Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

... in C-u Zathmariensi exist. (DL 7856; Csákyl/l, 170); 1404: inter p-nes Merk, Fabianhaza voc. in via libera (DL 78588; Zichy V, 365); 1418: p. Merg (Zs. VI, 2378). A falu névadója talán az 1216-ban említett Mérk (Merch) [a Mikolai cs. őse], a szatmári németek ispánja (DL 72374; TT. 1903, 118). Fia, Dénes 1250-ben Terebesen birtokba iktatást végez (F. IV/2, 92); 1264-ben. mint ispán, Panyola megosztásánál poroszló (F. IV/2, 388). A falu 1297-ben [az Ákos nb-i] Ernye fia: István mester fia: Miklós birtoka, amelyet a nádor a [Gutkeled nb-i] Bátori András fia: Bereck mesternek okozott hatalmas károkért elkoboztat, s az utóbbinak adja. Mégsem került a Bátoriak kezébe, mert 1300-ban Ernye fia: István országbíró leányának, Anych-nak, [a Borsa nb-i] Tamás fia: Beke mester feleségének ajándékozta az apja, Ernye bán által szerzett birtokot. Mérki! Beke 1320 előtt lerombolta Mérgesd birtokot (ld. ott!). 1314-ben [a Borsa nb-i] Kopasz nádor albírája (alnádora), László ispán [adorjáni várnagy: 1314: AOkl. III, 759] itt állít ki oklevelet. 1318-ban I. Károly király Ernye fia: István hűtlen fiaitól elvette, s azokért a károkért, amelyeket pusztítások, tűzvészek, szerviensek és jobbágyok megölése miatt István fiai [Bátori] Bereck fia Jánosnak okoztak, az utóbbinak adja. Mégis 1373-ban [a Zsidó nb-i] Szántói (Közép-Szolnok m.) Pető fiai: János és István mesterek, udvari vitézek birtoka, amelynek határára vonatkozó oklevelet kerestet I. Lajos király az egri káptalannál. 1393-ban Szántói Petőfi János végrendeletében, Zsigmond király engedélyével birtokaiból Mérket nővére fia gyermekeinek, [a Balogsemjén nb-i] Kallói (Szabolcs m.) István fia: István fiainak, Miklósnak, Lászlónak, Zsigmondnak és Istvánnak adja, akiket beiktatnak e birtokba. Ám mégsem lett az övék, mert 1418-ban Zsigmond király Mérk egészét új adományul Bátori Péter fia: János fia: István asztalnokmesternek, és Benedek, Tamás, Mihály, János és Bertalan testvéreinek adja. 1404-ben említik a Mérk és Fábiánháza közötti utat, ahol Várdai (Szabolcs m.) Domokos fiainak, Mihálynak, Miklósnak és Pelbártnak 2 jobbágyát 1401-ben kifosztották, 190 ft.-t, fegyvereiket, ruháikat és más dolgokat véve el tőlük. Ref. temploma „kőből, hajdan katolikus, az akatolikusok renoválták" (ActaC). A XVII. sz.-ban Börvej, Vállaj, Száldobágy-Terem, Fábiánháza, Szentmárton és Ura (Károlyi IV, 312-13), a XIX. sz.-ban É-ról Fábiánháza, K-ről az Ecsedi-láp, D-ről Vállaj, Ny-ról Puszta-Terem (Szirmay II, 63) határolta. — Mérk, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1357: 8032 kh.). MESfET) 306. 1326: Nie. de Mesét (AOkl. X, 203); 1402/498: Augustinus de Mes (DL71068; Zs. II/l, 1740); 1405: nob. de Me[ggye]s (DL 39490; LK 9/1931/68, 38. reg.); 1461/516: Paul. de Mesy (DL 29779); 1461/466: ~ (DL 15535). 1326-ban Piskolt, Részege és Onad határainak elválasztásakor az idevaló Miklós a szentjobbi apát részére kiküldött nádori ember. Mes-i Ágoston királyi ember Terebes ügyében (1402). 1405-ben Szatmár m. alispánjai és a 4 szolgabíró előtt Jánosi „Kántor" Barnabás, Antal, Péter, László, István és László a szomszédos nemeseket és jobbágyokat tiltják földjeik és erdeik használatától. A Mes-i nemeseket, Lászlót és Zsigmondot a bátori, császári nemesek után, az őri, jármi, újlaki, lórándházi, baktai, fejértói és gyulaji nemesek előtt sorolják fel. Azonban itt tollhibáról van szó: [a Balogsemjén nb-i] László és Zsigmond meggyesi nemesek voltak (vö. Zs. H/2, 6617)! 1461-ben az idevaló Pál kijelölt nádori ember szentmiklósi, bényei és hadadi nemesek (Közép-Szolnok m.) társaságában. — Talán Érmihályfalva határában kereshető (Pesty: Bihar m. I, 181: Mesekúti dűlő), de az 1402., 1461. évi adat szerint inkább Közép-Szolnok m.-i település volt.