Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

marinak adományozza. Ugyanakkor Matolcsi Miklós fia: Sinka nádori ember Bozita (Szabolcs m. ) ügyében. 1393-ban Szántói Petőfi János a király engedélyével birtokaiból a matolcsi részeit nővére fia gyermekeinek, [a Balogsemjén nb-i] Kallói (Szabolcs m.) István fiainak, Miklósnak, Lászlónak, Zsigmondnak és Istvánnak adja, akiket beiktatnak e birtokrészbe is. 1395-ben azonban Matucsinai László és Ferenc e birtokát is visszakapta a királytól (Zs. I, 3911 ). De csak részben: a gyarmati uradalomhoz tartozó Matolcs 1/8-t ugyanis 1418-ban Zsigmond király új adományul Bátori Péter fia: János fia: István asztalnokmesternek, valamint Benedek, Tamás, Mihály, János és Bertalan testvéreinek adja, ezt 1419-ben megismétli. 1426-ban Bazani „Pogány" Domonkos és Tarkányi (Zemplén m.) Miklós feleségei: Dorottya és Katalin azzal vádolják nagybátyjukat, Meggyesi [Kallói] István fia Zsigmondot, hogy az itteni részeiket is elfoglalta. A falu további sorsát ld. Csaholc alatt! 1462-ben Matucsinai Domonkos fiai: Lőrinc és László, valamint Domonkos fia: Frank és Kristóf itteni részeiket elcseréli Bátori András, István, László, Pál és Miklós [dunántúli] birtokaival. Egyházas hely volt, Demeter papját 1416-ban említik. A XVII. sz.-ban Géberjén, Gyarmat, Nábrád és Tunyog határolta (Károlyi IV, 296). A falu hajdan az Ómatolcs részen volt, ahonnan a Szamos rongálása miatt költöztek a mostani helyre (Pesty, 1864). A faluhely a Szamos gáttól 100 m-re téglás-romos hely (SzamTan. 54, 34/ 41 h.).—Tunyogmatolcs( 1961) része, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1352: 1463 kh. - Matolcs). MATUCSINA 298/a. 1387: pr./\/ Mothochina (Zs. I, 10). A Baranya m.-i Matucsinai cs. nevét viselő, mindössze egyszer említett puszta történetét ld. fentebb, Matolcs alatt! — Maksay (175) Matolcs határában fekvőnek gondolja. MEDIUS MÖNS (KÖZÉPHEGY) 299. 1329/479/XVIII. : Corradus iudex ciuitatum Riuuli Dominarum et de Medio Monte (Wenzel: Bányászat 110, 410; AOkl. XIII, 266); 1333-5/PpReg.: Jo. de Medio Monte (Vat. 1/1, 327); 1360: montana nostraMithelperg dicta (Rednik cs. gyulafalvi/Máramaros m./

lt.; TT. 1909, 2; DocVal. 152); é.n. [1360-2]: iudices, civesque et iurati de Ryuulo Dominarium et de Medio Monte (DL 48011; DocVal. 157); 1376/393/464: ciuitas de Riuulo Dominarium et Medio Monte consimiliter (Nagybánya város lt. Cimeliotheca 2. sz.; DF 291357; F. IX/5, 97; Wenzel: Bányászat 111); 1376/XVIII.: ~ (DL 24686); 1379: ciues de Riuulo Dominarium etdeMedio Monte (DL 42131); 1384>492/503: cives et hospites de Medio Monte (DL 72092; DocVal. 316); 1384/479: ~ (Nagybánya város lt.; F. X/8, 139); 1385: mg-oPetro notario civium medy montis (Mihály Gavrile Burla oki. /Borsa, Máramaros m./ Mihályi 85); 1393/476/XVIIL: juratorum ciuium dicte civitatis nostre Riuuli Dominarum nec non de Medio Monte (F. X/2, 124; Wenzel: Bányászat 405); 1393/555: ~ (F. X/3, 131); 1411 : civitas de Mediomonte (DF 273747 = LOStat. D-231 ; Szerbia, 52, 55); 1452/456: civitas Media Mona (DL 24829). A német Mittelberg (Középhegy) név latin tükörfordítása, a XIV. sz. végi magyar lakói Felsőbányának nevezték (ld. ott!). Feltűnésekor, 1329-ben I. Károly király Konrád ispánnak, Asszonypataka és Középhegy városok bírájának azzal a feltétellel adományozza a két város között elterülő lakatlan erdőt, hogy a fákat kivágatva maga és utódai számára népeket telepíthessen, és falvakat alapíthasson a két város kára nélkül. Ez arra utal, hogy Nagybányával egyidőben, ugyanazon eredetű, német anyanyelvű lakosság népesítette be a XIII. sz. végén, ugyanazokkal a jogokkal. A PpReg. 1332-36 évek között emlegetett montanus vagy de monte d.-ja Györffy szerint a veretek MM pénzverőjegyeivel azonosítható és Medius Möns nevét rejtheti (II. 127). 1360-ban Dragos fia: Gyula és Dragos testvérei: István, Miriszló, Tatár, Dragomér