Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

tak. A puszta Vasad tartozéka ( 1420: Zs. VII, 1372). Egyházát Szent Mihály tiszteletére szentelték (ld. Pusztaszentmihály!). Piskolt és Vasad között feküdt ( 1499). — Érkörtvélyes határába olvadt a községtől DK-re (Pesty 1864: „Fónát út, melly az elpusztult Fónát községhez vezetett, ... e helyen egykor valósággal község létezett e néven, azt több körülmények igazolják, mivel e helyek szántása alkalmával az eke által több olyan anyagok fordíttatnak ki a földből, melyek az egykori épületnek alapját képezték; de e folyó 1864 évben e helyen vezettetett keresztül a Debrecen-Károlyi országos útvonal, melynek ásása alkalmával pincei omladékokra, csontvázakra találtak; ezeken kívül két daráló kőre is, mellyek alakjokra nézve hasonlók ugyan a mostaniakéhoz, de ezeknél sokkal nagyobbak és idom tal anabbak.") OROSZFALVA 333. 1411: v. Orozfalua (DF 273747 = LO Stat. D-231; Szerbia, 55); 1491: p. Wolachalis: ~ (DL 27972). Eredetileg keleti szláv nyelvű népesség települése. Egy XIV. sz. végi hamis oklevél szerint [a Kaplony nb-i] Nagymihályi (Zemplén m.) András (1258-1307) adta a 2/!/Oroszfalut, mint [a nem létező] Jakóvár tartozékát leányának, Katalinnak ( + 1351), [a Pok nb-i Meggyesi] Mórichidai Miklós (1270-1319) második feleségének hozományul (DL 31053; F. X/4, 861-2; Sztárayl, 17; Schönherr, 409). 1411-ben Zsigmond király, mint Nagybánya város tartozékát [Lazarevics István] szerb despotának adományozza. 1491 -ben a már román lakosságú falut II. Ulászló király Bélteki Drágfi Bertalannak ítéli azzal, hogy Kővár (Közép-Szolnok m.) régi, igaz határán belül fekszik, amit Hunyadi János kormányzó (1446-52) erőszakkal Drágfi Miklóstól elfoglalt és Asszonypataka [Nagybánya] várához csatolt. Ekkor már Közép-Szolnok m.-hez számították. A XIX. sz.-ban É-ról Kopácsel, Komora, Umbrár, Ojagár hegyek, K-ről Magyarkékes, D-ről Sándorfalu, Ny-ról Dombrovica határolta (Pesty, 1864). — M. Kékesoroszfalu ( 1907), R. Rus, j. MM. (Hnt. 1892, 1434: 966 kh.). OROSZI 334. 1324/324: p. Vruzy (A. II, 137; AOkl. VIII, 260, 323); ~ (A. II, 149-150: Uo. VIII, 352); 1345: p. Vruzi (DL 69672; F. VIII/1, 576; a másolatokat ld. Cégény alatt!); 1387: p. Orosy (Zs. I, 10); 1393: p. Orozy (DL 7856; Csáky 1/1, 169); p. Diossy [M: Orossy] (DL 8016; DocVal. 461); 1403:p. Orosy (Zs. 11/1, 2730); 1418:p. Orozy (Uo. VI, 2378); 1419: ~ (Uo. VII, 817); 1436: ~ (DL 12882-4, 12891; Csánki D., Száz. 27 /1893/ 224; az iktatást és a másolatokat ld. Csaholc alatt!); 1462: p. ~ (DL 15736); 1462/XVlfL: ~ (DL 99012); ~ (DF 211088 = LO Stat. B-330). Keleti szláv nyelvű népesség települése, jelentése 'oroszé'. A falu feltűnésekor, 1324-ben [a Szentemágócs nb-i Kölesei] Dénes fia: János mester itt, a Tapolnak folyón az átkelés megkönnyítése érdekében híd építéséhez I. Károly király engedélyét kéri. Az egri káptalan kiküldötte érdeklődésére a megye nemesei, szolgabírái, különösen a szatmári és németi-i telepesek vallották, hogy hasznos és szükséges lenne a híd. Ezért a király nemcsak a híd építését, de vám szedését is engedélyezi: minden sót szállító szekér után 2 só, minden hordó bor után 3 d., minden mást szállító szekér után 2 d., minden rőf GhancyA [Flandria] posztó után 2 d., a kelme rőfje után 1 d., nagyobb állatok, t.i. ló, ökör, tehén, bika és tinó után egyenként 1 d., kisebb állatokból 10 darab után 1 d., minden a hátán terhet vagy árut szállító gyalogos után 1 d. fizetendő. 1345-ben a Köleséhez tartozó Fülesd föld Oroszi határával érintkezik. 1387-ben Matucsinai (Baranya m.) Demeter fiai: Miklós, László és Ferenc e birtokát is - mivel a lázadó Horvátiakhoz és Palisnaiakhoz csatlakoztak - Zsigmond király elkobozta, és [a Zsidó nb-i]