Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
Vármegye, Malonta másképp Gergelytamástelke pusztákat (DL 97195), amelybe Zombokújlak és a hozzátartozó Malontával egynek vett Gergelytamástelke pusztákba - be is iktatják őket. Ezt 1447-ben megismétlik (DF 211050=LO Stat. B-235). 1495-ben Bácskai (Zemplén m. ) Újlaki Antal mestert, testvérét, Jánost, ennek fiait: Ferencet és Mihályt iktatják be új adomány címén e puszta birtokába is. 1515-ben Újlaki Dénes unokái, Zeleméri (Szabolcs m.) „Kamarás" Benedek és Újlaki Margit fia: János, Fancsikai (Ugocsa m.) Bernát és Újlaki Anna fia: Miklós, Bökényi Miklós és Újlaki Borbála fia: Benedek; Csaholyi György és Újlaki Anna fia: Gyulaházi (Szabolcs m.) György és Újlaki Katalin leányai: Anna és Katalin, valamint Zsófia leánya: Ilona kérik nagyatyjuktól reájuk szállott birtokokból - így Malontából is - részeiket, mégpedig a leányágat is illetőkből egyenlően, a fiágat illetőből pedig anyjuk leánynegyedét, ill. nagyanyjuk jegyajándékát és hozományát Újlaki Dénes fiaitól, Antaltól és Jánostól, ill. ez utóbbi János fiaitól, Ferenctől és Mihálytól (DF 278881; Herpay 103-4, 303-4. reg.). — Részben Jánkmajtis, annak is majtisi része (Pesty, 1864: Malontha - jelenben Malontájnak hivatik, régebben szállás volt"), részben Szamosújlak (Pesty, 1864: „Malomtáj a majtisi határszélen, régenten e helyen épületek lehettek, mit ásatások alkalmával található tégla alapzatok tanúsítanak") határába olvadt. MÁND 293. 1181/288/366/XV.: adprimam m-mv. Mand (DL 64073; RA l/l, 133); 1328: f ilia Pauli de Mandy (AOkl. XII, 308); 1337: St. de Mand (DL 96197); 1345: p. ~ (DL 69672; F. VIII/ 1, 576); 1356: St.J. Petri de ~ de C-u Zathmariensi (DL 38864); 1365: Greg, de ~ (DL 64072); 1366: ~ (DL 96394); ~ (DocTrans. XIV/13, 219); 1378: ~ (DL 96515); 1378/550: Pet. de ~ (DL 24910); 1380: Greg, de ~ (DL 77765; Zichy IV, 127); Thomas de ~ (DL 77776; Uo. IV, 140); 1402: Geo. de ~ (C. Tóth: Lelesz II, 57); 1415: St.J. Petri, Geo.J. Thome de Mandy (Zs. V, 1063); 1417: Mich.J. Laur -i de Mand (Uo. VI, 1075). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással, a végén -d helységnév-képzővel. A falu 118 l-ben tűnik fel a cégényi monostor és [a Szentemágócs nb-i] Péter fiai: István [a Majtisi cs. őse] és Konchi [D: Konthi], valamint Ehellős fia: Ehellős által közösen birtokolt Milota és Túr földek határánál, mint irányt jelző hely. 1328-ban említik Mándi Pál leányát, Ilonát [a Szentemágócs nb-i] Eté fia: Ete özvegyét, akinek hitbére és jegyajándéka fejében az ugyanazon nb-i Kölesei Máté fia: Dénes fiai a Szatmár m.-i Eli/ber/szekeres birtokukat átadják [a Szentemágócs nb-i] Majtisi Péter fia Mihálynak. 1337-ben a nádor Mándi Istvánra 3 M. bírságot vet ki. 1345-ben Kápolnásszekeresnek a kápolnától Mánd birtokig terjedő része Kölesei Dénes fiainak a tulajdona. Péter fia: István esküt tevő tanú Csaholyi János fia: Sebestyén perében (1356). Mándi Gergely [a Káta nb-i] Csaholyi János fia: János famulusa és prókátora ( 1365), 1 évvel később Szatmár m. szolgabíráinak képviselője, kijelölt nádori ember Varsány és Szárazberek határjárásában. Ugyanő a vajai nemeseket képviseli [ónodi (Borsod m.)] „Cudar" István mester és fivérei ellen Őr megvételekor ( 1378). 2 évvel később ugyanő a zsarolyáni nemesek részéről fogott bíró Timoteus birtok ügyében, míg Mándi Tamás ugyanakkor tanú. Mándi Péter a Rádiak (Szabolcs m.) státusperében tanú (1378). Mándi György nádori ember Gyarmat ügyében (1402), Mándi Péter fia: István és Tamás fia: György Dománhida perében kijelölt királyi emberek (1415). Mándi Lőrinc fia: Mihály kijelölt királyi ember a Butkaiak (Zemplén m. ) és a Dománhidaiak perében ki ( 1417). Ref. temploma „kőtemplom volt, a lakosok most fából építették" (Acta C). A koraközépkori falu helye a kisszekeresi határba esik (Kálnási 1984, 187: Pusztamánd). — Mánd, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1344: 897 kh.).
