p-ne Embul voc. inNyr in C-uZothmarienst exist. (Tóth 1999: 34; AOkl. XIV. 196, 245, 239, 333; XV, 313); 1381: ~ (DL 98633; Károlyi I, 377); 1393: p. Embel (C. Tóth: Lelesz I, 133); 1395: ~ (Uo. 195); 1396: ~ (Zs. I, 4331); 1398: ~ (DL 98707; Károlyi I. 488); 1399: ~ (DL 98711; Uo. I, 493-7); 1419: ~ (DL 98833; Uo. II. 49); 1423: item Barnabas Embeldy, Petrus similiter Embeldy et Anthonius in Embeld (DF 22151 l=LO AA. nro. 83). A hn. puszta szn.-bői keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló szn. a német Embricho 'Imre' szn.-bői jöhetett létre rövidüléssel és a kicsinyítő funkciójú -i képző hozzáadásával. A falu 1221-ben Atanáz poroszló nevében tűnik fel, aki kidéi és vadai emberek peres ügyében jár el. 1298-ban [a Gutkeled nb-i Szemesi (Valkó m.)] Crissius (Körös) fia: Endus Csomaköz, Ömböly és Rezetelek Szatmár m.-i birtokainak Bere felőli felét a rokoni kötelék miatt és 25 M.-ért [a Kaplony nb-i] Simon fiainak, Endusnak és Péternek átengedi. 1330-ban a Gutkeled nb-i Körös fia: Péter a Nyíren fekvő Ombolyon lévő részéből 30 M.-t érő darabot [az ugyanazon nb-i] Maróti (Szerem m.) Mihály mesternek köteles átadni. 1381-ben Vetési Pál fiai: László és Miklós, valamint Péter fia: Lőrinc tiltakozik amiatt, hogy Vadai András fiai: János és László, Károlyi Simon fiai: László és Mihály, Marhard fiai: László és András Vadai György fia: László ömbölyi birtokrészét is zálogba vették át. 1393-ban Károlyi Marhard fiai: László és András, továbbá Simon fiai: László és Mihály panasza szerint ónodi (Borsod m. ) „Cudar" Péter, testvére: György és ennek fia: Domokos Ömböly birtokukra törve azt elpusztították, 2 jobbágyukat pedig holmijaikkal a birtokaikra vitték. 1396-ban Vadai „Fekete" György fia: András halála után a Kaplony nb-i nemesek birtokain megosztoznak. Bagosi Simon fia Péteré, Vetési