Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

MAJTÉNY 288. 1330: Nie. dictus Molnár de Mohten, Dat. in ~ (Károlyi I, 73; AOkl. XIV. 291); 1332-4/ PpReg: Paul. sac. de Mohyn, ~ de Mochtin (Vat l/l, 108, 134); 1338: Dat. in Mohten (DL 51090-1; A. III, 511, 513; Kállay I, 551-2); ~ (DL 51089; Kállay I, 550); 1345: ~ inMahten (DL 51335; Uo. I, 793); 1347: Dat. in Mohthen (DL 96283; Piti 2000, 116); 1348: Dat. in Mothen (DL 31262; A. V, 256); 1353: Dat. in v. Mohten (DL 51635; A. VI, 116; Kállay II, 1112); 1357: Mathius ojficialis de Mohten (DL 51772; A. VI, 621; Kállay II, 1251); 1366: Emerico parvo ofßciali de Moksyn (DL 105449); 1387/388: p. Mahtyn (Zs. I, 177); 1387/ 405:p. Mohtyn voc. in C-u Zathmariensi sitam (DL 7300; DocVal. 331 ); 1393: p. Mohthen... in Zathmariensi C-us exist. (DL 7856; Csáky 1/1, 169); p. Mahthyn (DL8016; DocVal. 461); 1415: p. Mahtem (Zs. V, 1063); 1417: p. Mohthyn, ~ Mohten (Zs. VI, 989); 1433: eccl. parlis ad honorem S. Lad-i regis fundate (SzSzBOkl. 104). A hn. valószínűleg szláv eredetű, de esetünkben elképzelhető, hogy német szn.-ből keletkezett magyar névadással. A [Kraszna bal parti] falu 1387-ig királyi birtok, uradalmi központ volt. 1330-ban az idevaló „Molnár" Miklós telepes [hospes] és Iván fia: „Fodor" (erispus) István nővérük, Piskárkosi Bok fia: János fia: Mihály felesége megölése miatt Piskárkosi Elekes fia: György és jobbágyai ellen indított keresetüket-visszavonják. 1338-ban, 1345-ben Szabnár m. alispánja és/vagy négy szolgabírája itt keltezi több oklevelét. 1347-től megyegyűlések gyakori színhelye ( 1348: Dat. in Mohten DL 76889; Zichy II, 304; 1351 : ~ Piti JAMÉ, 117). 1357ben Máté majtényi tiszttartó csalánosvadai jobbágyokkal együtt hatalmaskodik sólyomkői (Bihar m.) románokkal szemben. 1366-ban [a Hermán nb-i] Lackfi Dénes erdélyi vajda, szolnoki ispán utasítja majtényi tiszttartóját, [? Abafalvai (Gömör m.) vö. 1371 : DL 96468] „Kis" Imrét [1386-ben szabolcsi ispán, vö. Piti 2004: 726] a Varsolciak (Kraszna m.) birtokaikban történő megvédésére. 1387-ben Zsigmond király [a Zsidó nb-i] Szántói (Közép-Szolnok m.) Pető fiainak, János és István mestereknek új adomány címén adja Majtény királyi birtokot, akiket a szomszédok jelenlétében be is iktattak. 1390-ben Katolyt Majtény szomszédságában fekvőnek mondják (DF 220111 =LO AA. nro. 27). 1393-ben Szántói Petőfi János Zsigmond király engedélyével birtokait - így Majtényt is - leányának Katalinnak, [a Gutkeled nb-i ecsedi] Bátori János feleségének adja, akiket és gyermekeiket, Istvánt és Potenciánát beiktatják e birtokba is. 1415-ben Bátori Péter fia: János birtoka. 1417-ben Zsigmond király új adomány címén erősíti meg e birtokban is Bátori János fiait, Istvánt, Benedeket, Tamást, Mihályt, Jánost és Bertalant. A mezővárossá érő Majtény a XV. sz. második felében a Bátoriak egyik uradalmi központja lesz, melyhez Szentmiklós, Dománhida, Tagy, Gilvács, Terebes, Dob, Zsadány, Ombod és Amac birtokok tartoznak (vö. Szemle 2006, 365). Az erdélyi püspökség szatmári főesperessége alá tartozó, Szent László király tiszteletére szentelt (1433: DL 12501 ) egyháznak Pál papja 1332-ben 4 g, 1334-ben ismeretlen összegű g. és 32 d. pápai tizedet fizetett. 1444-ben Bátori Tamás [felesége Kusalyi Jakcs László leánya: Krisztina (1466: DL 15535)] a majtényi egyházra 2 lovat, ruhákat, kelyheket, kehelyfedőket {patenas} és más, addig is az egyházban őrzött javakat hagyott (DL 13815; Szemle 2006, 334). Római katolikus temploma „kőből, régi, kívül jó, belül elpusztult" (Acta C). AXVII. sz.-ban Kálmánd, Kaplony, Károly, Bod [o: Dob], Gencs, Szentmiklós, Daróc, Terebes és Gilvács (Károlyi JV, 319), a XIX. sz.-ban É-ról Kis-Majtény, Kről Gilvács, D-ről Király-Daróc és Esztró, Ny-ról Nagy-Károly (Szirmay II, 41 ), ill. É-ról Domahida és Kismajtény, K-ről Gilvács, Terebes és Piskárkos, D-ről Királydaróc, Esztró és Szentmiklós, Ny-ról Nagykároly (Pesty, 1864) határolta.— M. Nagymajtény, R. Moftinu Mare, j. SM. (Hnt. 1892, 1391: 5779 kh.).